RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Pósán képviselő úrnak igaza van. Van előttünk egy törvénytervezet, amit a kormány benyújtott, ez többszörös egyeztetésen ment keresztül.
Nagyon örülünk, hogy szocialista képviselőtársaink is úgy látják, hogy vannak itt javítanivalók, és ők is módosító javaslatokat fognak beadni. Ez örömmel tölt el minket, és reméljük, hogy ezek a módosító javaslataink egy irányba fognak mutatni, és javítani fognak ezen a törvénytervezeten. De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy mivel nem olvastuk el, milyen módosító javaslatokat adtak önök be, ezért csak az előttünk fekvő törvénytervezetről tudunk beszélni. Ezt pedig - Pósán képviselő úr elmondta - vitára nem tartjuk alkalmasnak; azért szavaztunk úgy, ahogy szavaztunk. Úgyhogy hadd javasoljam, hogy itt a Házban ne mondjuk egymásnak azt, hogy változtassuk meg az álláspontot, mert mi is módosító javaslatokat fogunk beküldeni hozzá. Tehát ez nem egyezik a parlamenti logikával.
A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, hogy itt szóba került az integráció kérdése. Hadd elevenítsem fel, hogy amikor az egyetemi integrációról szavaztunk, akkor azt nem a kormánytöbbség verte keresztül, hanem 92,7 százalékos többséggel szavazta meg a parlament, tehát egyetértés volt a kormánypárt és az ellenzék között. Úgyhogy azt hiszem, hogy ha az akkori ellenzéki képviselők is ezt megszavazták, akkor méltatlan azt mondani, hogy ezeket a problémákat a Fidesz előterjesztése okozta. Nagyon pontosan tudtuk, hogy amikor az egyetemi integrációkról volt szó, ez nagy feszültségeket okoz. 1990 óta mindenki tudta, hogy egyetemi, főiskolai integrációra szükség van, de igazán senki nem mert ebbe belevágni, mert lehetett látni, hogy rengeteg feszültséget fog okozni rektorok, főiskolai főigazgatók, intézmények között. Ez megvan, és valóban, most pont azt hiányoljuk, hogy az elmúlt időszak tapasztalatait nem vontuk le, nem jelenik meg a törvényben.
Én elsősorban most nagyon röviden a kétszintű érettségiről szeretnék beszélni. Ez is olyan kérdés, amiben akár egyet is érthetne a tisztelt Ház. Ugyanis hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy abban az alapvető kérdésben, hogy a tanulók túlterheltsége nagy, egyetértünk. Abban már van vita, hogy hogyan lehetne ezt a túlterheltséget csökkenteni.
Mi azt mondjuk - és ezt mondjuk a közoktatási törvény vitájában is -, a túlterheltség nem abból adódik, hogy a gyerekeknek magas az iskolai óraszáma. A túlterheltség abból adódik, hogy az iskolán kívül rengeteg pluszdolgot kell megtanulniuk a gyerekeknek, mégpedig azért, mert a felvételi rendszerek felülről determinálnak, és ez azt jelenti, hogy a gyereknek nem elég elsajátítani azt, amit az iskolában elsajátít, hanem ha akar egy sikeres egyetemi, főiskolai felvételit tenni, akkor neki különböző előkészítő oktatásokra kell járni. Az előző időszakban mi is támogattuk azt, hogy meg kell szüntetni ezt a rendszert, a gyerekek túlterheltségét vissza kell fogni. Ennek az egyik eszköze a kétszintű érettségi, ami azt jelenti, hogy az emelt szintű érettségi jelentsen belépőt a felsőoktatásba. Ebben, azt hiszem, nincs vita a Házon belül.
Mi az, amit kifogásolunk mégis a kétszintű érettségivel szemben? Abban az esetben, ha az érettségi belépőt jelent a felsőoktatásba, van egy nagyon fontos követelmény, aminek meg kell felelnie. Mégpedig az, hogy az érettségi Mátészalkától Budapesten át egészen Sárvárig minden egyes településen azonos értékű legyen. És, tisztelt képviselőtársam, ezt az emelt szintű érettségi biztosítja is. Egy egységes követelményrendszer fog kialakulni ezzel kapcsolatosan. Meg kell teremteni ennek a szigorú feltételeit, hogy hogyan lesz minden területén az országnak az emelt szintű érettségi egyenértékű. Eddig egyetértünk.
A gond az, hogy ebben a törvényben az szerepel, hogy nemcsak az emelt szintű érettségi nyújthat belépőt felsőoktatási intézménybe, hanem a szimpla érettségi is. Az ezzel a gond, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök pontosan ugyanúgy tudják, mint ahogy én tudom, hogy az érettségik között ebben a pillanatban óriási különbség van az országban. Ez nem egyenértékű. Iskolák döntenek abban, hogy ki legyen az érettségi elnök, és tudjuk, hogy ez különbözőséget jelent. És itt van a probléma. Megengedhető-e az, hogy egy olyan rendszer jelentsen belépőt a felsőoktatásba, amelyikről tudjuk azt, hogy nagyon különböző színvonalon van az ország különböző településein, különböző gimnáziumaiban? Mi azt mondjuk, hogy ez nem engedhető meg, és továbbra is azt szeretnénk, ahhoz ragaszkodnánk, hogy az emelt szintű érettségi jelentsen automatikusan belépőt a felsőoktatásba, ezáltal a felülről determináltságot megszüntetjük. Ebben az esetben viszont biztosítani kell, hogy a követelmények az egész országban egységesek legyenek.
Ebben a pillanatban az érettségi alapszintjén ezt nem látjuk megoldhatónak. Ezért azt mondjuk, hogy a kormánynak ez az elképzelése áttekinthetetlen és bizonytalan viszonyokat fog teremteni, és ezért bíráljuk ezt az elképzelést, annak ellenére, hogy az alapvető célkitűzéssel egyetértünk, és abban nincs közöttünk vita.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
