MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon fontos és igen alapos szabályozás tárgyalásába kezdtünk. A 236 paragrafusból álló törvény, amelyik a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szól, igen fontos munka.
(0.20)
Hármas cél lebegett a törvényjavaslat megfogalmazói előtt. A legfontosabb, hogy az európai jogharmonizációt biztosítsák, ami különösen fontos cél a biztosítások esetében. Ugyanis a biztosítók még akkor is, amikor nemzeti keretben dolgoztak, viszontbiztosításokkal igyekeztek a kockázati közösséget megnövelni, a veszélyközösséget megnövelni, és ezzel minél alacsonyabbra szorítani az esetleges károk hullámzó hatását.
Minél nagyobb a kockázati közösség, annál jobban eloszlik a károk hatása, és annál stabilabban és kiszámíthatóbban lehet kezelni. Ez már akkor megkezdődött, amikor még nem voltunk az Európai Unió kapujában. Az Európai Unióba lépve azonban egy egységes rendszernek leszünk a részei, és ebben az egységes biztosítási rendszerben fontos, hogy a jogharmonizáció megtörténjen.
A törvény-előkészítés másik vállalt célja az volt, hogy összehangolják a különböző pénzügyi szolgáltatók körének a felügyeleti rendszerét, és ezzel bizonyos fokú harmonizációt biztosítsanak.
A harmadik cél az volt, hogy a biztosítás gyakorlati problémáit megoldják. Talán a 236 paragrafus is erre utal, de ahogy ezt a törvény-előkészítők közölték a bizottsági tárgyalásokon, a végrehajtási kormányrendeletek, illetve a pénzügyminiszteri rendeletek fogják igazán meghatározni a gyakorlati munka szabályait. Ezeket a pénzügyi tárca az év végére, második felére ígéri. Jó lett volna, ha ezek a végrehajtási rendeletek egy időben jelennek meg, mert ez megkönnyítette volna a törvény alkalmazásba vételét, és számunkra is áttekinthetőbbé vált volna. Hadd említsem meg a francia törvényalkotási példát, amely az olyan szakmai törvények esetében, mint amilyen a biztosítási törvény is, felhatalmazza a kormányt arra, hogy kormányrendeletben szabályozza a kérdést, és két- vagy háromévi gyakorlatba vétel után törvénybe foglalják a már bevált kormányrendelet szabályait. Tudom, hogy ez más törvényalkotási mechanizmus, de ebből is lehet tanulni, hiszen éppen a szakmai törvények esetében sok mindent nem lehet előre látni, és nem lehet itt a patkóban világosan megjósolni, hogy mi lesz a sorsa.
Az európai harmonizáció azt is jelenti, hogy lényegesen kiterjed a biztosítók működési köre, és kiterjed az a tőke, amit összegyűjtenek, s ezzel növekszik a biztonság, hiszen sokkal nagyobb kockázati közösség jön létre. Tehát ami korábban spontán létrejött, amikor - teszem fel - az Állami Biztosító viszontbiztosításokat kötött a Lloyddal meg más biztosítókkal, ez most magától értetődővé válik, és az Unión belüli tranzakciók előnyt fognak élvezni harmadik országokkal szemben. Ezt is pontosan szabályozza a törvény.
Úgy gondolom, a biztosítások fontosak, mert szinte nincs olyan állampolgár, akinek legalább egy biztosítási kapcsolata ne volna. Gondoljunk csak arra, hogy több millió automobil van Magyarországon, igen nagy számú lakásnak van biztosítása, életbiztosítások vannak, és maga a jelenleg még állami és központosított egészség- és nyugdíjbiztosítás is ebbe a kategóriába tartozik. A rendszerváltozás óta az a célunk, hogy a biztosítások sokszínűsége, diverzifikálása megtörténjen. Példának okáért a nyugdíjbiztosításoknál is a magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak bevezetésével rendkívül széles spaletta alakult ki.
