DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt türelmes képviselőtársaim, akik a mai nap nem utolsó napirendjeként, de mégiscsak a vége felé megvárták ennek a javaslatnak az előterjesztését. A mai napon a pénzügyi szolgáltatások egyik jelentős, hazánkban dinamikusan fejlődő szektorának, a biztosítási szektornak az alapvető szervezeti szabályait tartalmazó törvényjavaslat került a Ház elé T/3692. számon.
Az EU-s jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése indokolja ezen törvénymódosítást, és a hatályos törvényhez képest elsősorban olyan főbb változásokat fog eredményezni ez a módosítás, amelyek a taggá válásunkhoz kötődnek, az egységes európai belső piacra lépésünkkor értelmezhetők. Már a törvény-előkészítés szakaszában világossá vált, hogy új törvény megalkotása célszerű, mert a sok és tartalmilag is jelentős módosítás technikailag nehezen kezelhető, áttekinthetetlen törvényt eredményezne.
A szektor ma hatályos törvényét '95-ben fogadta el a parlament. Azt megelőzően a Ptk. magánjogi szabályozásán túl a szektor szervezeti működési rendjét alacsonyabb szintű jogszabályok írták elő. A '95-ben megalkotott törvény már az EU akkor ismert irányelveire tekintettel készült, ezáltal korszerű, a piac biztonságos működésének, fejlődésének keretet adó szabályozás valósult meg. Már akkor is a piaci szereplőkkel együttműködve, jelentős egyetértésben velük fogalmazódott meg a törvény.
Az EU Bizottsága a szolgáltatások szabad áramlása fejezet keretében 1999 februárjában tekintette át a magyar biztosítás jogharmonizációjának helyzetét. A tárgyalásokon a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a csatlakozás időpontjáig valamennyi közösségi szabálynak megfelelünk. A jogharmonizáció megvalósítását két lépcsőben vállaltuk. Az első lépcsőben - 2001. január 1-jei hatálybalépéssel - azokat a tagsághoz nem kötődő rendelkezéseket vettük át, amelyek mielőbbi alkalmazása nem hátrányos, illetve átvételük a kiegyensúlyozott működést, az egységes belső piacra való felkészülést segítette. A második lépésben, a most beterjesztett javaslat elfogadásával a törvényi szintű szabályozás összhangban lesz a közösség joganyagával, azonban a teljes jogharmonizáció megvalósításához az alacsonyabb szintű jogszabályok módosítása is szükséges.
A törvény elfogadását követően kerül sor a végrehajtási rendeletek, illetve a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás sajátos szabályozását tartalmazó rendeletek új biztosítási törvénynek és az EU irányelveinek megfelelő módosítására. Mivel az új polgári törvénykönyv kodifikációja az uniós csatlakozás tervezett időpontjára valószínűleg nem fejeződik be, az új biztosítási törvénytervezet a biztosítási jogviszonyokra vonatkozó közjogi és egyes magánjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmazza. Kizárólag így valósítható meg a biztosítási piac uniós normáknak megfelelő átfogó szabályozása. A törvény a csatlakozáskor lép hatályba.
Tisztelt Országgyűlés! A biztosítás piaci alapon történő működése alig több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. A változás 1986-ban a négy évtizedig monopolhelyzetben lévő Állami Biztosító kettéválasztásával, majd az így létrejött két nagy biztosító, az Állami és a Hungária Biztosító privatizációjával kezdődött. Ezt követően viszonylag gyors ütemben jelentek meg az új biztosítók, többnyire nemzetközileg is elismert, külföldi biztosítók leányvállalataként. A korszerű törvényi szabályozás mellett ez is elősegítette azt, hogy a piac kiépülése biztonságosan, pénzügyi zavarok nélkül ment végbe.
A külföldi tulajdonlás ma is igen magas ebben az ágazatban. A biztosító részvénytársaságok tőkéjének közel 80 százaléka külföldi tulajdonban van. A fejlődés eredményeként ma már több mint hatvan biztosító működő részvénytársasági és egyesületi formában. A hatályos törvény szerinti biztosítószövetkezetet Magyarországon nem alapítottak.
