TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt Lezsák képviselő úr néhány mondatára szeretnék reagálni. Nem volt egyedül az ellenzéki képviselők közül, akik a törvénynek egy korábbi változatából indultak ki. Például a házifeladat-ügy nem így van a beterjesztett törvényjavaslatban, ahogy képviselő úr előadta. Hiszen éppen az iskolára és a tanárokra bízza a törvényjavaslat, hogy a házi feladat kérdésében szabályt dolgozzon ki, tehát nem dönti el a törvényjavaslat, hogy milyen módon kezelje az iskola a házi feladatokat.
Néhány dologról szólni szeretnék, amelyeket fontosnak tartok a törvényjavaslattal kapcsolatban és a ma elhangzottakkal kapcsolatban is. Stabilitást ígértünk - hangzott el ma számtalanszor. Mit jelent az iskolában a stabilitás? Vajon a változatlanságot kell hogy jelentse? Van-e megváltoztatandó ma a magyar közoktatásban?
Nagyon sokat hallottunk e Ház falai között is arról, hogy kevés gyerek születik Magyarországon. Nyilván az oktatással foglalkozó képviselőknek is ez éppúgy fáj, mint a többieknek, de azt gondolom erről, hogy az oktatással foglalkozó képviselőknek elsősorban a megszületett gyerekek érdekében kell végezni a feladatukat. És természetesen tegyenek meg mindent ők is, hogy több gyerek legyen.
Ha számba vesszük a megszületett gyermekek iskolai helyzetét, akkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, amelyet a PISA-jelentés is mutat, ami csak megerősítette évtizedes tapasztalatainkat. Nem mondjuk azt, hogy az előző kormány oktatáspolitikája miatt hagyja el az iskolarendszert a gyerekek közel egyharmada, más mérések szerint 25 százaléka úgy, hogy gyakorlatilag nem tud tisztességesen írni, olvasni, számolni. Én '72-ben kezdtem tanítani, ez már akkor is probléma volt. És miért jelentkezik ez ma élesebben? Azért, mert a rendszerváltás során elsősorban azok az emberek kerültek ki a munkahelyekről, ők kerültek lehetetlen helyzetbe, akik alacsony iskolázottsággal, kevés tudással rendelkeztek. Ők veszítették el először a munkájukat. Azt hiszem, azt gondolom, nem lehet belenyugodni abba, hogy ez a tendencia azóta is folytatódik. Tehát mind a mai napig a gyerekeink említett százaléka, 25-30 százaléka megfelelő tudás nélkül hagyja el az iskolát.
Erre válaszolni kell. Nem állítom azt, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, nevezetesen az alapkészségek tanulási idejének meghosszabbítása a megoldás, vagy az, hogy nem lehet buktatni. Lezsák képviselő úr a 6-7. osztályt említette, jelzem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban az első három évfolyamon jelentkezik a buktatás korlátozása, hogy a szülővel meg kell beszélnie a pedagógusnak az osztályismétlést, és a beleegyezését kell ehhez kérni, és a negyediket nem hagyhatja el úgy, hogy nem tud tisztességesen írni, olvasni, számolni. Ez a szándék.
Van-e szükség arra, hogy hosszabb időszakon keresztül legyen módjuk a gyerekeknek az alapkészséget elsajátítani? Nemzetközi tapasztalatok azt is mutatják, hogy azokban az országokban, ahol rövid idő jut az alapkészségek kialakítására, mint nálunk is, ott általában később a gyerekek nagyobb százaléka küszködik tanulási zavarral, az alapkészségek nem tudása később visszaüt a tanulási folyamatban.
Azokban az országokban, ahol hosszabb időt fordítanak erre, ott általában jobb a gyerekek későbbi iskolai teljesítménye is. Ezt a tapasztalatot jelzi, hogy 5-6. osztályban az órák bizonyos százalékát az alapkészségek gyakorlására, elmélyítésére kívánja a törvényjavaslat biztosítani. Tehát még egyszer hangsúlyozom, valamilyen szakmai választ adni kell arra a tapasztalatra, hogy valóban, a gyerekek megfelelő tudás nélkül hagyják el az iskolarendszert.
