BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN, a területfejlesztési bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos területrendezési tervről szóló törvényjavaslat vitája során számtalan módosító javaslatot vitattunk meg, fogadtunk el, építettünk be az ország térszerkezetét meghatározó törvény tervezetébe, majd magába a törvénybe. Ekkor is szükségét éreztük annak, hogy több területen a törvény elfogadása mellett külön foglalkozzunk olyan áttekintéssel, országgyűlési határozattal, amelyben egyes területeken nagyobb hatékonysággal tudjuk összehangolni a nem éppen e törvényben, hanem más törvényekben, korábban hozott parlamenti határozatokban, illetve a kormányzat munkáját ellenőrző, felügyelő és segítő parlamenti határozatokban... - így került sor erre az országgyűlési határozattervezetre. Szeretném megköszönni a teremben lévő területfejlesztési bizottsági tagokkal, önkormányzati, környezetvédelmi és gazdasági bizottsági tagokkal együtt, hogy a bizottsági vitában mindenhol támogatták ezt az előterjesztést. Négypárti egyeztetésnek adott helyt a Miniszterelnöki Hivatal e területet is felügyelő politikai államtitkára.
Ilyen előzmények után szeretnék szólni magáról az előterjesztésről. Annak az első és nagyon fontos területe, amelyik a Duna-Tisza-közi homokhátságra hívja fel a figyelmet, nagy viták kereszttüzében érlelődött. Azok a képviselőtársaim, akik ott élnek, ismerik a mindennapok keservét, rossz terméseredményeit, a homokkal, szárazsággal való küzdelmet, ismerik, hogy 28 ezernél is több olyan engedély nélküli csőkúttal próbálják emberek megoldani az öntözést, a szerény terméseredményekből fakadó saját gazdaságuk fenntartását, amely újabb és újabb kínos kudarcokhoz vezet.
A parlament korábban már több határozatot hozott, ezeket azonban nem mindig tudta végrehajtani, hiszen egy globális problémával küszködünk, ez pedig egy éghajlatváltozás, amellyel kapcsolatban a területfejlesztési bizottság - mint ahogy a területfelhasználással, az ország térszerkezetének a kialakításával, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban - mindig is hallatta a hangját. Szerettük volna elérni, hogy ez ne csak a korábban meghozott országgyűlési határozatnak a felülvizsgálata, annak az állásáról történő jelentés legyen, hanem egyben egy olyan típusú “kiemelt” térséget alakítsunk ki, amely az Európai Unióban is a többszörösen hátrányos helyzetű térségek közül külön pályázhat őt megsegítő forrásokra. Végül is a vita során a kormány képviselői azt a megoldást terjesztették elő e tekintetben, hogy a korábban meghozott határozatok felülvizsgálata, az arról szóló beszámoló, tájékoztatás és a parlament döntése megalapozhat egy újabb eljárást.
Itt szeretnénk nyomatékkal felhívni a kormány és a parlament figyelmét, a területi fejlesztésben, kiegyenlítésben, tervezésben, programkészítésben dolgozók figyelmét, hogy egy nagymértékű klímaváltozásnak nem az elején vagyunk, hanem abban már jócskán benne vagyunk. A Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó 42-46 százalékos telítettségi szinten áll, és a szakemberek elmondása szerint nem a nagy tavak okozzák a legnagyobb gondot, hanem a talaj víztartalmának a drasztikus csökkenése, a páratartalom csökkenése, amely visszahathat Magyarország minden területén a terméseredményre és a fenntartható fejlődésre.
A második pont még átfogóbb javaslatot tartalmaz, amelyben tisztán láthatjuk, hogy az európai uniós csatlakozással egy olyan rendszerhez csatlakoztunk, nemcsak az agrártámogatások tekintetében, hanem a tervezés, programozás folyamatában is, amely a magyar fejlesztésnek, rendezésnek egy olyan korszerű és más országokkal összehangolt tervezését és az informatikai adatok megőrzését teszi lehetővé, amely egy térkép alapú, analóg rendszerrel szemben digitális adatokat tartalmaz. Befulladt a nemzeti kataszterprogram, most új lendületet kaphat, nem beszélve arról, hogy a sorozatos árvizek és a honvédelem problémái a Honvédelmi és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál mindig a topográfiai, a térképészeti programokat húzta keresztül.
