KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egészséges feladatmegosztás szellemében két témával szeretnék foglalkozni. Elsőként egy olyan témával, ami először a szakképzési törvény módosításakor is terítékre került a felzárkóztató oktatásról, és arról, hogy az érintetteket hogyan lehet ösztönözni, hogy válasszák ezt a képzési formát.
A közoktatási törvény szerint szervezett felzárkóztató oktatás a tanköteles koron túl kezdődik az általános iskolai tanulmányokat még be nem fejezettek számára, így az abban részt vevő tanulók a kilencedik évfolyamon már betöltötték a 16. életévüket, de lehetnek akár 20 évesek is, fiatal felnőttek, különösen a roma fiatalok esetében nem egyszer már családfenntartó, gyermeket nevelő felnőttek. Nagy gond, hogy miképpen motiválhatók és tarthatók felzárkóztatásban azok a fiatalok, akik addig iskolakerülők voltak, bukdácsoltak, büntetés-végrehajtási intézetből, drogelvonó kezelésből kerültek a szakiskolába. Ma ők még a tanköteles koron túl vannak, de néhány év múlva már az államra kötelező feladatot ró e fiatalok tanulmányainak megszervezése. Közérdek, hogy szakmát tanuljanak és ne szociális és anyagi teherként nehezedjenek jövendő életükben a társadalomra. Ez olyan ösztönzők alkalmazását igényli, amelyek elősegítik, hogy kitartsanak az oktatásban egy szakma elsajátításáig. Sok ilyen kallódó, sokszor szegény családból származó fiatal, amíg nem járt iskolába, pénzszerzési lehetőségekhez jutott, és megszokta, hogy van jövedelme. Nem fogja a felzárkóztató oktatást, az iskola befejezését és a szakmatanulást választani, ha ezzel minden pénzszerzési lehetőségétől elesik. Arra kell gondoljunk, hogy fokozott költség is bőségesen megtérül abban, ha a fiatalokból szakmával bíró és munkavállaló ember lesz.
A javaslatunk e tapasztalatok alapján veszi át a felzárkóztató oktatásban külföldön már alkalmazott ösztönző mintát. Ma a felzárkóztató oktatásban részt vevők száma nem éri el a 400-at. Kívánatos, hogy a ma még kallódók is bekerüljenek legalább ebbe a rendszerbe. Javaslatunk szabályozási feladatot ír elő a miniszternek. A miniszter rendeletben rögzítse a juttatás mértékét, folyósításának rendjét, a juttatás mértékétől való eltérés, a juttatások megvonásának szabályait. Ilyen lehet például, ha a tanuló indokolatlanul mulaszt, félbehagyja tanulmányait, vagyoni kárt okoz, vagy fegyelmi vétséget követ el. E rendelet keretében kell rendezni többek között a juttatásoknak a tanulók iskolai mulasztásával összefüggő kérdéseit, a juttatások megvonásának szabályait.
(18.40)
Belátható időn belül a felzárkóztató oktatásban részt vevők juttatásai nem jelentenek számottevő költségvetési terhet.
A törvényjavaslat egyik súlyos hibája, hogy a legalacsonyabban iskolázottak számára reménytelen távolságra helyezi az általános iskolai végzettség megszerzését, az általános iskolai végzettséghez és a tizedik évfolyam elvégzéséhez kötött szakmák megszerzését.
A felzárkóztató oktatás fogalmát a külföldi gyakorlatnak megfelelően szükséges kiterjeszteni a szakképzési évfolyamokra is. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy a felzárkóztatás ne csak a tanulásra, hanem a munkavégzésre is szocializáljon, inkubátorként működjön a munkába állás kezdeti időszakáig.
Tisztázni szükséges az intézménybe kerülés rendjét. A szakértők véleményére alapozva szintmérésre javasoljuk építeni az egy vagy két évfolyamos képzésbe való bekerülést, megteremteni a szakképzési évfolyamok megnyújtása nélkül az alapvizsgára való felkészülés lehetőségét. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a felzárkóztató oktatásba a fiatal ne csak a tanév elején kapcsolódhasson be. Lehetőséget kell adni arra, hogy visszatérjen, ha például önhibájából megszakítja tanulmányait. A felzárkóztató oktatás teljes folyamatában és az utógondozásban fontos szerepet játszik az ifjúságvédelmi felelős is.
A törvényjavaslatban szereplő elképzeléssel az alábbiak miatt nem értünk egyet. A felzárkóztató oktatást úgy kell megszervezni, hogy az reális esélyt jelentsen piacképes szakma megszerzésére, akár négy befejezett osztálya van a tanulónak, akár a nyolcadik osztály vége előtt siklott félre az élete. Nem tekinthetjük homogén, reménytelenül lecsúszott csoportoknak azokat, akik bekerülnek a felzárkóztató oktatásba. Nemcsak azért, mert ez a róluk alkotott kép hamis, hanem mert ürügyül szolgálhat ahhoz, hogy számukra mindössze szűk lehetőségeket kínál, ami csaknem kilátástalansággal egyenlő.