Van még egy nagyon fontos társadalmi hatása a biztosítótársaságok és a kockázati közösségek létrejöttének: az, hogy igazi, hosszú távú, szolid befektetők a biztosítók, és erre nagyon nagy szükség van mind a gazdasági, mind a politikai életben. Hiszen az újkori demokráciánkba belépve az volt - számunkra legalábbis - a legnagyobb meglepetés, hogy a hosszú távú érdekeket a jogállami parlamentek bizony nem tudják igazán biztosítani. A gazdaság hosszú távú érdekeit többek között a biztosítótársaságok és a biztosítók befektetései segíthetik elő. Ebben a sokszálú befektetési rendszerben egyrészt az állami szabályok kötelezik arra a biztosítókat, hogy csak megbízható beruházásokba fektethessék az ügyfeleik pénzét, másrészt hosszú távú érdekek vannak, harmadsorban pedig csak szolid beruházásokat eszközölhetnek. Ez rendkívül jó hatással van a gazdasági életre. Jól tudjuk, hogy a legjobb és legmegbízhatóbb hosszú távú beruházók épp a különböző biztosítópénztárak. Ezzel nagyon fontos gazdasági stabilizációs programot is végrehajtanak, mialatt biztosítják a maximális hozamot és a maximális biztonságot a tagjaik számára.
Nagyon fontos az állami garancia, ami az Európai Unióban azt jelenti, hogy valamennyi tagállamnak közös normatíva szerinti garanciája van, valamint az állami ellenőrzés kérdése. Úgy szabályozza a törvény, hogy a biztosítóintézetek esetében az az állami felügyelet működjön, amelynek a területén van a biztosító anyaintézete. Ez logikus szabályozás, azonban bizonyos problémákkal jár. Abban az esetben, ha egy magyarországi biztosítottnak valamilyen jogvitája van, akkor például egy Hollandia, Anglia vagy Franciaország területén lévő felügyelettel kell kapcsolatba lépnie az érdekei védelmében, ami nem mindig hatékony és hatásos. Úgy gondolom, hogy ezen valamilyen formában segíteni kellene.
Igen fontosnak tartjuk, hogy a kisemberek védelme biztosítva legyen. Ezért azt a gondolatot, hogy legyen országgyűlési biztosa a biztosítási ügyleteknek, nagyon fontosnak tartanánk, hiszen rendkívül egyoldalú a kapcsolat a biztosítótársaságok és az ügyfelek között. Előrenyomtatott szerződéseket kapnak - illetve kapunk mi magunk is, nekem is jó pár biztosítási kötvényem van -, apró betűkkel hihetetlenül sok szövevényes és nagyon rafináltan megfogalmazott jogi szöveget íratnak velünk alá, amit mi vidáman aláírunk, évtizedekig fizetjük a hozzájárulásokat, és amikor a káresemény bekövetkezik vagy amikor eljön az az időszak, amikor a biztosítónak fizetnie kellene, akkor kiderül, hogy az apróbetűs kizárások között van olyan, amely miatt az összeget csökkentik vagy nem fizetik ki. Itt feltétlenül indokolt a sok kisember védelme érdekében egy ombudsmani intézmény létrehozása. Mindennapi kérdés ez, a képviselői fogadóórákon is nagyon sok esetben tapasztaljuk ezt és fordulnak hozzánk ilyen problémákkal. A biztosítók versenye ugyan arra szorítja a biztosítókat, hogy minél készségesebbek legyenek az ügyfelekkel, de jól tudjuk, hogy egészen másképp viselkedik a biztosító akkor, amikor meg kell kötni a szerződést, és egészen másképp akkor, amikor teljesítenie kell abból a pénzből, amit mi fizettünk be vagy hasonló sorsú társaink, hiszen egy nagy kockázati közösséget alkottunk.
