PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hozzászólásomat egy idézettel kezdem. Horatius mondotta volt: Decipimur specie recti. - A helyes látszata becsap bennünket.
A felsőoktatási törvény módosításának javaslata meggyőz bennünket e latin mondás igazáról. A magyar felsőoktatás csak akkor lehet versenyképes, ha az Európai Unióban hagyományait tiszteletben tartva teljesíti a bolognai nyilatkozatban vállalt célokat - 1999-ben 23 ország oktatási vezetője írta alá a nyilatkozatot, amelynek célja, hogy az európai felsőoktatást versenyképessé tegye a tengerentúli oktatással.
Kitűnik az egész törvénymódosítási koncepcióból, hogy a kormányzat megkezdte a magyar felsőoktatás amerikai mintára történő liberalizálását. Bár a jelen kormányzat a felsőoktatási törvényben nagyvonalúan meghagyta az előző kormány által a hallgatók esélyegyenlősége felé tett, szociális intézkedésekre vonatkozó szabályozásait, azonban láthatóvá vált, hogy a mostani törvénymódosítási javaslatokkal a felsőoktatási hallgatók között szociális és társadalmi különbségek felújítására törekszik a kormányzat. Ezen túl már az állam által intézményesített különbségekben is meg fog jelenni, hogy ki a jómódú és ki a hátrányos helyzetű diák.
A kormány nem tett lépést szinte egyetlen módosítási javaslattal sem a szociálisan rászorulók továbbtanulásának elősegítésére. A felsőoktatási törvény kiegészítése a 127. §-sal azt eredményezi, hogy véglegessé válik a kormány diszkriminatív felsőoktatási programja, a rosszul csomagolt cél a hallgatók megkülönböztetése jómódúakra és szegényekre.
A módosítás értelmében vállalkozói kör bevonásával építenének a jövőben kollégiumokat. Az ebben a finanszírozási formában megépülő kollégiumok meggyőződésem szerint nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, mert havi 140 euró körüli áron lesznek hozzáférhetők a kollégiumi helyek a hallgatók számára, ami jelenlegi áron 25-30 ezer forintnak felel meg. Ma Magyarországon nincs realitása annak, hogy a hallgatók többsége meg tudná fizetni ezt az igen magas összeget. Jelenleg havonta 4500 forint kollégiumi díjat fizetnek a hallgatók, és erre jár a normatív támogatás. Ezt a normatív fenntartási támogatást megkapnák a vállalkozói üzemeltetésben lévő kollégiumok ugyanúgy, mint az államiak.
(16.10)
Eddig is jobb eséllyel tanultak bármilyen felsőoktatási intézményben a jobb módú hallgatók a szerényebb anyagiakkal rendelkező társaiknál. Ez a szociális különbség a most életbe léptetni kívánt törvénymódosítás által még jobban felerősödik. Nyilvánvaló, hogy jobban felszerelt magánkollégiumokban jobbak lesznek a gazdagabb hallgatók tanulási esélyei a rosszabb szociális helyzetük miatt állami kollégiumba kényszerült diáktársaikénál. Hol van biztosítva a szegényebb sorsú hallgatóknak, hogy az általuk igénybe vett állami fenntartású kollégiumok is olyan fejlesztésben részesülhessenek, mint a magánbefektetők által létesített profitirányzatú kollégiumok?
Nyilvánvaló, hogy a kormány a diákok lakhatási támogatásának felemelésével ezeket a befektetéseket kívánja ösztönözni. Csak halkan teszem fel a kérdést, ha a lakhatási támogatás összegének egyébként sok szempontból indokolt emelését, esetleg az emelés összegének egy részét eleve a már meglevő állami kezelésű kollégiumok fejlesztésére, vagy újak építésére fordítanák, akkor kinek az érdeke érvényesülne, a profitorientált gazdasági társaságoké, vagy a hallgatóké. Önökre bízom ennek eldöntését. Jelenleg a magyar felsőoktatást leginkább a felduzzadt hallgatói létszámhoz nem megfelelő képzési struktúra, infrastrukturális háttér, és az akadozó, felbomlani látszó felsőoktatási integráció jellemzi. Ezekre a problémákra nem ad választ a felsőoktatási törvény tervezett módosítása.
