DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány előterjesztése alapján most az Országgyűlés készül dönteni egy kérdésben, amihez a képviselők kétharmadának a többsége szükséges. Természetesen a kormánynak van egyéb lehetősége saját döntési kompetenciába tartozó helyzet, illetve döntés meghozatalára, mégis ezt az utóbbit választotta.
Ebben a szituációban, amikor egy olyan döntés szükséges, ami az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatát igényli, önök nemcsak hogy nem hajlandók meghallgatni, elfogadni az ellenzék érvelését, és nagyon sok esetben számon kérik rajta, hogy egyáltalán elmondja, hanem több esetben igyekeznek félremagyarázni.
Erre tipikus példa volt Göndör István képviselőtársam, amikor azt bátorkodta mondani, hogy én úgy nyilatkoztam, hogy az ismereteinket az MTI-ből szerezzük. Én egy konkrét hírt mondtam, képviselő úr. Nem az ismereteinket szerezzük az MTI-ből, hanem egy konkrét hírt mondtam a NATO főtitkárának a nyilatkozatáról. Tehát ahhoz, hogy itt egy olyan döntés szülessen, amelyik a képviselők legalább kétharmadának a támogatását bírja, az szükséges, hogy önök meghallgassák az ellenzéket, és megpróbáljanak figyelembe venni az érveink közül valamit. Ez a parlamenti demokrácia.
Ami a döntés idejét illeti, arra pedig - mint ahogy Keleti képviselőtársunk nagyon helyesen elmondta - három hét van. Nem azért, mert hezitál a parlament, nem azért, mert véleménykülönbségek vannak, nem azért, mert az ellenzéknek véleménye van, hanem egy demokráciában a Házszabály alapján így működik az Országgyűlés. Kérem, ezt vegyék tudomásul, és próbáljanak nagyobb nyitottságot mutatni a gondolataink iránt, ha elvárják, hogy a felelősségben osztozzunk önökkel, ha kormányzati döntések helyett olyan döntéseket kívánnak hozni, amelyekhez az Országgyűlés támogatása kell. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) együttesen döntést tudjunk hozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