Ilyen kockázati közösség tulajdonképpen az állam is. Akkor, amikor a biztosítások nem működnek vagy nincsenek megfelelő számlán, akkor az állam kénytelen ellátni ezt a kockázatközösségi feladatot, és kiegyenlíteni a károkat, a veszélyeket.
(0.30)
Láttuk ezt például a tiszai árvíz esetében, máshol. De jól tudjuk, hogy az állami apparátus nagyon költséges, az állami apparátus nehézkes, és az állami apparátus nem tud finoman szabályozni. Ezért helyes az a törekvés, hogy egymással versenyben álló, egymást ellenőrző, a piacon ellenőrző, mégis szolidan hosszú távra számoló biztosítóintézetek versenye szorítsa le az adminisztrációs költségeket, a tőkekezelési költségeket és az összes költséget, amely ennek a kockázati tőkének a kezelésével kapcsolatos.
Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a felmondási időpontokat korlátozzuk. A polgári törvénykönyv bizonyos korlátokat szab, de úgy gondolom, hogy itt a matematikai statisztikát és a valószínűség-számítást is figyelembe véve a felmondási időket korlátozni kell, illetve meg kell hosszabbítani abban az esetben, ha már hosszú ideje fennáll egy biztosítási jogviszony. Ugyanis ha statisztikailag nézzük a dolgot, akkor minél hosszabb idő eltelik a biztosítási időszakból, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamilyen káresemény bekövetkezhet. Ha akkor megszüntetik egyoldalúan a biztosítási jogviszonyt, akkor tulajdonképpen kár éri a biztosítottat, és egy új biztosítás megkötése esetén joggal fogja a következő biztosító a nagyobb kockázatot figyelembe venni. Erre jó lenne kitérni, és jó lenne ezt pontosítani.
Az államtitkár úr beszélt itt az adatvédelemről. Hihetetlenül fontos kérdés, hiszen a biztosítónál az állampolgárok nagy részére vonatkozóan igen érzékeny, igen fontos és igen nagy számú adat gyűlik össze. Ezeknek az adatoknak a kezelése megfelelő szabályozást igényel, szigorúságot igényel, és sajnos nagyon nagy a kísértés arra, hogy ezekkel az adatokkal visszaéljenek, ezekkel üzleteljenek, ezeket fölhasználják.
Van ennek egy másik vetülete is. Közismert, hogy a biztosítók egymás között egy ilyen bizalmas adatcsere-forgalmat, nem egészen hivatalos adatcsere-forgalmat hajtanak végre, és például a sok balesetet okozó autósok vagy a túl sok öngyilkosságot megkísérlő személyek - és így tovább - listáját körözik egymás között. Úgy gondolom, ez ellen szigorúan fel kell lépni, hiszen a statisztikai mentalitás biztosítja azt, hogy az ilyen kirívó eseteket is valahol kezelni kell. Tehát azokat az autósokat is, akik ügyetlenebbek, akik rosszabbul vezetnek, akik több bajt okoznak, biztosítani kell, és ezeknek a kiszűrése tulajdonképpen a biztosítókat jogtalan haszonhoz juttatja, hiszen nekik azt a kockázatot is vállalni kell. Amikor ők megállapították a díjaikat, ezeket a kockázatokat is figyelembe vették.
Mindezeket együtt véve azt lehet mondani, hogy a puding próbája, hogy megegyük. Amit eddig láttunk a törvényjavaslatból, azt jónak tartjuk, elfogadhatónak tartjuk. Úgy gondolom, jó lenne megismerni a kormányrendeleteket, illetve a pénzügyminiszteri és egyéb rendelkezéseket, végrehajtási utasításokat, hogy együtt tudjuk megítélni a dolgot. De így, ebben a formában elfogadhatónak tartja a Szabad Demokraták Szövetsége, és üdvözli ennek a törvényjavaslatnak a megszületését.
Köszönöm, elnök úr.