Milyen szándékot, jogalkotói vagy politikai akaratot takar az új, 129. §-ként megjelölt rendelkezés? A felsőoktatási intézmények alapképzésében a 2003-2005 közötti időszakban a felsőoktatási törvény 84-85. §-aiban foglaltaktól eltérő szerkezetű, tartalmú és időtartamú kísérleti képzést az oktatási miniszter külön engedélye alapján indíthatnak. Ezek szerint egyedül csak az oktatási miniszter fogja eldönteni, hogy milyen alternatív képzések indíthatók.
A felsőoktatási törvény 84-85-86. §-ai a képzési szintek és a képesítési követelmények meghatározásáról szólnak. Ezt negligálja az új törvényi rendelkezés beemelése. Meg van ugyan határozva, hogy hogyan épül fel a magyar felsőoktatás, de ha esetleg más politikai szándék is előfordulna, akkor ebben ne legyen akadály a felsőoktatási törvény. Nem is merem elgondolni, hogy milyen, nyilván egyesült államokbeli minta alapján indítható reform felsőoktatási képzések indulhatnak. Mivel a módosítás alapján az alapképzésben térhetnek el a törvény fenti szakaszaiban meghatározottaktól, így nyilvánvaló, hogy egyetemi vagy főiskolai oklevelet állíthatnak majd ki ezen képzésekben, akár egy-két évnyi tanulás után érvényes vizsgát tett hallgatók részére. Tulajdonképpen ezután mi szükség van a 84-85-86. §-ra?
A törvényjavaslat szerint kikerül a jogszabályból az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozás arra vonatkozó része, miszerint állami finanszírozásban a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvényben meghatározott kárpótlásban érdekelt egyházak jogi személyei által létesített egyházi felsőoktatási intézmények részesülhetnek. Tehát ezentúl minden, a történelmi, illetve kisegyházak által alapított felsőoktatási intézmény is ugyanazon elv alapján részesül állami költségvetési támogatásban. Remélem, ezen módosítás nem a történelmi egyházak által fenntartott felsőoktatási intézmények ellen irányul. Sok esetben például a pályázatoknál ezen új szabályozás miatt jelentős összegektől eshetnek el a történelmi egyházak főiskolái és egyetemei, mivel nem biztosított minden esetben, hogy a pályázati keretösszegek arányosan növekednének. Kérdéses, hogy a költségvetési támogatások erre vonatkozóan változni fognak-e, van-e erre a módosításra a költségvetésben elkülönített rész.
Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatási törvény módosítása során a kormánynak, amennyiben valóban szociálisan érzékenynek tekinti programját, érdemes lett volna figyelembe venni több szociális szempontot is, hogy ne csak a liberális elvek érvényesülhessenek. A jogalkotás során figyelembe vehették volna a magánkollégiumok alapítási javaslatánál a kollégisták szociális helyzetét is. A kormány ezzel a lépésével sutba dobta az esélyegyenlőségről idáig hangoztatott elképzeléseit. Ez számomra a Magyar Demokrata Fórum és az Ifjúsági Demokrata Fórum képviselőjeként teljesen elfogadhatatlan. Ha a kormányzati szándék igazán diákbarát lenne, akkor a lakhatási támogatás összegének differenciálásával a korábbi át nem gondolt javaslata miatt születő szociális feszültségeket orvosolni tudná.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként úgy vélem, hogy a tömeges felsőoktatási igények kialakításához meg kell teremteni a minőségi oktatáshoz szükséges személyi és dologi feltételeket, továbbá a kormányzatnak biztosítani kell a megfelelő életkörülményeket a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára. A fentiekben mondottak alapján erre a törvénymódosításra nem vonatkozik az ismert latin mondás: a bonis bona discere, jótól jót tanulni. Kérem a tisztelt kormányzatot… - ennek az elvárásnak önök nem tudnak megfelelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként nem támogatom a jelen formájában a felsőoktatásról szóló törvény módosítását.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
