DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy a probléma sokkal súlyosabb annál, mint amennyi ebből eddig ebben a vitában felszínre került. (Babák Mihály: Nem akartuk hiszterizálni!) Nem APEH-ügyről van szó, nem VPOP-ügyről van szó, és sorolhatnám tovább a többi államigazgatási szervet, hanem a szocialista kormánynak egy nagyon durva alkotmánysértéséről van szó. (Szászfalvi László: Erről szól a történet!) Tudja minden jogász, aki itt van most a Házban, és tudták azok is, akik a költségvetési bizottságban valamelyest beleláttak ezekbe a kérdésekbe.
Minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy személyes adatait biztonságban tudja. Alapesetben ezekkel a személyes adatokkal minden egyes magánszemély maga rendelkezik. Nyilvánvalóan az állam működéséhez hozzátartozik az, hogy ezt a szabályt nem lehet mindig abszolút módon érvényesíteni, az államnak szüksége van arra, hogy személyes adatokat kezeljen, de ezt csak egy törvényben meghatározott rendben teheti meg. Ez a rend lett felrúgva, ez a rend lett megsértve, ezért azt egyértelműen rögzíteni lehet - még egyszer mondom, ezt mindenki tudja, akinek a joghoz valami köze is volt valaha -, hogy itt megsértettek egy állampolgári alapjogot, a személyes adatokhoz való alapjogot megsértettük.
Mivel ezt megsértették önök, és a kormány vagy a kormány egyik embere követte el ezt a jogsértést, nyilvánvalóan államigazgatási szereplők is kellettek hozzá, APEH és VPOP, ezért itt egy durva alkotmánysértésről van szó. Az alkotmány 2. §-a Magyarországot jogállamnak mondja. Ha ez a jogállam a gyakorlatban is létezik, akkor ennek ebben a jogállamban következménye kell hogy legyen. Ezért az államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium jelenlegi államtitkárának, aki kétségtelen, hogy vétlen ebben az eljárásban, akkor ő még nem volt kormányzati szereplő (Dr. Répássy Róbert: De egyetért vele!), a vétkessége csak annyi, hogy most megpróbálja takarni ezt az ügyet. Én azt javasolom önnek, ezt a jogállamot féltve, azt javasolom önnek, államtitkár úr, hogy ne tegye, hallgasson, mert nemsokára pénzügyminiszter hiányában önnek irányítania kell egy nagy államigazgatási szervezetet, önre még szükség lesz ott a Pénzügyminisztérium élén, ha jogállammal van dolgunk. (Domokos László: Jobb, ha csendben marad!)
Felvetődött az, hogy szükséges-e ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítása. Egy szempontból én is találok érvet amellett, hogy miért nem kell felállítani ezt a vizsgálóbizottságot. Azért nem kellene felállítani, mert mindaz, amit ez a vizsgálóbizottság megállapíthat, ha korrektül vizsgálódik, azokat a jogi tényeket ma is tudjuk. Tudjuk, mert beleláthattunk részben a költségvetési bizottságban, és ismerjük az adatvédelmi biztosnak a részben kiszivárogtatott jelentését. Márpedig ezekben a kérdésekben az adatvédelmi biztos mondatai súlyosak. Az adatvédelmi biztos megállapításait az Országgyűlés egyik intézményének megállapításaiként kell… (Dr. Wiener György közbeszól.) Az Országgyűlés intézményéről van szó, amikor az adatvédelmi biztos megállapításokat tesz, és ezt is látnunk kell. Én azonban látva itt a megszólalókat, és elsősorban a Szocialista Párt kevés megszólalóját, mert sokan azért nem szólaltak meg, gyakorlatilag csak Szabó Zoltán és az államtitkár úr érvelt, azt gondolom, azért, hogy számukra is nyilvánvaló legyen ez a durva alkotmánysértés, ezért fel kell állítani ezt a vizsgálóbizottságot.
