DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő 3814. számú országgyűlési határozat általános vitára való alkalmatlanságát akkor ismerte el a kormány, amikor azt tartalmában kettébontva két új javaslatot készített. Megítélésem szerint ezt nagyon helyesen tette, mert így lehetővé vált, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés mutatkozik közöttünk, meghozzuk a döntéseket, és azokban, amelyek további vitákat, további érlelést kívánnak, ezt követően megtegyük. Bár nagyon sokszor elfeledkeznek erről vagy nem vesznek tudomást róla a tisztelt kormánypárti képviselőtársak, de ezt a döntést tegnap a Házszabálytól való eltéréssel meghoztuk.
Mi volt az indok az eljárás sürgősségére? Mindig az volt a legfőbb érv, lehetővé kell tenni, hogy a humanitárius segélyek és megoldások megfelelő célba érjenek, és iraki területen szétoszthatók, működtethetők legyenek. Ez valóban sürgős tennivaló, éppen ezért az ehhez szükséges döntést az Országgyűlés tegnap meghozta. Ezen túlmenően semmi okunk arra, hogy adj' uram, azonnal hozzunk döntéseket. Ezt a döntést egy hét alatt hoztuk meg.
Természetesen azt is nézzük meg, hogy milyen feladatok állnak még előttünk. Engedjék meg, hogy néhány szóban beszéljek arról, tulajdonképpen mit kellene tartalmaznia egy ilyen előterjesztésnek, hogy arról érdemi döntést lehessen hozni. Egyértelmű és világos, hogy ha olyan döntést kíván hozni a tisztelt Ház, amihez az ellenzék szavazata is szükséges, világosan elmondtuk az álláspontunkat: katonai szerepvállalásra nemzetközi felhatalmazás alapján tudunk igen gombot nyomni, tehát ennek a megoldásait kellene keresni. Nem kellene ezt rögtön elvetni; éppen Németh Zsolt is említette, tegnap kaptuk a hírt, hogy a NATO asztalán van a kérdés, a külügyminiszterek javaslata alapján a NATO foglalkozik azzal, hogy vállaljon-e, és ha igen, milyen szerepet az iraki válság rendezésében. Mindenképpen meg kellene keresni annak a lehetőségét és útját, hogy hogyan teremthető nemzetközi felhatalmazás az iraki béketeremtés és -fenntartás kérdéskörében.
De szükséges az is - a honvédelmi bizottság ülésén erről sokat beszéltünk, Simicskó István képviselőtársam több hónapja forszírozza a kérdést -, hogy a magyar kormány mérje fel a haderő erejét, milyen különböző nemzetközi kötelezettségek ellátására képes. Határozzuk meg, hogy milyen kontingenst, milyen erőforrást tudunk rendelkezésre bocsátani, és ennek megfelelően azzal gazdálkodjunk. Elég ad hoc jellegűnek tűnik a döntés, hogy minden létező probléma felmerülésekor egy tapasszal próbáljuk a lyukakat befoltozni. Szükséges lenne annak a végiggondolása, hogy milyen erőkkel, milyen forrásokkal rendelkezünk, és ezzel kellene tudatosan gazdálkodni, hogy ne legyen aztán ebből félreértés. Többen mondják, hogy soha semmilyen szerepet nem vállalunk, ami nyilván nem igaz, de erről a későbbiekben szeretnék még néhány szót szólni.
Szükség lenne az előterjesztésben ennek a gazdasági vonatkozásairól is beszélni, már csak azért is, mert a hét végén, de e hét elején is nagyon sokszor elhangzott az az állítás, az az érv a magyar katonák kiküldése mellett, hogy ez teremti meg a lehetőséget az újjáépítésben való részvételre. Ez tehát gazdasági kérdés, és gazdasági motivációk is vannak mögötte, mert ez fogja megteremteni a magyar vállalkozóknak a lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az újjáépítésben. Én ebben nem vagyok biztos, illetve nem hallottam önöktől érveket ennek az alátámasztására, ezt csak egy kijelentésként hallottam, de talán szükséges lenne ennek a vonatkozásait is megvizsgálni, ilyenkor ugyanis felvetődik a kérdés, hogy Magyarországnak ez mibe kerül.
S arról a kérdésről is mindenképpen szükséges lenne beszélni, amiről egyelőre csak a tájékoztatások alkalmával lehet egy-egy elejtett mondatot hallani, de aminek itt lenne a parlamentben a helye, nevezetesen, hogy ezekből a költségekből ki mennyit vállal. A javaslatok és talán ígéretek szerint arról is lehetett hallani, hogy az Egyesült Államok is részt vesz ezeknek a költségeknek a vállalásában, talán a magyar ráfordítások 50 százaléka került megemlítésre. Ezek az elemek mindenképpen szükségesek lennének ahhoz, hogy az előterjesztés érdemben tárgyalható legyen, és normális döntést tudjunk hozni.
