BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Az óra elindult, ketyeg. Mennyivel szebb hangja van ennek, mint azoknak a bombáknak, amelyek másutt ketyegnek ma a világban! De nem elég gyönyörködni ebben a hangban, hanem azt is tudomásul kell venni, hogy feladat van még bőven. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezzel a feladattal sokan és sokféleképpen riogatják Magyarország polgárait, azokat, akik immáron döntöttek arról, hogy az ország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. Nagyon jó volna, ha ennek a fajta politikai kampánynak az elkövetkezendő egy évben nem lenne következménye a mindennapi munkában.
Mire gondolok? A kampány egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy szinte egybehangzóan ugyanazokat a kérdéseket tették fel minden kampányrendezvényen. Ebből az egyik legtragikusabb, de mondhatnám azt is, hogy a legkomikusabb az volt, amikor egy falusi program alkalmával egy fejkendős néni megkérdezte, hogy fogja ő megismerni az Európai Unió mintegy 30 ezerre kiterjedő joganyagát. Egy ilyen kérdésre igazából komolyan alig lehet válaszolni. Azért nehéz rá válaszolni, mert az lett volna az igazi válasz - utána meg is kérdeztem a nénitől -, hogy hány jogszabályt ismer, amely a mindennapi életét befolyásolja, mondjuk, a magyar polgári jogból, a magyar büntetőjogból, vagy egyáltalán a magyar joganyagot mennyire ismeri. Világos, hogy nem sugallt rossz kérdésekre kell mesterségesen kitalált válaszokat adni, hanem egyszerűen két dolgot kéne a magyar lakosság felé megfelelően kommunikálni, pontosabban, elmondani mindenkinek, és ezen nem vitatkozni sem kormánynak, sem ellenzéknek: Magyarország polgárai, Magyarország egész gazdasága ma 95 százalékban európai uniós jogharmonizált törvények alapján él és dolgozik, mindennapi életében majdnem teljes egészében már ugyanazokat a szabályokat követi, mint az európai uniós polgárok.
Nem ez a tanulási folyamat lényege. A tanulási folyamat lényege - és valóban erre kell koncentrálni - kettős. Az egyik, hogy a szakembereknek valóban a saját szakterületük csínját-bínját meg kell érteni, és lehet, hogy nekik nagyon sok új feladat adódik az elkövetkezendő egy évben, ha a saját szakterületükön eddig nem követték megfelelőképpen figyelemmel a változásokat. A másik pedig: meg kell tanulni, hogy lehet valaki nyertese ennek az egész folyamatnak; nemcsak a vállalkozás, hanem maga a vállalkozó, nemcsak a vállalkozás, hanem az alkalmazottja is, mindenki, mert a források mindenki számára hozzáférhetők lesznek. Ez a közös feladat, és meggyőződésem, hogy erre az egy esztendő nemcsak egyszerűen elég, hanem be is bizonyíthatja, hogy a magyar vállalkozások, a magyar lakosság, a magyar intézményrendszer, a magyar önkormányzatok alkalmasak és felkészültek arra, hogy ezeket a nem földöntúli felkészültséget igénylő feladatokat ellássák. Miért kellene feltételezni azt, hogy a magyar állampolgárok, a magyar intézmények felkészületlenebbek, mint volt Görögország vagy Portugália akkor, amikor csatlakoztak? Hozzá kell tenni, minden gazdasági mutatójuk rosszabb volt annak idején, amikor a csatlakozás küszöbére értek, mint a mai Magyarországé.
Meggyőződésem tehát, hogy az óra nemcsak egyszerűen elindult, nemcsak egyszerűen ketyeg ezen a - legalábbis sokunk számára - szép hangon, hanem mutatja is azt az időt, amely számunkra a győzelem küszöbére elvezethet bennünket. Lehet, hogy ez képzavarnak tűnik, ezért azt kell hogy mondjam, ha egy versenyen az órát elindítják, akkor állítják meg, ha valaki célba ér. Ez az óra nyilván nem fog leállni, de mi célba tudunk érni, s nem jövő év május 1-jén, hanem az elkövetkezendő években, évtizedekben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
