DR. CSICSAY CLAUDIUS IVÁN
DR. CSICSAY CLAUDIUS IVÁN
DR. CSICSAY CLAUDIUS IVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megrágtam a mondanivalómat - nem a végterméket -, ezért nem fogom kitölteni a tíz percet, de ha egy nem bántó viccel kezdhetném, akkor azt mondanám, hogy nagyon jó idő van, úgyhogy ezt nem akarom a Fidesz számlájára írni, ellenben minden mást, ami ebben a vitában és ezzel a vitával kapcsolatos történésekben történik, igen.
Szeretem a képes beszédet, ezért nekem Mécs Imre képviselőtársammal ellentétben, akit nagyon tisztelek, tetszett a Szent Sebestyén-hasonlat. Talán azért szeretem a képes beszédet, eredeti foglalkozásomnál fogva, mert 18 évig egy elmegyógyintézetet igazgattam. (Derültség.) Nem hangzott el azonban ennek a Szent Sebestyén-történetnek a folytatása. Mécs Imre képviselőtársam elmondta az elejét. A folytatás az volt, hogy Szent Sebestyént egy nagyon jóravaló keresztény asszony hazavitte, ápolta, fölépült, és akkor úgy gondolta, hogy újból jelentkeznie kell szolgálatra a császár testőrségében, mert úgy gondolta, hogy meggyőződése, tehát elvi, erkölcsi meggyőződése ellenére teljesítenie kell a kötelességét. Nagyon jó lenne, ha ma is sokan így gondolkoznának. A történet legvége persze az volt, hogy még egyszer lenyilazták, és akkor már meg is halt. Ez történt, tehát ha a képes beszédnél maradunk, akkor ez történt a mi 3883-as előterjesztésünkkel, amelyik újból szolgálatra jelentkezett, kijavítva az ellenzék összes igénye szerint, és le is nyilazták, el is vérzett, és meghalt. (Taps az MSZP soraiban.)
Ha tovább akarnám folytatni a képes beszéddel, itt elhangzott egy másik hasonlat is az aktív és a passzív eutanáziáról. Én ezen elmosolyodtam, mert tegnap az jutott eszembe, biztos, hogy ez el fog hangzani ezzel a témakörrel kapcsolatban. Nagy kérdés, hogy itt kinek a haláláról van szó, mert én azt gondolom, hogy Szaddám Huszein rendszerének a haláláról van szó. Tehát mondjuk, ha folytatni akarnám a képes beszédet, akkor talán az aktív-passzív eutanáziát is ennek a korrelációjában kellene nézni.
Mindamellett - komolyra fordítva a szót - meg vagyok győződve róla, hogy mindaz a javaslat vagy országgyűlési határozat, amit tegnap elfogadtunk, és mindaz, amit nem fogadtunk el, mind a kettő a passzív eutanázia része lenne, hiszen nem vettünk részt hála istennek a háborúban, de részt akarnánk venni a békefenntartásban, vagy a stabilizációban, ahogy legújabban mondjuk ezt.
Egyébként pedig én tökéletesen egyetértek Demeter képviselőtársammal abban, hogy az a három feladatunk van: az újjáépítésben való részvétel, a humanitárius segítségnyújtásban való részvétel és a békefenntartásban való részvétel. Azzal már persze nem értek egyet, hogy az utóbbiban csak akkor, ha nemzetközi felhatalmazással bírunk. Mert hát azt komolyan gondoljuk, hogy a humanitárius segítségnyújtás és az újjáépítés közben mások fognak megvédeni minket?
Itt nagyon sokan beszéltek a dolog szakmai részéről, én látok egy-két logikai buktatót is. Azt mondja a tisztelt ellenzék, hogy nemzetközi felhatalmazás, de ugyanakkor az is elhangzott nagyon egyértelműen, hogy katonai céllal katona ne menjen Irakba. És az is elhangzott, hogy feljavítható a szöveg. Most ezek ellentmondásban vannak egymással, mert ha feljavítható a szöveg, akkor jön az, hogy katonai céllal katona ne menjek Irakba, ha ez sem válik be, akkor jön az, hogy hol van a nemzetközi felhatalmazás.
Egyébként egyetlenegy szót arról nem hallottam, és én nem is fogok eszmefuttatást tartani arról, hogy vajon mi a nemzeti érdek, de egyetlenegy szót nem hallottam arról - azon a kijelentésen kívül, hogy nekünk a nemzeti érdeket is szem előtt kell tartani, amivel természetesen teljesen egyetértek -, hogy mi abban a nemzeti érdek, hogy ne vegyünk részt valamiben, ami egyértelműen pozitív feladat, egyértelműen nemes cél, ahogy az itt az ellenzék szájából is elhangzott, a sürgős segítségnyújtással, a tranzittal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy magát a feladatot kellene szemlélni, és ha a feladat nemes cél, akkor nemzetközi felhatalmazással is nemes cél, meg nemzetközi felhatalmazás nélkül is.
Elhangzott itt egy új szó a vitában Göndör képviselőtársamtól - már a vitában új szó -, a nemzetközi megítélés. Igen, ezt is mérlegelni kellene, vajon milyen lesz a nemzetközi megítélése annak, hogy mi ennyi ideig hezitálunk ezen a kérdésen, mint ahogy azt Keleti György képviselőtársam nagyszerűen levezette, hogy ennek most már egy nagyon meghatározott időtartama van, akkor is, ha minden simán fog menni azon az időtartamon belül. Ezért én azt gondolom, csatlakozva az előttem szólóhoz, hogy az lenne a helyes, ha a kormány visszavonná a 3814-es javaslatot. Meggyőződésem, hogy azt módosító javaslatokkal ugyanolyanná lehet formálni, mint a 3883-ast, és akkor minden további nélkül ezt kérem az ellenzéktől, és mi nyilvánvalóan ezt fogjuk csinálni, hogy elfogadjuk egy nemes cél érdekében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