Irreális, hogy akár négy-öt évet is tanulnia kell, hogy piacképes szakmához jusson, hiszen ma az országos képzési jegyzékben az alapfokú végzettséghez sem kötött és az alapfokú végzettséghez kötött szakmák többsége nem jelent hosszabb távra boldogulási esélyt. Irreális, hogy miközben többen igen rossz anyagi körülmények között élnek, már a saját családjukról sem tudnak gondoskodni, eközben időben kitoljuk a munkába állás lehetőségét. Nem várható aránytalanul több tőlük, mint normál oktatásban tanulóktól. Lélektanilag is kedvezőtlen a felzárkóztató oktatásban részt vevők számára hosszabb tanévet megállapítani, mint az esetleg velük egy iskolába járó társaiknak.
A törvényjavaslat az oktatási miniszter által kiadandó pedagógiai rendszer alkalmazásához köti a felzárkóztató oktatás későbbi megszervezését. Ez egyfelől a pedagógiai rendszer fogalmának pontatlan értelmezése: egy pedagógiai rendszer nem adható ki, legfeljebb egyes elemei. Másrészt a felzárkóztató oktatás nemzetközi és hazai gyakorlatát útkeresés és sokszínűség jellemzi. Nem szerencsés ezeket sémákba gyömöszölni, márpedig a pedagógiai rendszer, amely miniszteri szinten az adott körben nevelés és oktatás valamennyi kérdését a tantervtől a pedagógus-továbbképzésen át a mérésig egyetlen logika mentén szabályozni igyekszik, bénítóan hat. Ettől függetlenül a törvényben a miniszter rendelkezésére állnak mindazok a szabályozó és segítő eszközök, amellyel a felzárkóztató oktatást támogathatja.
Néhány gondolat az itt folyó képzés értékeléséről. A felzárkóztató oktatás az alacsonyan iskolázott fiatalok, fiatal felnőttek személyiségfejlesztését, szakmaelsajátítását, a fegyelmezett és eredményes munkavégzésre való képesség kialakítását célozza. Ma még ez a kör túl van a tanköteles koron, de néhány év múlva a helyzet megváltozik. A külföldi gyakorlat ezért nagyon helyesen nagyobb különbséget tesz a normál szakiskolának megfelelő oktatás és a felzárkóztatás között, mint idehaza tesszük ezt.
A felzárkóztatásban részt vevő fiatalok teljesítményének minősítésében nem cél a normál szakiskolai oktatás ötös értékelési skálája mögött húzódó teljesítménnyel való összehasonlíthatóság. A felzárkóztató oktatásnak a társadalom szempontjából egyedül lehetséges, reális, kitűzhető és elérhető célt kell szolgálnia, hogy a társadalom minden tagja képessé váljon a munkába állásra, önmaga eltartására, eredményes és tartós munkavégzésre. A tanuló minősítésében tehát egyetlen kérdés áll a középpontban: személyiségében alkalmassá vált-e a további tanulmányokra és a munkavégzésre vagy sem. A “jól megfelelt” kategória célja nem több, mint hogy az eredményesebbek számára adjon motivációs többletet.
A felzárkóztató oktatás ma még nagyrészt az önkormányzati intézményrendszeren belül működik. A tankötelezettségi korhatár kiterjesztésével elengedhetetlen, hogy a felzárkóztató oktatás országos hálózata kialakuljon a meglévő szakiskolai intézményrendszerben, illetve attól függetlenül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Még egy témához kívánok hozzászólni, de már csak röviden. A törvény szerint egy új beosztás, munkakör, feladatkör van kialakulóban, éspedig a pedagógiai felügyelő. Rossz íze van. Nem igazán szerencsés az elnevezés, sem pedig az a feladatkör, ami ebből a törvényből kisejlik. Tudniillik a pedagógiai felügyelő venné át fokozatosan a kollégiumi nevelő feladatkörét. Ha valaki járt ma egy jól működő középiskolai kollégiumban - mert ilyen is van azért -, akkor az tudja, hogy ott pedagógiai munka folyik, és nem gyermekmegőrzés, ahol felügyelőket kell alkalmazni. Amúgy is a nevelő-oktató munka folyamatában napról napra szembesülünk azzal a ténnyel, hogy leértékelődik a kormány szemében az oktatási intézményekben folyó nevelési tevékenység. A módosításnak ez a szakasza tovább gyengíti ezt a folyamatot. Elfogadhatatlan, hogy a kollégiumi pedagógiai munkát kvalifikált szakemberek szakmailag lefokozottan, felügyelői minőségben lássák el, rosszabb foglalkoztatási feltételekkel kollégiumi nevelőtársaiknál. Ez a kollégiumban folyó nevelőmunka szakmai leértékelését jelenti.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
