BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mintegy 40 évig tartó állami biztosítási monopólium megszüntetésére hazánkban 1986-ban került sor, és ezzel egy időben kezdődött meg a szektor piacgazdasághoz igazodó közjogi szabályainak a kialakítása is; többek között az állami felügyelet létrehozása és a fogyasztót, a biztosítottat védő normák kodifikálása. Bár akkoriban még nem jöhetett szóba az Európai Unióhoz való csatlakozásunk gondolata, a hazai jogalkotás már akkor is arra törekedett, hogy a magyar biztosítási intézményrendszer működésének alapvető szabályait a kontinens gyakorlatához igazítsa, hiszen a biztosítási üzem addig is számtalan szállal kapcsolódott a nemzetközi, elsősorban európai piachoz.
A kormányrendeleti szinten kialakított szabályok a gyors és biztonságos piacépítést szolgálták, ugyanakkor szem előtt tartották a biztosítottak, az ügyfelek érdekeit is. A befektetési és adójogszabályok is preferálták a biztosítási infrastruktúra gyors ütemű kiépítését. A kedvező jogi környezet miatt az intézményrendszer gyorsan fejlődött, a két állami biztosító részvénytársasággá alakult, megkezdődött a privatizáció, és közben új biztosítók is megkezdték működésüket. Karakteresen megjelent a piacon a külföldi tőke, a legtekintélyesebb és legmegbízhatóbb szakmai befektetőkön keresztül. A biztosítási szektor úgynevezett csendes konszolidálása, ellentétben más pénzügyi szolgáltatói területekkel, nem igényelt költségvetési forrásokat. A piaci termékkínálat nagyságrendekkel nőtt, az iparág az egyik legjelentősebb intézményi befektetővé, közteherviselővé és foglalkoztatást élénkítő tényezővé vált.
A rendszerváltozást követően már reálissá válhatott hazánk csatlakozása az Európai Közösséghez. Ez új feladat elé állította a törvényhozást is, és sürgetővé vált a biztosítási tevékenységről szóló jogszabályi rendelkezések törvényi szintre emelése is. A háború utáni első magyar biztosítási törvényt az Országgyűlés többéves előkészítés után, 1995-ben fogadta el, az akkori parlamenti pártok teljes konszenzusával. Ez a jogalkotási folyamat már kifejezetten figyelemmel volt a feltétlen érvényesülést kívánó EU-normák átvételére, például az alaptőke reális szintre történő csökkentése, a biztosítási ágak kettéválasztása, befektetési lehetőségek bővítése s a többi.
Ez a körültekintő döntés hamarosan lépéselőnnyé vált a magyar biztosításügy számára, és az 1995-ben megalkotott, illetőleg 1996-ban hatályba lépő törvény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a hazai biztosítási piacot évek óta a kontinens legdinamikusabban fejlődő piacai között tartják számon. A hatálybalépés óta többször került sor a biztosítási törvény módosítására, amelyet más nemzetközi szervezetekhez, az OECD-hez való kapcsolódásunk, az összevont felügyeleti rendszer hazai meghonosodása, a pénzügyi szolgáltató szervezetek szabályai közötti harmónia, illetőleg az EU-csatlakozás realitássá válása tett indokolttá.
A tisztelt Ház elé kerülő mostani törvényjavaslatnak is elsődleges célja, hogy az Európai Unió valamennyi feltétlen érvényesülést kívánó szabályát a magyar biztosítási közjogba véglegesen beépítse. Az előterjesztő helyesen döntött, amikor a még szükséges módosítások átvezetése helyett az egész joganyag kodifikálásra, egységes, áttekinthető szerkezetbe való foglalására tett javaslatot. A jogszabály előkészítése - egybehangzó vélemények szerint - példaszerű módon történt, és a tervezett intézkedések, szabályok szakmai konszenzus mellett jöttek létre, ami garanciát jelent a hazai biztosításügy pozícióinak erősítésére immár a nemzetközi piacokon is.
A javaslat az EU-csatlakozás időpontját jelöli meg a törvény hatálybalépéseként, s ez szükségessé teszi, hogy a jogalkotó definiálja azokat az új fogalmakat, amelyek a jövőben azonos értelműek lesznek az Unió egész területén. Valóban leomlanak a határok az EU-n belül, és a jövőben az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező biztosítók Magyarországon is végezhetnek biztosítási tevékenységet, akár fióktelep bürokráciamentes létesítésével, akár határokon átnyúló szolgáltatások formájában.
Mindez természetesen fordítva is igaz, a magyarországi biztosítókat is megilleti ez a lehetőség.
