FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a benyújtott törvényjavaslatot végigolvastuk, nagy megnyugvással és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy ez a törvény számtalan vagy több ponton pontosít, kiegészít, és az európai jogharmonizációnak megfelelően nyújt segítséget. Ugyanakkor a törvény olvasása közben személyesen jutottak eszembe azok a gondolatok, amelyeket 1975-től mint vetőmagtermesztő éltem meg és élek meg napjainkban is. Végig látva azt a folyamatot, hogy a magyar vetőmagtermesztés az utóbbi 25 évében milyen átmeneteken és milyen buktatókon ment keresztül, azt gondolom, hogy egy kis történelmi visszatekintés feltétlenül szükséges a törvény végső konklúzióinak levonása előtt.
Tudjuk azt, ami már többször elhangzott, hogy Magyarországon több mint százéves hagyománya van a vetőmagtermesztésnek. Ennek nagyon örülünk, és azt hiszem, hogy ha őseink mezőgazdasági tevékenységére visszagondolunk, olyan nagy reklámot nem akarok különböző családoknak csinálni, de gondolom, hogy aki a témát ismeri, nagyon jól tudja, hogy milyen családi vállalkozásokban működtek ezek a vetőmagtermelők, -feldolgozók és -kikészítő üzemek. Ezek az akkori Magyarországnak, a vidéki Magyarországnak számtalan munkahelyét teremtették meg, amelyekre később természetesen a vetőmag-termeltető vállalkozások, vállalatok épültek fel mint állami vállalatok. Ezeknek a hagyományaira, azt gondolom, komoly szükség lenne; jó lenne, habár tudom, hogy e törvényben erre nincs lehetőség, de ezeket a mezőgazdasági történeti emlékeinket feltétlen meg kellene tartani, mert ez ugyanúgy a kultúránkhoz tartozik, mint annyi más történelmi lehetőség, esemény és helyszín.
Azt hiszem, hogy mielőtt továbbmennénk, ki kell jelenteni egy tényt, és ezt nem szabad sosem elfelejtenünk, hogy jó és biztonságos termést csak kifogástalan, jó minőségű vetőmagból tudunk előállítani. Ez mezőgazdászok és a mezőgazdaságban jártasok számára, gondolom, nem kérdés. Az utóbbi években volt ezzel kapcsolatban több felvetés, több gondolat. Örülök annak, hogy végül is a különböző támogatások mindig a jó vetőmaghoz, a megfelelő vetőmag-bizonyítvánnyal rendelkező gazdák számláihoz voltak kötve, mert ez az a garancia, ez az a biztonság, ami nélkül gyakorlatilag növénytermesztést folytatni nem lehet.
Visszatérve az előbbi gondolathoz, amikor azt mondtam, hogy a vetőmag-termeltető vállalatok privatizációja után gyakorlatilag ez a folyamat megtört Magyarországon, nyugodtan merem mondani, hogy attól a perctől kezdve, mikor ezek a területi központok felszámolásra kerültek, a magyar vetőmagtermesztés is megbukott és meghanyatlott. Már csak azért is, mert az a gesztorság, az a széles szakmai ismeret nem veszett el, de mivel nem volt tovább összerendezve, és együttműködés nem volt, így gyakorlatilag az akkori vetőmagtermesztő gazdaságok, gazdálkodók jelentős része, úgymond, felmondott vagy részben abbahagyta ezt a tevékenységet; akik továbbfolytatták, azok pedig, nyugodtan mondhatom, bérmunkásaivá váltak azoknak a privatizált cégeknek. Ilyen alapon az a komoly felhalmozott szellemi tőke, ami a vetőmagtermesztésben Magyarországon megvalósult, kialakult, sajnos az utóbbi időkben egyre szűkebb és egyre kisebb helyszínekre tud csak koncentrálódni, és elveszítette azt a súlyát és jelentőségét, amellyel még akár 15-20 évvel ezelőtt is bírtunk.
Ugyanakkor egy új szemléletnek és új divatnak is tanúi vagyunk a vetőmagpiacon, mert mindig a jobban kiszerelt, a különböző színes tasakokban és különböző formációkban kiszerelt vetőmagok tudnak sikeres piaci bemutatkozást elérni, még akkor is, ha nem biztos, hogy ennek a beltartalmi értéke minden esetben az adott tasakon vagy kiszerelt csomagon fel van tüntetve.
(19.40)
Nagyon sajnálom azt, hogy az elmúlt években számtalan növénynél, növényféleségnél, kertészeti termékeknél ez a piac átrendeződött. Ma Magyarországon a kukoricatermesztés jelentős részében külföldi vetőmagokban vagy annak a magyarországi továbbszaporításában gondolkodhatunk, és ezeket a fajtákat vetjük, aránylag kevés területen kerültek már magyar fajták a magyar földekbe. Szántóföldi növényként a búza jelentős része szerencsére még mindig magyar vetőmagot fogad, és magyar vetőmaggal kerülnek ezek a területek bevetésre, de már a cukorrépánál, repcénél, napraforgónál, netalántán borsónál, szántóföldi borsónövényeknél már érezhető, hogy ez nem igaz, itt már a világ minden tájáról mindenféle fajtát, mindenféle szaporulati fokot termesztünk és termelünk.
A kertészeti kultúráknál szintén komoly változás történt, mert azok a kertészeti kutatóintézetek, amelyek korábban vetőmag-előállítással foglalkoztak, megrekedtek, állami fejlesztést később már nem kaptak, és ma már csak a hagyományaikból, jelentős részben a hagyományaikból élnek, és próbálják tengetni a szűkös életüket, mivel a kertészeti termékek jelentős részénél is a holland és az európai uniós nagyobb kertészeti kultúrával vagy komolyabb kertészeti és vetőmag-termesztési kultúrával rendelkező kutatók és nemesítők anyagai vannak Magyarországon. Természetesen itt is az utóhasznosítás, az utótermesztés már elterjedt, de mégis azt kell mondani, hogy az igazi szellemi tőke ezekben a kultúrákban, ezeknél a növényi vetőmagoknál nem magyar, amit nagyon sajnálhatunk. Ilyen szempontból tehát részben komoly piacvesztést is elértünk, amit azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz majd kiküszöbölni és megoldani.
Mindenesetre meggyőződésem szerint jó minőségű vetőmagra feltétlenül szükség van az elkövetkezendő időszakban, és a jó minőségű vetőmag egyik alapfeltétele, hogy ezt a törvényt, amennyiben elfogadásra kerül, megfelelő szigorúsággal, megfelelő következetességgel kell végrehajtani, illetve azokat a szabályokat, amelyek ebben a törvényben vannak; illetve néhány módosító indítványt fogunk hozzá tenni, nem jelentős mértékűt, de biztos, hogy néhányat feltétlenül szükséges benyújtanunk. Ezek inkább csak kiegészítik, illetve javítani kívánják a vetőmagtermesztés szabályozását, amelyről tudjuk, hogy jogharmonizációs szabályok. Éppen ezért én bízom abban, hogy ez a törvény a zárószavazás során a parlament mindkét oldalának a támogatását bírva olyan törvénnyé válik, ami a magyar mezőgazdaság és a magyar növényfajták elismeréséről szóló törvényként mindannyiunk számára elfogadható lesz.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