Az, hogy Bőhm András az SZDSZ részéről nemcsak azt mondta, hogy ők hozzájárulnak a vizsgálóbizottság felállításához, nem is volt kétséges számomra, az is biztos számomra, hogy Bőhm András, aki egy jó jogász, tudja jól, hogy miről szól itt a dolog; amikor ő úgy fogalmaz a megszólalása során, hogy majd a vizsgálódás során kiderül, hogy történt-e itt valami jogsértés, vagy valami szamárságot követtek el valakik, ez számomra elég jelzés ahhoz, hogy ő nagyon jól érti, hogy mit jelent ez a szamárság. Ez a szamárság egy durva alkotmánysértés. Ezt már most is rögzíthetjük, akkor, amikor még mindig csak a vizsgálóbizottság felállításáról beszélünk.
Nyilvánvalóan, ha van egy ilyen vizsgálóbizottság, akkor annak ki kell derítenie azt, hogy ki a kezdeményezője, ki az okozója ennek az alkotmánysértésnek, ami ma is fennáll. Ez a helyzet ma is fennáll. Tehát nem egy múltbeli eseményről beszélünk, hanem egy jelenleg is létező eseményről van szó. Ezt azért kell kivizsgálni, mert erre tényleg nem tudjuk a válaszokat.
A költségvetési bizottság jegyzőkönyve rögzíti azt, hogy Burány államtitkár úr a vita ötödik órájában is még arról beszél, hogy kormányzati döntésre történt az, ami történt. Amikor rákérdeztem arra, hogy mondja meg a kormány döntésének jogi formáját, akkor erre választ nem tudott adni.
Nyilvánvalóan nem egy kormányrendelet született, mert ezt akkor mi ismernénk, ha a kormány erről határozatban döntött, mert a kormány dönthet határozatban is, ezt is ismernünk kellene. Nem látunk ilyen kormányhatározatot, ezért valószínűleg egy olyan döntés született, aminek nincsen nyoma. A pénzügyminiszter is mindig hivatkozik a kormány döntésére. Ha a kormánynak ebben része volt, akkor a kormány és annak feje is felelős ezért az alkotmánysértésért.
A következő kérdés, hogy hogyan megy tovább a kormánydöntés az államigazgatás szereplői felé. Nyilvánvalóan ismerünk egy olyan mondatot, amiben azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter a neki alárendelt államigazgatási egységeket utasítja. Arra a kérdésre, hogy milyen jogszabályi felhatalmazása volt erre a pénzügyminiszternek, az államtitkár úr, Burány államtitkár úr meghivatkozza az Art. 52. §-át. Nézzék meg, hogy az Art. 52. §-a ad-e a pénzügyminiszternek ilyen felhatalmazást! Azt fogják látni, hogy nem. Viszont ad neki arra felhatalmazást, hogy az adóztatás működési feltételeiről, ezeknek a feltételeknek a kialakításáról vagy szakszerű működtetéséről iránymutatást vagy útmutatást adjon. Arra nem ad felhatalmazást, hogy speciális adatkezelési szabályokat alkalmazzanak azok az adatkezelők, akikre a jelenlegi államtitkár is hivatkozik akkor, amikor az adatkezelőként az APEH elnökét vagy a többi szerv vezetőjét jelöli meg.
Vizsgálnunk kell azt is az önök akaratának megfelelően, hogy mi volt ennek a célja; bár az én álláspontom az, hogy alkotmányos cél szóba sem kerülhetett.
(19.20)
Ugyanis ezeknél az intézményeknél, maradjunk csak az APEH-nál, amely leginkább a közvélemény figyelmében van, egy kötelező adatkezelőről van szó, hiszen törvény rendeli el, hogy adatokat kezeljen, méghozzá az Art. 45. § (1) bekezdése mondja meg, hogy milyen adatokat kezelhet, ez az adóhatóság milyen személyes adatokat kezelhet: a magánszemélyek adóazonosításával kapcsolatos adatokat, a magánszemélyek adókötelezettségének keletkezésével kapcsolatos adatokat, a magánszemélyek adókötelezettségének teljesítésével és ellenőrzésével kapcsolatos adatokat.