(0.00)
Mindez persze azt is jelenti, hogy a magyar állampolgárok, illetve a vállalkozók EU-tagállambeli biztosítóval is köthetnek biztosítási szerződést, és a magyar biztosító is szerezhet ügyfeleket az Unió területéről. Ez jelentős kihívás a hazai biztosításügy számára, ezért jogos az az elvárás, hogy a most kialakítandó szabályok ne legyenek szigorúbbak az európai ajánlásoknál, mert ez óhatatlanul versenyhátrányba hozhatja a hazai biztosítókat. Hiszen úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy magyar biztosítótársaságnak a jövőben nemcsak 30 hazai biztosítóval kell versenyeznie, hanem ötezer európaival.
Sokan attól tartanak, hogy a csatlakozás után a hazai biztosítási díjak is európaiak lesznek, ami jelentős díjemelést jelentene a biztosítási védelmet keresők számára. Úgy gondolom, hogy ettől nem kell tartani. A hazai biztosítók jól tudják, hogy pozícióikat csak akkor tudják megtartani, ha mind szolgáltatásaik, mind díjaik versenyképesek maradnak ezen a sajátos piacon.
A biztosítási üzem nagyon költségérzékeny, ezért a jogalkotás során is arra kell törekedni, hogy a megalkotandó jogszabályok a biztosítók és végső soron az ügyfelek számára indokolatlan többletköltségeket ne okozzanak. A hazai biztosítási piac már jelzett és a kontinensen is elismerésre méltó növekedése az utóbbi időben dinamikus értékesítési politikával párosult, ami néha ellentmondásba került a hazai biztosítási kultúra színvonalával. Ezért a javaslat elsődleges feladatának tekinti az ügyfelek előzetes tájékoztatása garanciális normáinak erősítését, valamint a biztosításközvetítők regisztrációjának és szakmai felkészültségének törvényi szintű szabályozását. Ugyanakkor célszerű, ha a magyar jogalkotás - hasonlóan az EU-normákhoz - a biztosítási ügynököt kiveszi a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó törvény egyes rendelkezéseinek a hatálya alól.
Hazánkban jelenleg mintegy 12 millió biztosítási szerződés van hatályban. Leegyszerűsítve: minden állampolgárra több mint egy biztosítás jut. Ebből következik, hogy a biztosítási ipar az egyik legnagyobb adatkezelő szervezet Magyarországon, így különösen a magánszemélyek információs önrendelkezési jogának védelme elsődleges feladat. A javaslat korszerű módon újraszabályozza ezeket a speciális adatvédelmi normákat. Álláspontunk szerint a biztosítói adatkezelés célhoz kötöttségét például az úgynevezett igényfelmérés vonatkozásában még a mostani jogalkotási stádiumban is szükséges felülvizsgálni. Ugyanakkor az információs önrendelkezési jogot korlátozni indokolt olyan esetekben, amikor a célhoz kötött adatkezelés a veszélyközösség érdekeit és a biztosítási csalások megelőzését szolgálja.
A javaslat az EU-harmonizációban is előre mutat. Már most megjelennek benne a Közösség legújabb generációs irányelveinek alapintézményei, például a 4. számú gépjármű-biztosítási direktíva kapcsán. Ez többek között arra ad lehetőséget, hogy az EU-tagországban kárt szenvedett magyar állampolgár Magyarországon érvényesíthesse kárigényét a külföldi károkozó, illetve annak felelősségbiztosítója ellen, a törvény alapján kialakítandó intézményrendszer segítségével.
A biztosítási szektorban különösen nagy jelentősége van a tartalékok kezelésének és befektetésének, s nemkülönben ezek garanciáinak. A javaslat szerint bővül azoknak az eszközöknek a köre, ahová a biztosítók befektethetnek, bár a prognózis szerint jó ideig továbbra is állampapírokba való befektetés lesz az uralkodó.
A tervezet átvette azt az európai gyakorlatot is, hogy a korlátozások, illetve a szabályok csak biztonságtechnikai tartalékokra vonatkoznak, a biztonsági tőke befektetése nem korlátozott.
Még a legliberálisabb gazdaságokban is igen szigorú az állami felügyelet a pénzügyi szektor felett. Ennek szükségességét a szakma sem vitatja. A hazai Állami Biztosításfelügyeletnek, majd jogutódjának, az összevont Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarországon egy megbízható tulajdonosi hátterű, biztonságosan és zavarmentesen működő biztosítási piac alakulhatott ki. A javaslat átfogó módon kodifikálja a felügyeletre vonatkozó szabályokat az EU-direktívák, a hazai tapasztalatok és a nemzeti sajátosságok figyelembevételével.
Végezetül: biztos vagyok benne, hogy az új biztosítási törvénynek a hatálybalépés előtt egy évvel történő elfogadása elegendő időt ad a teljes felkészülésre és a csatlakozás zökkenőmentességére. A magyar gazdaság jelentős szektoráról van szó, ezért kívánatosnak tűnik az is, hogy a nagy szakmai körültekintéssel előkészített javaslatot a Ház minél nagyobb támogatással fogadja el.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