A magyar szerepvállalásról nagyon sok esetben elmarasztaló vélemények hangzottak el. Amikor a magyar szerepvállalás okát, indokát fogalmazták meg kormánypárti képviselőtársaim, szinte minden esetben a nemzetközi elvárásokra hivatkoztak. Magam is fontosnak tartom a nemzetközi elvárásokkal való érdemi foglalkozást, de nem gondolom, hogy az volna a helyes, hogy a nemzetközi elvárások - sőt sok esetben a vélt nemzetközi elvárások - minden feltétel nélküli és szolgai módon való kiszolgálása történjen. Itt teljesen más szövetségi rendszerről van szó, tisztelt képviselőtársaim, mint amilyen annak idején a Varsói Szerződés volt! Lehet, hogy önök azon nőttek fel, és azon szocializálódtak, hogy minden esetben a nagyhatalmi elvárásoknak kell a nemzeti érdekek feladása mellett is terepet engedni. Én úgy gondolom, hogy a nemzetközi elvárások mellett a Magyar Köztársaság és a magyarok érdekei is jelentős - az önök által figyelembe vettnél lényegesen nagyobb - mértékben kerüljenek figyelembevételre.
Nagyon sokszor lekicsinylik Magyarország eddigi szerepvállalását a terrorizmus elleni küzdelemben. Többen azt mondják, hogy más dárdájával verjük a bozótot, mások azt mondják, hogy nem tettünk semmit. Ez azokkal az emberekkel szemben tisztességtelen és elfogadhatatlan álláspont, akik - magyar polgárok lévén - a mai napig is több esetben naponta kockáztatják az életüket a terrorizmus elleni küzdelemben. Engedjék meg, hogy néhány szóban, az idő rövidsége miatt távirati stílusban emlékeztessem önöket arra, hogy Magyarország milyen szerepet vállalt a terrorizmus elleni küzdelemben. 2001. szeptember 11-e után Magyarország tett javaslatot a NATO-ban arra, hogy ezt a támadást tekintsék a szövetség elleni támadásnak.
(11.10)
Magyarország átengedte a légterét, amikor Afganisztán területén a terrorista kiképző bázisok felszámolására katonai akció indult; Magyarország átengedte útjait, légterét.
De ami az igazi és hosszú távú küzdelem, egy nemzetközi együttműködés keretében egy titkosszolgálati küzdelem a terrorizmus ellen, ebben Magyarország kezdettől fogva nemcsak részt vesz, hanem nagyon sok esetben az Egyesült Államok elismerését fejezte ki azért, hogy Magyarország milyen mértékű és milyen komoly feladatokat tud ebben a küzdelemben ellátni.
De a humanitárius segítségnyújtás területén is, úgy gondolom, Magyarország kiemelkedőt alkotott, nem itt a parlament képviselői, hanem az erre hivatott szervezetek is. Szeretném megemlíteni, hogy Afganisztánban az elsők között volt ott az egyik legjelentősebb magyar segélyszervezet. Magyar orvosokat küldtünk Afganisztánba. A magyar kormány emlékezetem szerint 150 vagy 200 millió forint segéllyel látta el azokat a magyar humanitárius szervezeteket, amelyek Afganisztánban missziót végeznek.
Röviden ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne becsüljék le a magyar szerepvállalást, és ne keltsék azt a hamis látszatot, hogy ebben a terrorizmus elleni küzdelemben Magyarország nem vesz részt, és kizárólagosan az az egyetlen megoldás, ha mindenki felteszi a kezét, és azonnal elküld minden meghatározott cél nélkül 300 katonát. Ez hamis illúzió keltése.
Végezetül, hogy mi a tennivalónk, és talán ezen a területen mit kellene és mit lenne érdemes csinálnunk. Egyértelműen látszik, hogy ma Irakban három fő feladat fogalmazható meg: újjáépítésre van szükség, békefenntartásra és humanitárius feladatok ellátására. Nos, mi azt mondjuk, hogy az újjáépítésben részt veszünk, támogatjuk, a humanitárius feladatok ellátását támogatjuk, mint ahogy tegnap javaslatunkkal ezt ismét megtettük, és a békefenntartást pedig nemzetközi felkérés alapján szintén támogatjuk.
Úgy gondolom, ebben a helyzetben az a feladatunk, hogy annak a módját találjuk meg, hogy ezeket a feladatokat hogyan lehet kormányhatáskörben, hogyan lehet parlamenti hatáskörben, illetve ha olyan katonai szerepvállalást kívánnak, ahhoz hogyan lehet nemzetközi felhatalmazást teremteni, hogy ebben a feladatban részt vegyünk.
Összességében úgy gondolom, hogy Magyarország szerepe az iraki, sőt az ebben a térségben zajló válság rendezésében erejének megfelelő volt, sőt erejéhez méltó volt, és a továbbiakban mi a magunk részéről az említett formában hajlandók vagyunk hozzájárulni, de nem különböző feltétel nélküli, sugallt vagy vélt nemzetközi elvárásoknak megfelelni, mert Magyarországnak is vannak érdekei, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt is figyelembe vegyük.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
