DOBÓ LÁSZLÓ
DOBÓ LÁSZLÓ
DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, nem lesz két perc. Néhány válasz Göndör úrnak:
Olvastuk az ENSZ határozatát, az ominózus határozatra gondol bizonyára képviselőtársam.
A második dolog, amit el szeretnék önnek mondani: örülök annak, hogy ilyen figyelemmel kíséri ezt a vitát. Természetesen megengedhető, hogy önt felháborítja mindaz, amit az ellenzék oldaláról elmondunk, de sajnos a demokráciában ez előfordul néha. Azt gondolom, ezen közösen túl kell tenni magunkat.
(12.10)
Emlékszem a múlt heti bizottsági ülésre, amikor hasonló szituáció történt. Hála istennek, ott a szocialista képviselőtársai tulajdonképpen meg tudták önnel ezt beszélni a bizottsági ülés után.
A harmadik dolog, amiről szót kell ejteni, pedig nem más, higgye el nekünk, mindannyian azért szólalunk föl a parlamentben, azért nyújtunk be módosító javaslatokat, mert szeretnénk nyugodt lelkiismerettel elfogadni azokat a határozatokat, amiket önök elénk terjesztenek, amennyiben erre van mód. Hiszen van mód módosító javaslatokkal úgymond helyrehozni vagy feljavítani - Keleti elnök úr, azt hiszem, a feljavítás szót említette - ezeket a határozati javaslatokat. Mi ezt tesszük.
Ettől függetlenül engedtessék meg nekünk az, hogy a XXI. században, 2003-ban, a magyar demokrácia 14. évében elmondhassuk a saját véleményünket arról, ahogy a kormány a munkáját végzi, és elmondhassuk azt, hogy mit gondolunk bizonyos nemzetstratégiai kérdésekről. Ugyanis itt a katonák kiküldése nem létszámtól, elsősorban nem pénzkérdéstől - habár ezek szintén nagyon fontos kérdések -, hanem elvi kérdésektől függenek. Higgye el, hogy ez a nemzetstratégiai kérdések körébe igenis beletartozik, és egy nagyon fontos kérdés.
Bizonyára elnézést kell kérnem öntől, hogy kedden délelőtt raboltam az ön idejét az én felszólalásommal. Remélem, hogy miután én meghallgattam az önét, ezt elnézi nekem.
