GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valahol ott szeretném folytatni, ahol Bársony államtitkár úr abbahagyta.
Németh Zsolt képviselőtársam - és én tisztelem, mert tudom, hogy jól felkészült külpolitikus - hozott példákat. Tudom, hogy ismeri azokat az ENSZ BT-határozatokat, amelyekre az államtitkár úr hivatkozott, és hiszem, hogy azt is tudja, hogy az ön példáihoz hasonlót a másik oldalon is lehetne tucatjával felhozni. Amibe én belekapaszkodnék, az első dolog: az élet minden területén rendkívül fontos a tervezés, a gazdasági folyamatokban ugyanúgy, mint a katonaiban.
Én erre az ön példáihoz csak egyet hoznék: most gyönyörű idő van, mindenki tervezi a nyári szabadságát - tervezi. Ha valahová el akar menni, el kell hogy menjen egy utazási irodába, hogy magának helyet foglaljon. Ha ezt bizonyos időn belül nem teszi meg, akkor már csak beszélhet arról, hogy szeretett volna valahová elmenni. Szeretett volna valahol pihenni, mert nem vett részt egy bizonyos folyamatban.
A katonai tevékenységben különösen nagy jelentősége van annak, hogy a dolog tervezhető legyen. Most velünk pillanatnyilag nem lehet számolni, mert mi hetek óta hezitálunk, tehát várakozásra késztetjük a szövetségeseket, mert nem tudnak mit kezdeni velünk. Egy idő után dönteni fognak, hogy Magyarország részt vesz, vagy nem vesz részt, hanem helyettünk valaki más.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt el lehet dönteni, csak azt gondolom, hogy akkor abban kellene dönteni, hogy Magyarországnak nincs szüksége egyszerűen saját haderőre, nincs szükségünk erre a képességre, és akkor ehhez hasonló konfliktusokban tényleg csak széttárhatjuk a kezünket, hogy mi szeretnénk ugyan, meg jó lenne, de nekünk ilyenünk nincs. De amíg van, addig, azt gondolom, ezzel szembe kell nézni.
Szeretnék hivatkozni arra, amit szintén államtitkár úr mondott, hogy milyen a nemzetközi megítélésünk. Én magam is részese voltam azoknak a folyamatoknak, amelyek még a NATO-csatlakozásunkat csak előkészítették. Azt gondolom, és abban bízom, hogy ellenzéki képviselőtársaim… - de most körülnéztem, közülük senki nincs a teremben, aki ott részt vett, és szembesültünk azzal az első megfogalmazással, ami a legnagyobb bizonytalanságot okozta Magyarországgal szemben a csatlakozást megelőzően, hogy képes-e a magyar politikai elit arra, hogy a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben egyetértsen, vagy ezt naponta és folyamatosan megterheli a belpolitikai konfliktusokkal. Valójában azt gondolom, hogy nem csak most, megéltük ezt a korábbi határozatoknál is, nem történik más, csak tényleg az, hogy kifogásokat keresünk, ahelyett, hogy tényleg arról beszélnénk, hogy segíteni akarunk szabad akaratunkból, szabad döntési jogunkból, vagy nem.
A tegnapi vitában is olyanok hangzottak el, hogy a kormány érdeke. Nem a kormány érdeke, hanem az ország érdeke, hogy nekünk megfelelő helyünk és tekintélyünk legyen, mert rugalmasan tudunk dönteni az adott helyzetnek megfelelően. Most megint hivatkozom Németh Zsolt képviselő úrra, de érintette az államtitkár úr is. Órákat vitatkozhatnánk itt, a parlamentben, hogy mi a békefenntartás tartalma, mi a humanitárius segítség tartalma, és mi az újjáépítés tartalma. Lehet, hogy többórás vita után talán el is jutnánk oda, hogy ezt definiálni tudjuk, de utána jön, adódik a következő konfliktus, amit megint csak tudunk, hogy az élet sokszínű, a valóság nagyon sokszínű, és ezek a folyamatok egymásba átmennek. Tehát ha csak korlátozzuk valamelyikre, akkor valami kódolva van, hogy már lehet vizsgálódni, és lehet konfliktusokat keresni, mert ez már több mint egy humanitárius segítség, vagy több mint a békefenntartás.
