DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A vitanap címe “Sodródó kormányzat, bizonytalan jövő?”. Én egy olyan dologról szeretnék beszélni, amely a Medgyessy-kormány szempontjából nem tűnik sodródásnak, nem tűnik bizonytalanságnak. Mégpedig szerintem egy dologban nem bizonytalankodik a kormány: a képmutatás, a korrupció elleni küzdelem, az üvegzsebprogram és a tiszta közélet fennen hangoztatása mellett a kormány ezzel szöges ellentétben álló gyakorlatot folytat.
A Medgyessy-kormány ezen a téren, a korrupció elleni küzdelemben és a tiszta közéletben bort iszik, és vizet prédikál. Szeretnék mondani néhány olyan területet, ahol az elmúlt kilenc hónapban ezt megtapasztalhattuk. Az első ilyen terület a közbeszerzések területe. Mit ígértek a szocialisták kormányra kerülésük esetén? Azt ígérték, hogy nyilvános közbeszerzési lejárások lesznek, a közbeszerzések valódi verseny alapján fognak eldőlni, és erről a széles nyilvánosság értesülni fog, pontosan nyomon követheti.
Ezzel szemben rendszeressé váltak az álnyilvános pályázatok, ahol hogy, hogy nem, mindig csak egy értékelhető pályázatot adtak be. Szeretnék egy ilyen példát mondani. Braun Róbert miniszterelnöki hivatali helyettes államtitkár volt cége beadott egy meghívásos pályázatra egy ajánlatot, ahol volt még két másik versenytárs. Mit gondolnak, mi történt? A másik két versenytárs nem adott be pályázatot. Kizárólag ajánlatot csak ez a cég adott, el is nyert egy több mint 10 milliós állami megrendelést. Egy példa a sok közül. Azt tapasztaljuk, hogy miközben nyilvános közbeszerzéseket ígértek, rendre a nyilvánosság kizárásával meghívásos, úgynevezett tárgyalásos közbeszerzést bonyolítanak le, ahol álpályáztatások zajlanak.
A másik ilyen téma, ahol a kormány nem bizonytalankodik, a kampánytanácsadók foglalkoztatásának kérdése. Ellenzékből a most kormányon lévők elutasították, hogy az egykori kampánytanácsadók közpénzekből kerüljenek foglalkoztatásra, közpénzekből állami megrendeléseket kapjanak. (Dr. Katona Béla: A nagyságrendet...) Majd ezek után, hogy az ellenzékből ilyen magatartást és ilyen álláspontot tanúsítottak, sorra kaptak az MSZP és SZDSZ kampányának segítői kormányzati megbízásokat, 100 milliós nagyságrendben.
Megint nem akarom példa nélkül hagyni ezt a kijelentésemet. Ron Werber történetét tudjuk, de ez csak egy kis összeg ahhoz képest, amit például Geszti Péter cége kapott állami megrendelésekből, állami megbízásokból. Geszti Péter, mint jól tudjuk, az SZDSZ kampányában erőteljesen részt vett, és nemrégiben kiderült, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium is egy volt kampánytanácsadót, SZDSZ-es kampánytanácsadót bízott meg több mint 60 millió forintos munkával.
A harmadik ilyen terület, ahol a képmutatás nagyban folyik, az a közpénzek felhasználásának, nyilvánosságának, átláthatóságának kérdése. Itt a kormány meghirdetett egy üvegzsebprogramot. Már ellenzékből is ezt ígérték, és a kormányprogramban is szerepelt, hogy átlátható, nyilvános lesz a közpénzek elköltése. Sőt, a parlament tárgyal most is egy törvényjavaslatot, amelyben az átláthatóságot törvényi erővel biztosítaná az Országgyűlés.
A valóságban pedig számos esetben titkolózásról szerzünk tapasztalatot. Nem hajlandók feltárni a közpénzekből fizetett szakértői megbízások hátterét, tartalmát. Megint példákat szeretnék hozni. A Miniszterelnöki Hivatalban egy hetilap szerint több mint 40 vagy közel 40 olyan külső megbízási szerződés van, amelyek tartalmához, egyáltalán a szerződésekhez nem tudtak hozzájutni az újságírók. De Kiss Elemér miniszter úr kénytelen volt lemondani, mert a volt ügyvédi irodája szintén a Miniszterelnöki Hivatallal számos megbízást kötött.
(15.00)
Ezek a szerződések a mai napig nem kerültek nyilvánosságra, ezeket a szerződéseket is a titkolózás homálya fedi.
Végül még egy terepe a képmutatásnak: ez pedig a közpénzek ellenőrzésének kérdése. Örülök neki, hogy Keller államtitkár úr jelen van, mert erről szeretnék beszélni. Közpénzügyi államtitkárságot hozott létre a kormány a már meglévő kormányzati ellenőrzés mellett, tehát a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal mellett, de a közpénzügyi államtitkár számos esetben nem volt hajlandó megvizsgálni korrupciógyanús ügyeket, vagy ha mégis vizsgálatot folytatott, akkor mindig mindent rendben talált.
Én a magam részéről képmutató magatartásnak tartom, hogy miközben egy több tíz millióért létrehozott államtitkársága működik a kormánynak, amelynek az lenne a feladata, hogy összehangolja a közpénzek elköltésének az ellenőrzését, közben számos esetben azt tapasztaljuk, hogy kicsit nem néz oda a közpénzügyi államtitkár olyan ügyekre, amelyekre a sajtó vagy az ellenzék felhívja a figyelmet. Azt gondolom, hogy ezért nem volt érdemes létrehozni a közpénzügyi államtitkárságot.
Összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim: ebben a kérdésben, a közélet tisztaságának kérdésében nem sodródik a kormányzat, nem bizonytalankodik, nagy, hangzatos programokat hirdetnek meg, hangzatos lózungokat mondanak üvegzsebről és egyéb dolgokról, és ezzel szemben a gyakorlat az, ami ennek az ellenkezője. Ezért számunkra és azok számára, akik kritikus szemmel figyelik a kormány elmúlt kilenc hónapos tevékenységét, ezek a kormányzati intézkedések nem fogadhatók el, a kormánynak ez a hozzáállása a közélet tisztaságában egyszerűen nem lehet mérce. Nem is beszélve arról, hogy Medgyessy Péter azt mondta - és amit mondott, bárcsak igaz lenne a kormány gyakorlatára -, ha a jog és az erkölcs parancsait kell alkalmazni, akkor mindig a magasabb mércéhez kell igazodni. Kíváncsi vagyok arra, hogy amiért Kiss Elemérnek le kellett mondania, azért más minisztereknek miért nem kellett lemondani ebben a kormányban.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)
