NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak itt ma, hanem már korábbi beszélgetéseken, bizottsági üléseken elhangzottak alapján is egyetlenegy momentumra szeretnék most utalni, és ha lesz rá módom, később többre is. Nagyon gyakorta meglehetősen megrovóan emlegetik a kormánypártok képviselői a nemzeti érdek fontosságát ebben az ügyben, hogy gyerünk, menjünk gyorsan, küldjünk oda katonákat, aztán azok ott csináljanak rendet, mert ez nekünk a nemzeti érdekünk.
(10.40)
Én úgy gondolom, hogy mindazok az érvek, amelyek ebben eleddig elhangoztak, elég soványak, és elég gyenge lábon állnak; hogy finoman mondjam, erőteljesen érdekvezéreltnek tűnnek, és semmiféle morális és az ilyenkor mégiscsak kötelező emberiességi vagy magasztos szempontok nemigen tűnnek ki belőlük. Hiszen az érvelés egyfelől arra utal, hogy nekünk meg kellene segíteni ezeket a szerencsétlen, elnyomott, nyomorban lévő és mindenféle humanitárius ellátástól elzárt irakiakat, másfelől meg arról beszélünk, hogy mit kapnánk mi ezért különböző helyekről, és milyen megbízatásaink lennének, aminek a bizonytalansága a kutya vacsorája lámpafúvás után kategóriájába bízvást besorolható - nevezetesen, hogy mit kapunk mi mindezért, az első vállon veregetésen kívül. Úgyhogy úgy gondolom, érdemes lenne a nemzeti érdeket abból a szempontból is megvizsgálni, hogy ha viszont eleget teszünk ennek, milyen veszélyeket veszünk a nyakunkba, és mik azok, amik miatt nekünk ettől bizonyos mértékig óvakodnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) talán nem felesleges. De majd a következőkben erről szólnék.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