A két működő szervezeti forma közül az egyesületek díjbevételi aránya viszonylag kicsi, különösen a magas számarányukhoz képest. Ennek ellenére mint sajátos önszerveződéssel létrejött veszélyközösségek, fontos szerepet töltenek be a kockázatok elleni védekezésben, az öngondoskodásban. A biztosítóegyesületeknek több mint a felét teszik ki azok a kis egyesületek, amelyeket a mezőgazdasági termelők hoztak létre, alapvetően a tevékenységükhöz kapcsolódó mezőgazdasági kockázatok biztosítására.
Számottevően bővült a piaci szereplők köre, megnőtt a piaci szereplők száma, és mennyiségben, választékban egyaránt gazdagodott az általuk terjesztett termékek köre. A piac élénkülése a forgalmi adatok növekedésében is megmutatkozott: a biztosítási díjbevételek és a biztosítástechnikai tartalékok megduplázódtak. A biztosítási díjbevétellel vagy más oldalról a lakosság és a gazdaság más szerepelői által biztosításra fordított pénzkiadásokkal együtt nőtt a biztosítók által teljesített szolgáltatások összege, vagyis az a pénzösszeg, amit a biztosítók a károsultaknak a veszteségeik ellensúlyozására a szerződések alapján kifizettek.
A nemzetgazdaság szereplőinek kockázatokkal szembeni biztosítási védelme azonban a fejlődés ellenére sem javult a kívánt mértékben. Ezt jól mutatja a biztosítási piac fejlettségére nemzetközileg is elfogadott mutató, a GDP-ben kifejezett bruttó díjbevétel alakulása, amely Magyarországon 3 százalékhoz közelít, ezzel elmarad az EU-tagállamok 9 százalék körüli átlagától. Jelentős tartalékok vannak tehát még mind az élet-, mind a nem életbiztosítási ágban, amelyek várhatóan a gazdasági szereplőknek vagyoni gyarapodásával mindinkább realizálódhatnak. A szektor eddigi dinamikus fejlődése is azt mutatja, hogy nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fejlődő gazdaságban a kockázatkezelésnek, az öngondoskodásnak mind nagyobb jelentőséggel bírói intézményi rendszerét képezze.
A gazdaság fejlődése szempontjából fontos körülmény, hogy a biztosítási szektor tevékenységének bővülésével együtt nőtt a biztosítók mint intézményi befektetők tőkepiaci szerepe is. A szektorban felhalmozódott tartalékok befektetése hozzájárul a hazai tőkepiac élénkítéséhez, a gazdaság finanszírozásához. A biztosítási szektor fejlődése látványosan megmutatkozott a biztosítók tőkepiacon betöltött szerepének növekedésében: a biztosítástechnikai tartalékok állománya a 2001. év végén 673 milliárd forintot tett ki, szemben az öt évvel korábbi, '96. év végi 189 milliárd forinttal.
(23.40)
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az alábbiakban áttekintsem azokat a főbb változásokat, amelyeket az új törvény a hatályos törvényhez képest tartalmaz.
A törvény az általános rendelkezések között az eddigiekhez képest új fogalmakat is bevezet. A csatlakozás utáni állapotnak megfelelően rögzíti a tagállamisággal kapcsolatos fogalmakat - például harmadik ország, kötelezettségvállalás tagállama, szolgáltatásnyújtás tagállama -, és nevesít néhány új, a 4. gépjármű-biztosítási irányelv által bevezetett intézményt, például kártalanítási szervezet, kárrendezési megbízott, információs központ.
A biztosítás rendszere, működése fejezetben a törvény meghatározza, hogy a Magyar Köztársaság területén biztosító milyen szervezeti formákban működhet. A ma is meglévő, letelepedéshez kötött működéshez képest új, hogy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező biztosító az egységes felügyeleti engedély elve alapján a magyar hatóság engedélye nélkül, fióktelepe útján is működhet, illetve határon átnyúló szolgáltatás keretében is értékesíthet hazánkban.
A szövetkezetek a jelenlegi ötven fő helyett tíz taggal is megalakulhatnak. A szükséges taglétszám csökkentésének célja, hogy megkönnyítsük a biztosító e formában történő alapítását, elősegítsük a szövetkezeti forma elterjedését. A biztosítási piac egyéb résztvevőire vonatkozó rendelkezések legfőbb változásai a biztosításközvetítőket érintik. A törvénytervezet az eddigi felosztás helyett a függő és független biztosításközvetítő fogalmakat alkalmazza, bevezeti a közvetítők egységes nyilvántartási rendszerét.
