FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a gondolatainak azt a címet adta: “Új lendület a kormányzásban.” Ez azt a látszatot kelti, mintha lett volna lendület a kormányzásban, és még valami gyorsító hatást is szeretnének kifejteni.
Már a száznapos programnál - emlékszünk - éles kritika illette a kormány tervezetét, amelyben gyakorlatilag ellehetetlenítette a családi és magángazdálkodókat; a Nemzeti Bank elnöke fölé egy új, egy régi és egy új ellenőrző testületet nevezett ki, ami ellen még a nemzetközi bankvilág vezetői is tiltakoztak; és sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyek elvezettek addig, hogy a munkanélküliség ma több mint egy százalékkal nagyobb, mint ahogy önök a kormányzás lehetőségét megkapták, és nem tudtak semmilyen érdemi választ adni arra, hogy hogyan kell elkerülni azokat a gyárbezárásokat, amelyek az önök kormányzása idején megjelentek, majd tömegesen felgyorsultak. (Zaj.)
Önök emellett olyan intézkedéseket hoztak, ami nem volt jellemző az eddigi kormányzások egyikére sem. Hogy néhány, a közvéleményben is megfogant kérdést föltegyek: hogyan gondolták, hogy több mint 6 milliárd forintért mobiltelefont vásárolnak kormányzati és parlamenti képviselőiknek? Hogyan gondolták azt, hogy több mint 8 milliárd forintért kormányzati presztízsautókat vásárolnak? Ehhez képest a lendület a kormányzásban, azt hiszem, hogy eltompul, eltörpül.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Természetesen a miniszterelnök úr felelőssége a mindenkori kormány összetétele. Mi ezt tudomásul vesszük, általában tartózkodni szoktunk a kormány munkájának és szerkezeti átalakításának bejelentésekor történő szavazásnál. Azonban a most elhangzott nevek kapcsán is, értékelve akár egyes miniszterek munkáját, de meglepő az a része, hogy újra a miniszterelnök úrhoz egy nagyon közel álló, szinte személyes barát kerül most már miniszteri pozícióba az eddigi háttér-, titkos tanácsadói körből. Jeleztük, hogy ez nem egészséges; nem volt egészséges az önök részéről az sem, amikor a régi üzlettársak kerültek túl közel a kormányhoz, felelős beosztásba, és most, úgy néz ki, elérkeztünk ahhoz a csúcshoz, amit nem jellemző, hogy meg szoktak engedni mások más országokban.
Én úgy érzem, hogy a magyar gazdaság eddig nem nyert az önök kormányzásával, a magyar lakosok eddig nem nyertek az önök kormányzásával. Önök egy uniós népszavazásban úgy propagálták a lehetőséget, hogy mindenki jól jár, egyetlenegy szót sem ejtettek arról, hogy lehetnek, és sajnos, ki kell mondani, lesznek vesztesei az uniós csatlakozásnak, ezért mindent meg kellene tenni, hogy minél kisebb számban legyenek a vesztesek. Egyetlenegy mondattal nem utaltak arra, mit kívánnak tenni, hogy elkerüljék a vesztesek számának növekedését és magát a veszteséget.
A Guardian úgy értékelte a magyarországi EU-propagandát, hogy jobb lett volna, ha az úgynevezett telefonvonalak végén nem papagájok ülnek, hanem szakemberek, nem előre legyártott válaszokat próbáltak volna adni az életből hozott kérdésekre. Mint említettem, önök egyoldalúan félretájékoztatták a magyar lakosokat, például az európai uniós csatlakozás kapcsán a szavazáskor.
Úgy érzem, hogy önnek nem új lendület kellene, hanem egy olyan, most már Magyarország érdekében működő kormány, kormányzati struktúra, amelyet mi többször kifejtettünk, hogy milyen volt az elmúlt négy évben; léteztek azok a mozgató mechanizmusok, amelyek a magyar lakosság és a magyar gazdálkodók érdekeit szolgálták. Ez a kormány egyelőre inkább a multinacionális cégeknek tesz kedvezményt, erről szól az összes pályázati kiírás, sajnálatos módon mind a Smart Hungaryvel, mind pedig az európai uniós terveikkel kapcsolatosan. Reménykedünk, úgy gondoljuk, hogy való igaz: Magyarország többet érdemel.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
