LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek képviselőtársammal, nincs két Magyarország, nem szabad szembeállítani a kistelepüléseket a nagyobb településekkel. Van olyan iskola, ahol rossz pedagógusok vannak, vagy van olyan iskola, amelynek rossz környezete, körülményei vannak, és vannak iskolák, ahol jó nevelők vannak, jó pedagógusok vannak, jó környezete, jó feltételrendszere van.
Sajnos, az elmúlt tíz esztendőben szinte az ilyen vitáknak az lett a következménye, hogy a kisiskola mint kényszermegoldás jelent meg az emberek képzetében, pedig a kisiskola, a kis létszámú iskola nem kényszermegoldás, hanem a megoldás az adott településen, csak megoldás lehet az adott településen. És ez a gondunk, mint ahogy van jó törvény, és van rossz törvény, és van jó törvénymódosító javaslat. És a jó törvény nem zavarja túlságosan az életet. Véleményünk szerint ez a közoktatási törvény túlzottan zavarja az iskola világát, az iskola életét, és teremt olyan helyzeteket, amely helyzetekben például, és erről kevés szó volt, és talán iskolapéldaként lehetne röviden rögzíteni azt, hogy egy nagyobb település, egy kisváros és egy kisvároshoz tartozó, önkormányzatához tartozó terület, távol eső kisebb település hogy vergődik, hogy sodródik, és tulajdonképpen hogyan megy tönkre az iskolája éppen az oktatási törvény módosítása miatt. Nagyon sok ilyen iskolapéldát lehetne hozni az országból, amely tulajdonképpen ennek a törvénymódosításnak az áldozata lesz.
Még egy gondolat az iskolaszerkezettel kapcsolatban: nem ok nélkül van bennünk aggodalom és félelem az oktatási törvény módosításával kapcsolatban, ugyanis akinek a forró tej egyszer megégette a száját, az az aludttejet is megfújja. '94 és '98 között bizony egy rémálom volt számunkra a hatosztályos iskola bevezetése.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