Az egyes biztosítási típusok különös szabályainak kibővítésével megtörténik az általános fogalmak között nevesített új intézményeknek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás információs rendszerébe történő bekapcsolása. A jogharmonizáció szempontjából ez azt jelenti, hogy az Európai Unió 4. számú gépjármű-biztosítási irányelvéből átvesszük azokat az elemeket, amelyeket a magyar biztosítási jogrendszerben törvényi szintű jogszabályban kell szabályozni. Ez a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, mint a sajátosságai miatt az EU joganyagában is külön szabályozott terület, teljes jogharmonizációját előkészítő lépés, alapját képezi a 2003. második félévében történő kormányrendelet-módosításnak is.
Jelentősen változnak a biztosítástechnikai tartalékok befektetésének szabályai; a befektetési formák megnevezése és azok arányainak előírása az irányelveket követi; bővült azon eszközök köre, amelybe a tartalékok befektethetők; a fedezetet képező eszközöknek a tagállamok területén kell elhelyezkedniük; a befektetési szabályok és korlátok csak a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkoznak; a biztonsági tőke befektetése nem korlátozott. A biztosító biztosítástechnikai tartalékbefektetéseinek korlátozása a biztosítási tevékenység sajátossága miatt indokolt. Az Európai Unió irányelve a befektetési portfólió kockázatossági és likviditási jellemzőinek megfelelő szinten tartását kívánja elérni.
Az EU-irányelvek alapján a törvénytervezet is meghatározza a kockázatosabb, illetve a nehezen készpénzzé tehető befektetésfajták maximálisan megengedett arányát. A biztosítók prudens működéséhez különösen fontos az eszközértékelés, a könyvvezetés helyessége, a beszámolók megbízhatósága. Az Európai Unió biztosítási irányelveiben ennek érdekében foglalt követelmények átvétele változást eredményez a hatályos szabályozáshoz képest.
Új elem, hogy a biztosító könyvvizsgálójának előírt tartalommal külön kiegészítő jelentést is kell készíteni, a törvény előírja számára a felügyelettel való együttműködést is. A biztosító könyvvizsgálója csak olyan, a törvényben előírt egyéb feltételeknek is megfelelő, bejegyzett könyvvizsgáló lehet, akit a felügyelet az általa vezetett biztosító-könyvvizsgálók névjegyzékében határozottan nyilvántartásba vett. A törvénytervezet rendelkezik a névjegyzékbe való felvétel, illetve a névjegyzékből való törlés feltételeiről is. Ezeknek az új szabályoknak a beiktatása a hitelintézeti minősítésű könyvvizsgálókról a felügyelet által vezetett szektoriális könyvvizsgálói névjegyzékhez hasonlóan, annak tapasztalatai alapján indokolt.
Jelentősen változnak az ügyfélforgalommal kapcsolatos, illetve az ügyfelek védelmét szolgáló szabályok. A tervezet az ügyfelek védelme érdekében egyértelmű, szigorú rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy a biztosítónak mikor milyen tájékoztatást kell nyújtani az ügyfelek részére. Ez különösen fontos a kisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkező magánbiztosítottak esetében.
A tervezet meghatározza a biztosítási titok körét, az üzleti titokra és a személyes adatok védelmére vonatkozó feltételeket külön szabályozza. A biztosítási tevékenység sajátosságaiból adódóan a biztosítók és a rendszer egyéb szereplői igen sok személyes jellegű adathoz, információhoz jutnak a szerveződő vagy a károsult személyekre vonatkozóan. Az ügyfelek személyiségi jogainak fokozott védelme érdekében az új törvény szigorú rendelkezéseket tartalmaz a személyes adatok kezelésére. Alapvetően megváltoznak a felügyeleti rendszer szabályai is.