Mindenképpen váltanék néhány szót - és azt gondolom, hogy kellene itt a Házban beszélnünk erről - a nemzetközi felkérés kérdéséről, hogy a jelen helyzetben valóban komolyan vesszük azokat az ENSZ biztonsági tanácsi határozatokat, amelyek a humanitárius segítség vagy az ENSZ-közreműködés megvédésére vonatkoznak, vagy várunk valamire, ahogy a tegnapi vitánál Eörsi képviselő úr elmondta, hogy ilyen nagy valószínűséggel újabb nem lesz, mert egy általános érvényű határozat minden helyzetre érvényes kell hogy legyen. Azt gondolom, hogy itt szembesülünk azzal a kérdéssel, amivel a Fidesz sokszor vádolja a kormánypárti oldalt, hogy túlontúl függ nemzetközi helyzettől és körülményektől.
Itt most, tisztelt Németh Zsolt képviselő úr, önök önmagukkal vannak ellentmondásban, mert most mi dönthetnénk, ehelyett most ebben a pillanatban önök azt mondják, hogy ja, de addig nem, amíg nincs felkérés. Ha lesz, akkor pedig az lesz a baj, hogy miért van, és miért akarunk ennek megfelelni.
Mindenképpen szeretnék beszélni ennek a dolognak a katonai vonatkozásairól. Kérem önöket, hogy gondolják végig: egy békefenntartási folyamatban való részvétel lehetőséget teremt a magyar hivatásos katonák számára, hogy közvetlen munkakapcsolatba kerüljenek a szövetséges haderőkkel. Erről hosszan lehetne beszélni, de a befejező gondolatom ebben a kérdésben, hogy gondolják végig, hogyan válhat magyar katona ennek a rendszernek parancsnokává, ha soha nem engedjük, és mi, döntéshozók zárjuk el előlük azt a lehetőséget, hogy békés körülmények között - mert azért itt már egy viszonylag békés körülmény van -, akár rövid időre is együttműködhessenek a szövetségi rendszer más katonáival.
(11.00)
Ebben a Házban nagyon sokat beszéltünk az előző ciklusban a karrierépítésről, ami a katonáknál is fontos, és mi azt szeretnénk, hogy ez a lehetőség a számukra megteremtődjön, önök pedig ezzel most nem értenek egyet.
Még néhány gondolat a költségekről. Kérem, hogy ezt is gondolják végig. Lehet elsütni poénokat arról, hogy az első határozati javaslatban majdnem forint-fillérre szerepeltek összegek. De ennek a költségnek egy része technikai eszköz, ami tartósan megmarad, ami hozzájárul a magyar haderő jobb körülményeihez, míg a másik része a működéssel függ össze. De ez is változhat. A parancsnokok a mai tudásuk szerint megterveznek valamit, de az adott helyzet indokolttá teheti, hogy ez lehet több is, kevesebb is. Szerintem ez kis jelentőségű kérdés a békefenntartó misszióhoz képest. Az igazi elhatározás ahhoz kell, hogy a Ház - ellenzék és kormánypártok - adja hozzájárulását ahhoz, hogy ez a körülbelül háromszáz főnyi hivatásos állomány részt vehessen ebben a folyamatban.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Befejező gondolataimban szeretnék hivatkozni arra, hogy az iraki válság és annak kezelése felerősített egy olyan folyamatot, amit az angolok már évekkel ezelőtt kezdeményeztek, hogy Európának igenis szüksége van egy gyors reagálású hadtestre. Kérem, gondolják végig: ha mi ebben a békefenntartásban ennyi és ilyen nyelvészkedéssel terhelt vitát folytatunk, akkor egy ilyen estben ehhez vajon hogyan fogunk hozzáállni? Vagy tudomásul vesszük, hogy Magyarország tényleg nem tart katonákat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
