DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvény múlt heti általános vitája során már szóltam az előterjesztéssel kapcsolatos főbb kifogásainkról. Arról, hogy a törvényjavaslat tartalma és általános indoklása köszönő viszonyban sincs egymással. Arról, hogy a tervezett változtatások, mint például a minőségelvű verseny minden formájának kiiktatása a felsőoktatási felvételi eljárásból zűrzavaros és kaotikus állapotokat fog előidézni az egyetemeken, főiskolákon, hiszen az államilag finanszírozott képzésre felvehetők száma jóval kevesebb, mint ahányan egy évben érettségiznek. Arról nem is beszélve, hogy akik korábban érettségiztek, ugyancsak nagy számban jelentkeznek a felsőoktatásba. Csak utalnék arra, hogy az előterjesztés szerint az emelt szintű érettségi is feleslegessé válna, ezért érthetetlen, miért kellene azt 2005-től bevezetni.
Arról is szóltam, hogy ez a változtatás a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt a képzés színvonalának süllyedését fogja eredményezni, mert a jelen kedvezőtlen demográfiai körülményei között, a diákokért folytatott versengés miatt a kibocsátó középiskolák a tanulmányi teljesítmények kozmetikázásában lesznek érdekeltek.
(15.30)
A hallgatók felkészültsége, tudása mellett a képzés színvonala nagymértékben függ az oktatók szakmai színvonalától is. Éppen ezért, ahogyan ezt már korábban ugyancsak jeleztük, kifejezetten káros a MAB eddigi szerepének csorbítása, de érthetetlen, racionális érvekkel megmagyarázhatatlan és jogilag aggályos is az egyetemi tanárok eddigi jogállásának, ha úgy tetszik, szerzett jogainak megkurtítása is.
Mindezeken túl a törvénytervezet számos további problémás kérdést is felvet. Nem világos, miért lenne szükség külön hallgatói azonosító számra akkor, amikor a diákigazolvány gyakorlatilag minden fontos adatot tartalmaz. A törvény ezen javaslata csak arra alkalmas, hogy a hallgatói azonosító számok, illetve az ehhez kapcsolódó informatikai rendszer létrehozása ürügyén a szociálliberális oktatási tárca ismét közpénzeket vándoroltasson magánzsebekbe. Aggályos az is, hogy a diákigazolvány adatait az Oktatási Minisztérium a kiállítástól számítottan tíz évig, azaz egyetemek esetében az átlagos képzési időszak kétszeresét, a főiskolák esetében pedig két és félszeresét jelentő időtartamig kívánja kezelni. A tárca olyan időszakokban is jogosult lenne személyes adatok kezelésére, amikor az érintett személyek már semmilyen jogviszonyban sem állnak az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézményekkel.
A törvény ugyan intézkedik arról, hogy az államilag finanszírozott képzésbe felvett hallgató nem kötelezhető tanulmányainak államilag nem finanszírozott képzésben történő folytatására; nem teremti meg azonban annak a lehetőségét, hogy azok, akik nem részesülhetnek évente több százezer forintos állami finanszírozásban, de tanulmányi előmenetelük során jól teljesítenek, az igazságosság és esélyegyenlőség elve alapján törvényben garantáltan bekerülhessenek az államilag támogatott képzésbe.
A 20. § (3) bekezdése úgy fogalmaz, hogy azt a felsőoktatási intézményt terheli a tanulmányokat megkezdett és a fogadó felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytató hallgatók képzési költsége, amelynek a képzését az oktatási miniszter felfüggesztette. Ez azért problémás, mert ha a miniszter felfüggesztette valamelyik oktatási intézmény valamely szakán a képzést, akkor az érintett intézmény az ehhez kapcsolódó normatívákat sem kapja meg, így képtelen lenne eleget tenni a törvényben foglaltaknak.
Érthetetlen, hogy a 22. § (3) bekezdése kivételesen engedélyezhetőnek tartja diploma nélkül is a doktori tanulmányok megkezdését, hiszen ugyanezen paragrafus (1) bekezdésének c) pontja egyértelműen úgy rendelkezik, hogy doktori képzésre egyetemi szintű végzettséget tanúsító oklevéllel vagy azzal egyenértékű oklevéllel lehet jelentkezni. Mit kell érteni a “kivételesen engedélyezhető” megfogalmazás alatt? Ki határozza meg ezeket a kritériumokat? Az Oktatási Minisztérium vagy az intézmények? Ez a rendelkezés az egyetemi elitképzés színvonalának nivellálódását fogja eredményezni. Tekintettel arra, hogy a minőségelvű megmérettetés kiiktatása a felvételi eljárásból a felsőoktatási alapképzés színvonalának egészét érinti károsan, a doktori képzés ugyanilyen tartalmú megváltoztatását látva joggal állítjuk, hogy ez a törvényjavaslat súlyos károkat fog okozni a magyar felsőoktatás színvonalában.
Ha a kormányzó pártok politikai célja ez, akkor érthetetlen, illetve cinikus, hogy miért kell a tudásalapú Magyarországról, tudásalapú társadalomról beszélni. A politikai lózungok és a törvény tartalma legalább annyira állnak összhangban egymással, amennyire Rejtő Jenő egyik hősének mondása a regény cselekményével, nevezetesen: “Ennyit a fjordokról!”
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