Van az országnak egy jól működő térinformatikai rendszere, amit a Földművelésügyi Minisztérium helyett most már a Miniszterelnöki Hivatal háttérintézménye, a VÁTI Kht. és más szervek tartanak nyilván. Az a javaslat lényege, hogy készüljön el egy olyan egységes, nemzeti térdigitális, térkép alapú digitális rendszer, amely minden adatfelmérést, amely ebbe a rendszerbe mint keretbe beilleszthető, megtart, továbbfejleszt, és erre mint egy vázra építi, hordja fel és tartja nyilván a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi és más topográfiai adatokat.
Ez a vagyon óriási érték. Ma azt látjuk többen, hogy egyik állami szerv vagy minisztérium a másiktól a korábbi költségvetésben megvalósított informatikai rendszerek adatait pénzért továbbítja. Nincs összhang a vízügyi, a természet- és környezetvédelmi, az úthálózat-fejlesztő és a városok, települések térszerkezetét tartalmazó rendszerek között. Véget kell ennek vetni. Jól képzett szakemberek sora biztosíthatja, hogy a magyar térinformatikai rendszer beilleszkedik az európaiba, és ez a kincs, amely több száz milliárd forintot érhet, a későbbiekben továbbfejleszthető.
Nagyon nagy szüksége van annak az országnak a környező országokkal való együttműködésre a tervezésben, a programozásban többéves vagy több évtizedes programok készítésére, amely vizeinek a 95 százaléka a határain túlról érkezik az országba. Már a trianoni békeszerződés is biztosította, hogy a határon túl rekedt területeken a fakitermeléstől a vízgazdálkodásig, az árvizek és a belvizek elleni védelemig milyen tennivalókat szükséges egyeztetni az új országoknak. Mintha kicsit elfeledkeztünk volna arról, hogy a Kárpát-medencében, ebben a nagy és gyönyörű szép lavórban minden egyes beérkező víznek a szabályozott levonulását, megtartását és a fenntartható fejlődés szolgálatába állítását terveknek kell megelőzni. Ezért készült többek között a Vásárhelyi-terv, ezért készült többek között olyan gát- és olyan fokgazdálkodást elősegítő terv és program, amelyekhez nemzetközi támogatásra is méltán számíthatunk.
(21.40)
Nagyon lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a környező hét ország eltérő fejlettségű, gazdasági, politikai berendezkedésű ország, eltérő ütemben csatlakozik az Európai Unió tervező, fejlesztő, programozó rendszeréhez. Ausztria, Szlovénia, Szlovákia más szituációban szinte kötelező módon kell hogy velünk együtt tervezzen. Úgy gondoljuk, nem elegendő elfogadni azt a választ, amelyet a vita során mindig hallhattunk, hogy a kormány különböző kormányrendeletek alapján ezt a tevékenységet végzi. Szükségesnek tartom, tartjuk, hogy a parlament határozatot hozzon erről a tervező, fejlesztő, térszerkezetet, területfelhasználást elősegítő, több évtizedre Magyarország fejlődését meghatározó munkáról.
Befejezésül a javaslat negyedik részére szeretném a figyelmet felhívni, amely arról szól, hogy az együttműködésre a környező országokkal a fenntartható fejlődésben, a tájrehabilitációtól a vízgazdálkodásig, a közlekedési folyosók kialakításán túlmenően igen nagy szükség van. Sokan bírálják a parlamenti határozatot, mi azonban nagyon szükségesnek tartjuk a kormány tevékenységének meghatározásában, ellenőrzésében, és adja a jó Isten, hogy 2003. december 31-ig e határozat alapján a kormány beszámoljon, és újabb döntéseket a parlament meghozzon.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