(23.10)
A falusi iskolák és általában az iskolák működése kapcsán ígértem, hogy mondok néhány mondatot. Az iskolák működését elsősorban véleményem szerint aszerint kell megítélni, hogy a gyerekek érdekét hogy szolgálja az iskolarendszer, az adott iskola, érvényesülnek-e a gyerekek alkotmányos jogai. Ha az adott iskola, legyen az a legkisebb faluban vagy a fővárosban, olyan módon végzi a munkáját, hogy a gyerek nem tud megtanulni írni-olvasni, számolni, vagy amire az iskola való, azt a tudást nem nyújtja az iskola, akkor is kötelessége az államnak beavatkozni, ha az V. kerületben van ez az iskola. Természetesen akkor sem nézheti tétlenül, ha ez egy kisközségi iskola.
Sok mindenhez joga van az önkormányzatoknak, iskolát alapítani, megszüntetni. Véleményem szerint egy dologhoz nincs joga egyetlenegy közösségnek, önkormányzatnak sem, hogy a saját gyerekei számára ne biztosítson megfelelő színvonalon működő iskolát. Tehát a mérce, és ez derül ki a törvényjavaslatból, kevésbé emlegette a hozzászólók sora az országos mérési feladatokról szóló fejezetet, ahol szintén alapvető változásokat találunk, újraszabályozza a törvény az Országos Közoktatási, Értékelési és Vizsgaközpont szerepét, amely segítséget fog nyújtani ahhoz, hogy a kimenetet vizsgálja az állam. Nevezetesen, érvényesülnek-e, és hangsúlyozom még egyszer, érvényesülnek-e a gyerekek alapvető jogai?
Milyen következtetéseket lehet ebből levonni? Például nagy érdeklődéssel hallottam itt ma, hogy a képviselőtársak olvasási, tanítási módszereken vitatkoztak. Azt mondom, hogy én politikusként nem szeretnék ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, de igen, egy dolgot meg kell követelni, a pedagógus a törvény szerint maga választja meg a módszerét, amivel a gyerekeket tanítja, szabadsága van, de ennek a módszernek a végén eredményesnek kell lenni, és ezt meg kell nézni. Ha megtanította a gyereket, jól tud a gyerek, akkor joga van azt a módszert használni. Ha pedig tavaly sem tanította meg, tavalyelőtt sem és idén sem, akkor pedig ki kell mondani, hogy alkalmatlan a pályára, és nincs joga, egyetlenegy pedagógusnak sincs joga a gyerek alapvető alkotmányos érdekeit, alkotmányos jogait korlátozni. Tehát intézkedési kötelezettsége van felfogásom szerint az államnak.
Kettős feladata van az államnak, feltételeket kell biztosítani, és természetesen ezen lehet vitatkozni, hogy eleget tettünk-e a költségvetésben ennek a kötelességnek. Biztos, hogy lehetett és többet is kellett volna tenni, nem vitatom, de meg kell teremteni a feltételeket, és ugyanakkor meg kell vizsgálnia, garantálnia kell az államnak, hogy a gyerekek megfelelő oktatáshoz jutnak.
Egy új elem jelentkezik, kevés szó esett ma erről, a törvényben, ez a pedagógusok teljesítménypótléka. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a pedagógus, ha nem 20 órában vállal tanítást, hanem 21, 22 vagy 27 órában úgy, hogy megállapodik a munkaadójával, és abban az esetben… - és elhangzott itt, hogy nem nézi a törvény a pedagógust felnőttnek. De igenis felnőttnek nézi ebből a szempontból, mert én mint pedagógus, mint munkavállaló eldönthetem, azt mondhatom az igazgatómnak, hogy én a következő években 23 órát vállalok, és garantálom, hogy ezeket jó színvonalon megtartom. Az igazgató is eldöntheti, hogy a tapasztalatai alapján van-e bizalma, és megköti velem ezt a megállapodást mint pedagógussal.