Ennek a szervezetnek sincs lehetősége arra, hogy valaki által megálmodott célt, legyen ez a cél, hogy kormányzatok tevékenységét ellenőrizzük és adatokat rögzítsünk, kormányzati ciklusokhoz kötődően adatokat rögzítsünk. Tehát a törvény az APEH-nak erre felhatalmazást nem ad. Ezért nincs törvényes cél.
De ha elfogadnánk törvényes célnak azt a célt, amit itt Veres államtitkár úr felolvasott, akkor is azt kellene vizsgálnunk, hogy ez a cél törvényben megerősítésre kerül-e, más szóval - és itt megint az adatvédelmi törvényt idézem - ez a cél milyen jog gyakorlására, vagy milyen kötelezettség teljesítése érdekében fogalmazódik meg.
Én nem látom azt, hogy milyen kötelezettség vagy milyen jog gyakorlása érdekében lehetne megfogalmazni egy ilyen célt. Ha elfogadjuk, hogy mégis van egy ilyen cél, akkor azt is vizsgálnunk kell, és vizsgálni is fogjuk, hogy elengedhetetlen szükség volt-e annak a bizonyos a célnak az elérésére az ilyen típusú adatkezelésre, hogy a cél eléréséhez az ilyen típusú adatkezelés egyáltalán alkalmas volt-e.
Megfogalmaztuk azt, hogy azok az adatok, amiket rögzítettek, eleve nem kötődnek a kormányváltás időszakához. Mennyi időre kívánják ezeket az adatokat rögzíteni? Milyen mértékben rögzítik ezeket az adatokat? És még sorolhatnám tovább az adatvédelmi törvény rendelkezéseit. Ízelítőnek, azt gondolom, ennyi elég ahhoz, hogy szocialista képviselőtársaim is megérezzék a probléma súlyosságát.
Itt nemcsak az a kérdés, hogy a közbizalom meginog az állampolgárok esetében egy közhiteles nyilvántartással szemben, bár ez is fontos dolog. Azt is vizsgálnunk kell, és erre már utaltam, hogy mi történt azóta, hogy ezek az események kirobbantak. Ugyanis több helyen történt adatvédelmi törvénysértés; történt mindenhol, ahol ezeket az adatokat rögzítették. Törvénytelen az, hogy például a VPOP-ből, hogy őket is megemlítsem, ezeket az adatokat elküldik a pénzügyminiszternek. Törvénytelen az, hogy a pénzügyminiszter ezeket az adatokat azóta is tárolja. Törvénytelen az APEH adatkezelési gyakorlata, mert a normál eljárásból kivéve, más módon tárgyal adatokat. Ez önmagában is törvénytelen.
Az adatvédelmi biztos is - és ezt tudja nagyon jól államtitkár úr - felszólította az adatkezelőket, hogy haladéktalanul semmisítsék meg azt az adatbázist, amivel rendelkeznek; még egyszer mondom, haladéktalanul. Erre az adatvédelmi törvény ad számára felhatalmazást. Önök ezt nem tették meg. Persze, arra fog majd hivatkozni, hogy 30 napon belül válaszolnak az ő felvetésére. Ezt megtehetik, de ettől még haladéktalanul meg kellene tenniük azokat az intézkedéseket, amelyek ilyenkor szükségesek.
Tehát egy szó mint száz, a 10 percem végére érve azt gondolom, mivel az elmúlt tíz év legdurvább alkotmánysértéséről van szó, ami minden állampolgár személyes adatait érinti, ezért ennek a bizottságnak nemcsak a jogi tényeket kell megállapítania, hanem a felelősöket is meg kell neveznie. És kíváncsian várjuk azt, hogy jogállamban lesz-e ennek a durva törvény- és alkotmánysértésnek következménye.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