Az egységes belső piacon az egységes engedély elve érvényesül, azaz a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész közösség területére érvényes. Az ellenőrzés elve is ennek megfelelően az, hogy a biztosító tevékenységét a székhely szerinti tagállam felügyelete végzi, azonban a fióktelepén keresztül vagy a határon átnyúló szolgáltatás keretében tevékenykedő biztosító jogszabályba ütköző tevékenysége esetén a szolgáltatásnyújtás tagállamának felügyeleti hatósága is meghatározott intézkedéseket tehet.
A biztosítási csoportok térnyerésével különösen nagy jelentősége van az úgynevezett összevont alapú felügyeletnek. A biztosítottak érdekeinek védelme megkívánja, hogy a felügyelet ellenőrzése a biztosító pénzügyi helyzetének értékelésénél azokat is vizsgálja, amelyekkel a biztosító tulajdonosi, részesedési viszonyban áll. A törvény a biztosítói csoportok ellenőrzésére, a szavatoló tőke megállapítására az egyedi ellenőrzéstől eltérő, a halmozódásokat kiszűrő számítási módszereket, szabályokat határoz meg.
A gazdaság nemzetközi és hazai változása az utóbbi években nyilvánvalóvá tette, hogy a pénzügyi helyzet, a működés eredményessége nem mindig mérhető le egyértelműen egy szervezet keretein belül, mert a működés hatásai esetenként a szervezeti határokon túlmutatnak. Különösen a szigorú felügyeletet igénylő pénzügyi szektorban indokolt az egymással kapcsolatban álló vállalkozások pénzügyi helyzetét együttesen is áttekinteni. Az egységes elvekre épülő, összevont alapú felügyelet megteremtése lehetőséget ad a biztosító és a vele kapcsolatban álló vállalkozások együttes ellenőrzésére, a hazai és külföldi felügyeletek közötti együttműködésre.
Az Európai Unió speciális szabályokat határoz meg a biztosító csődjének, illetve felszámolásának, végelszámolásának esetére. A biztosítási törvénytervezet a biztosítóval szemben csődeljárás lefolytatását nem engedi meg. A törvénytervezet átveszi az új, 2001/17. EK irányelvet, és ennek megfelelően tartalmazza a biztosító felszámolásának és végelszámolásának ma még a tagállamokban sem általánosan alkalmazott, speciális szabályait.
Az irányelvben nem szabályozott, de azzal nem is ellentétes új körülmény, hogy a biztosító felszámolójának, végelszámolójának a pénzügyi intézményekre vonatkozó szabályozásához hasonlóan kizárólag a felügyelet által létrehozott közhasznú társaság jelölhető ki. A biztosító biztosítási szerződésből származó kötelezettségeivel szemben csak a felszámolási költségeknek van elsőbbsége. A felszámolással, végelszámolással kapcsolatos tájékoztatásokat a többi tagállamra is ki kell terjeszteni.
Tisztelt Országgyűlés! Az új törvény kidolgozása kezdettől fogva a szakmai és érdekvédelmi szervek bevonásával történt. Ennek eredményeként egy kiforrott, az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatait is magában foglaló, a szakma által is elfogadható, a közösségi joggal teljesen összeegyeztethető törvény került kidolgozásra.
Az összevont felügyeleti rendszer kialakítása, a hazai és az EU-tagországi felügyeletek közötti operatív együttműködés fejlesztése lehetőséget ad a pénzügyi konglomerátumok és nemzetközi tevékenységet folytató vállalatok pénzügyi helyzetének felmérésére, nyomon követésére. A teljes jogharmonizáció lehetővé teszi az egységes belső piacon való megjelenést, és a törvény hatálybalépés előtti elfogadása megkönnyíti a felkészülést, segíti a csatlakozás zökkenőmentességét.
A törvénytervezet a közösségi szabályok átvétele mellett a hazai joggal való összhangra és a hatályos törvény alkalmazása során feltárt problémák megoldására is törekszik. Megkülönböztetett cél volt, hogy a törvény vegye figyelembe a hitelintézeti és a tőkepiaci szabályozás már bevált elemeit, járuljon hozzá a pénzügyi szolgáltatások szektoriálisan elkülönülő szabályozásának összehangolásához.
A törvény elfogadását követően a szabad szolgáltatásnyújtás lehetősége (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a kínálat bővülésével a fogyasztók számára is érzékelhető változásokat eredményezhet. (Bakonyi Tibor: Húsz perce van!)