Fölvetődött az előző vitákban, hogy a pedagógus kiszolgáltatott az igazgatójának. Tisztelt Képviselőtársaim! Én pedig azt mondom, hogy a saját gyerekemet nem szívesen bízom olyan pedagógusra, aki nem tudja azt mondani az igazgatójának, hogy én csak 20 órában tudok felelősséget vállalni a munkámért. Tehát azt hiszem, hogy ez egy jó megoldás, megfelelő fizetést kap a pedagógus azért, hogy több munkát vállal, és említettem az előző hozzászólásomban, 30 évet dolgoztam a pályán, rendkívül optimista vagyok, hogy úgy emelkednek a pedagógusbérek, hogy meg tud belőle egy pedagógus házaspár élni. Sajnos, az elmúlt 30 évben én nem engedhettem meg magamnak, hogy ne vállaljak túlórát, és tartok tőle, hogy azért ha nem is kell majd annyit vállalni a következő generáció pedagógusainak, mint az én generációmnak, de azért előfordulhat, hogy lesz még túlmunkakényszer a jövőben is. Megengedhetetlennek tartom, hogy a saját iskolámban évi 200 túlórát teljesíthetek, mert a törvény eddig tiltotta, ugyanakkor a szomszéd iskolában akár egy teljes második közalkalmazotti státust betölthetek. Ez nem normális, nem életszerű szabályozás volt eddig, én támogatom például ezt a változást is, előremutatónak tartom.
Az idegen nyelv és az informatika oktatásáról: nem szabad különválasztani és csak a törvény három-négy paragrafusát nézni, ami erre vonatkozik. A nyolcadik után beiktatott úgynevezett nulladikos idegen nyelvi kurzusnak vannak Magyarországon hagyományai. A kilencvenes évektől kezdve több mint húsz iskolában az országban ilyen típusú oktatás folyt. Nyilván az az iskola, amelyik pályázni fog erre a lehetőségre, majd megkeresi azokat az iskolákat, amelyeknek tapasztalatuk van ezen a területen. Elhangzott itt a korábbi hozzászólásokban, hogy mintha kötelező lenne minden gyerek számára. Nem erről van szó, hiszen azt mondja a törvény, hogy minden középiskola lehetőséget kap egy-egy ilyen osztály indítására; tehát nem lesz kötelező minden gyerek számára. Egyébként a saját tapasztalatom is arra mutat, hogy kellően motiváltnak kell lennie a gyerekeknek, akkor van értelme ennek a nulladik osztályos idegen nyelvi képzésnek.
Lesz-e hozzá tanár? - hangzott el a kérdés. Jelentem a jelen lévő képviselőtársaimnak, hogy a pedagógusbér-emelés, tavaly óta jelentkeznek nyelvtanárok vidéken is az iskolákban, tanítani szeretnének, akiket állami költségen korábban kiképeztek, és ma már a megemelt bérért sokuk szívesen visszajönne a pedagógusi pályára. Az informatikáról annyit szeretnék mondani, hogy itt nem egyszerűen tantárgyként kell az iskolában az informatikát tanítani, hanem részévé kell hogy váljon az oktatási-nevelési folyamatnak, és itt szeretném azt megemlíteni, hogy a többi kormányzati intézkedés, ami a számítógépes informatikai eszközök vásárlásához adókedvezményt biztosít, és hasonló ügyek találkoznak itt, amelyek előbb-utóbb odáig vezetnek, hogy az iskola életében a tudás megszerzésében szinte tantárgytól függetlenül szerepet játszik majd az informatika, és a gyerekek használni fogják. Ennek az is feltétele, hogy a tanárok is használni tudják, és itt azok a kedvezmények, amelyeket korábban akár az előző kormányzat idején, akár most kapnak a pedagógusok számítógép használatára, előnyt fognak jelenteni.
A kétszintű érettségiről szerettem volna még szólni, hiszen ma sokszor elhangzott, hogy a kétszintű érettségi elvetendő dolog. A túlterheléssel szeretném ezt összekapcsolni. A középiskolások túlterhelését alapvetően az okozza, hogy minden tantárgyat ugyanolyan szinten, magas szinten képtelen egy gyerek megtanulni, és az lenne a kétszintű érettségi funkciója, hogy az tanulja kiemelt szinten, magas szinten az egyes tantárgyakat, aki később az életpályája során azt hasznosítani tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a többiek pedig az általános műveltséghez szükséges szinten legyenek kénytelenek, kötelesek elsajátítani az egyes tantárgyakat.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(23.20)
