DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Néhány szót még mindig a kollégiumokról és a kollégiumi férőhely-létesítésbe befektető magántőkéről, mert úgy érzem, hogy itt tényleg vannak dolgok, amiket helyre kellene tenni és tisztázni kellene.
Én alapvetően kétféle konstrukcióról hallottam ezzel kapcsolatban, mármint a kollégiumi férőhelybővítésbe befektető magántőkével kapcsolatban. Az egyik konstrukció egy, hogy úgy mondjam, lízingkonstrukció. Engem az előző ciklusban, amikor polgármester voltam, kerestek meg ezzel befektetők; szeretnének építeni olyan kollégiumot, amelyik, mondhatni, luxuskörülményekkel látja el az abban lakó hallgatót, megcélzott közege elsősorban és mindenekelőtt a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók, tehát fizetős hallgatók, kisebb mértékben a magyarországi jómódú hallgatók, akik ezt megengedhetik maguknak. A befektető kifejezetten a profit érdekében ezt a kollégiumot megépíti, használja mintegy 15 évig arra, hogy az ő befektetett tőkéje a megfelelő profittal együtt megtérüljön, majd amikor ez már nagyobb felújításra vagy renoválásra érett, akkor - még egyszer mondom - lízingkonstrukciószerűen átadja, és attól a pillanattól kezdve lehet használni mérsékeltebb áron, nem kifejezetten jómódú hallgatók elszállásolására is. Tehát ez voltaképpen a jómódú hallgatók kollégiumi vagy lakhatási lehetőségeit bővíti mintegy 10-15 éves, időnként 20 éves távlatban, azt követően pedig a magyar felsőoktatás rendelkezésére álló kollégiumi férőhelyek számát növeli.
A másik és nyilvánvalóan a közelebbi jövőre vonatkozó elképzelés, amiről Arató Gergely képviselőtársam beszélt, hogy tudniillik a magántőke megépíti az állammal együttműködésben vagy akár csak egy szerződés alapján, saját tőkéből azt a kollégiumi férőhelyet a hallgató számára mérsékelt összegben, mérsékelt bérleti díjért, amelyet természetesen az állam kipótol, hiszen a tőke azért fog befektetni, hogy profitot találjon benne. Ez tulajdonképpen egy hitelkonstrukciónak fogható fel; a kormányprogramban meghirdetett 21 ezer új kollégiumi férőhely állami tőkéből való létesítésére nincs költségvetési fedezet. Megépíti a magántőke, és a költségvetésnek nem egy összegben kell kifizetnie azt a tőkét, amit be kell fektetni ezeknek a kollégiumi férőhelyeknek a létesítésébe, hanem hosszabb időn keresztül, mintegy garantálva a befektető profitját.
Ez a profit természetesen megdrágítja a kollégiumi férőhelyet, de adott esetben egy ügyes konstrukcióval olcsóbb lehet, mintha az állam hitelt venne föl, és abból építené meg ezt a kollégiumot, hiszen a tőkés számára, a befektető számára nem föltétlenül kell piaci profitot elérnie, sokat jelent az ő számára, hogy nincs kockázata. Ezek a kollégiumok - tekintettel az állami bérletidíjgarancia-vállalásra - mindig tele lesznek, vagyis nincs meg a tőkésnek az a kockázata, hogy megépít egy kollégiumot, és aztán félházzal kénytelen üzemeltetni. Ez a profitban sokat megér neki. Ilyen konstrukciók tehát megítélésem szerint létezhetnek.
Itt kívánnék csatlakozni ahhoz, amit Arató Gergely elmondott: ezek a konstrukciók lehetőségeket bővítenek. Nem arról van szó, hogy azoknak, akik ma a kollégiumokban laknak 4500 forintos költségért - ha jól emlékszem, hivatkozott valaki egy ilyen lakhatási költségre -, holnaptól 30 ezer forintot kell ugyanazért a kollégiumi férőhelyet fizetniük, hanem arról van szó, hogy az állam bővíteni kívánja ezt a kollégiumi férőhelyet, de ebben a bővítésben nemcsak és nem kizárólag saját állami tőkére kíván hagyatkozni, hanem be kívánja vonni racionális okból, a mindkét fél számára történő költségkímélés okán a magántőkét is.
(16.30)
Drágább lesz-e ettől a kollégiumi férőhely? Persze, hogy drágább lesz, mert meg kell fizetni a tőkés profitját. Drágább-e a kenyér attól, hogy nem az állam gyártja, hanem a tőkések gyártják? Persze, hogy drágább, mert meg kell fizetni a profitját. Drágább-e a lakás attól, hogy nem kizárólag az állam építi, hanem magánbefektetők építenek? Persze, hogy drágább, mert meg kell fizetni a befektető profitját és így tovább.
Tisztelt Képviselőtársaim! Persze, minden ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy ki innen a tőkével, tessék az államnak ezeket az építkezéseket, gyártásokat, szolgáltatásokat, miegyebeket a saját kezébe venni, mert attól majd olcsóbb lesz. Ha ezt minden esetben megtesszük, akkor gratulálok, feltaláltuk a szocializmust. Negyven évig próbálkoztunk vele, nem nagyon sikerült, azért került sor a rendszerváltásra.
Éppen ezért azt gondolom, hogy bár Pettkó képviselőtársam azt mondta, hogy “a bonus bona discere”, vagyis hogy a jótól jót tanulni, én elfogadom, hogy a Magyar Demokrata Fórum az jó, de ez nem az a jó, amit meg fogunk tőlük tanulni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
