DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Valóban az történt, amit Hargitai képviselőtársam mondott: a Fidesz előre megírta az ítéletet. Azonban a helyzet mégsem olyan, mint ahogy önök elképzelik, tudniillik ezt az ítéletet egy vizsgálóbizottságnak még el kell fogadnia. Önök sejtik, hogy ez a vizsgálóbizottság nem úgy fog dönteni, ahogy önök ezt szeretnék, annak ellenére, hogy a mai vita során pontosan megfogalmazni próbálták mind a tényállást, mind pedig a jogi helyzetet; tehát tulajdonképpen beigazolták - csak a másik oldalról - Szabó Zoltán képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy felesleges ennek a bizottságnak a létrehozatala. Nyilvánvaló, hogy a tények és a jogi minősítések önöket nem fogják különösebben befolyásolni; s hogy miért nem, arra majd mindjárt hozok példákat az adatvédelmi törvényből.
Miért jön létre ez a vizsgálóbizottság? Nem azért, mert a Szabad Demokraták Szövetsége falhoz állította a nagyobbik kormánypártot. Azért jön létre, mert a Házszabály 36. §-ának (2) bekezdése értelmében kötelező a létrehozatala. Fel sem merült a szocialista frakcióban az a lehetőség, hogy éljünk azzal a menekülési úttal, amellyel a Fidesz olyannyiszor élt, hogy nem teszi lehetővé a vizsgálóbizottság létrehozását. Először, amikor kormányon van, oly módon, hogy nem szavazza meg azt, majd amikor ellenzékbe kerül, oly módon, hogy nem delegál tagokat a vizsgálóbizottságba. Abban bízom, hogy önök is visszatérnek a törvényesség útjára, amit annyiszor emlegetnek, házszabályszerűen fognak eljárni, és delegálnak tagokat azokba a bizottságokba, amelyeket eddig ennek hiányában nem lehetett létrehozni. Ennyit arról, hogy ki kit állított falhoz, és hogyan viszonyul a Szocialista Párt ehhez az egész határozati javaslathoz.
A következő problémát is megfogalmazták önök abban, hogy nem voltak aktívak a szocialista párti képviselők a vita során, mert már bukottnak látják a pénzügyminisztert. Pontosan fordítva látják a helyzetet, képviselőtársaim. Azért nem volt aktív a szocialista frakció, mert úgy ítélte meg, hogy itt a vita arról zajlik, hogy létre kell hozni egy vizsgálóbizottságot, ez pedig evidencia, nincs miről vitatkozni. Önök azonban elmondták a végeredményt is, amit látni szeretnének. Ezért úgy ítéltem meg, hogy mégiscsak hozzá kell szólni, két okból. Először is, hogy jelezzem, nem tekintjük bukottnak a pénzügyminisztert, másodszor pedig azért, hogy mindazokra a jogi csúsztatásokra felhívjam a figyelmet, amelyek az önök felszólalásaiban elhangzottak. A tényállást természetesen teljes pontossággal én sem ismerem, ennek következtében ténykérdésekkel én nem foglalkoznék, azonban néha ez mégis elkerülhetetlenné válik.
Melyek a jogi csúsztatások? Az első jogi csúsztatás magának az adatvédelmi biztosi állásfoglalásnak, ajánlásnak az értelmezése. A “haladéktalan” szót önök nyomatékosan hangoztatják. Ez a szó azonban a törvényből származik, és minden ilyen ajánlásban szerepel, tehát nem a különlegesen súlyos törvénysértés miatt kell haladéktalanul intézkedni, hanem azért, mert ezt írja elő az adatvédelmi törvény 25. §-ának (2) bekezdése. De ez nem ír elő semmiféle jogi kötelezettséget sem a pénzügyminiszternek, sem másoknak. Mindössze arról van szó, hogy ilyenkor haladéktalanul lehet intézkedni, illetőleg erről 30 napon belül tájékoztatást lehet adni. De van ennek a 25. §-nak egy (3) bekezdése is, amelyet önök egyetlenegyszer nem említettek, és ez volt a csúsztatás az önök érvelésében. Ez pedig úgy szól: “Ha az adatkezelő a jogellenes adatkezelést nem szünteti meg, az adatvédelmi biztos tájékoztatja a nyilvánosságot az adatkezelés tényéről, a kezelő személyéről és a kezelt adatokról.” Mi a helyzet ebben az esetben? Az, hogy önök nem várták meg a 30 napot, hanem azonnal a nyilvánossághoz fordultak. Mi a szankciója az adatvédelmi biztos eljárásának? A nyilvánosság. De ez a szankcionálás már megtörtént, ennek következtében teljes nyugalommal úgy is fogalmazhatnék, hátradőlhet a pénzügyminiszter és a pénzügyminisztériumi politikai államtitkár, hiszen az a szankció, amellyel az adatvédelmi biztos fenyegetheti a tárcát, már megtörtént; nem volt türelme a Fidesznek arra, hogy hallgasson, hanem azonnal a sajtóhoz fordult. Én is a sajtóból tájékozódtam, és ennek alapján tudtam meg, hogy ebből milyen komoly politikai vádat kívánnak önök kovácsolni.
De nem igazán jogi mestermű az sem, ahogy önök a miniszterelnök, illetve a pénzügyminiszter viszonya esetében a felelősség problematikáját felvetették. Tudniillik, ha az alkotmányhoz fordulunk, teljesen egyértelmű, hogy a magyar rendszerben a miniszterelnöknek kiemelkedő a politikai szerepe, ezzel együtt a felelőssége is. Ha valaki kézbe vesz egy alkotmányjogtankönyvet, abban is azt olvashatja, hogy a parlamentáris kormányzás esetén minden miniszteri döntés mögött a kormány, illetőleg a kormányfő egyetértését kell feltételezni. Tehát amire Domokos képviselőtársam felhívta a figyelmet, az nem egy egetrengető tény, nem valamiféle különleges vizsgálatot érdemlő körülmény, hanem csupán az, hogy a pénzügyminiszter akár maga döntött, akár a miniszterelnök volt a háttérben, a kormány nevében járt el. Minden miniszteri rendeletnél feltételezik a kormány jóváhagyó álláspontját, úgynevezett miniszteri utasításoknál, határozatoknál is. Tehát az, hogy önök a felelősséget megpróbálják feljebb nyomni - ez az önök igazi elképzelése egyébként -, ez egy alkotmányjogi evidencia, tehát ezt nem kell külön vizsgálni. Persze lehet a tényállás feltárásakor erre is figyelemmel lenni, de ez önmagában a jogi minősítést nem befolyásolja, nem változtatja meg.
Meg kell néznünk azt, hogy mi is tulajdonképpen az a cselekmény, amelyet önök alkotmányellenesnek nyilvánítanak. Ez a cselekmény az adatmásolás vagy adatmentés. Hozzá kell tennem, hogy amikor az adatvédelmi törvényt elfogadták, akkor az ilyen kategóriát nem tartalmazott, és a módosítások sem emelték be ezt a fogalmat a törvénybe. Tehát mi is tulajdonképpen ez az adatmentés vagy adatmásolás vagy az évszázad adatlopása? Ez körülbelül ugyanolyan megfogalmazás, mint az, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban az évszázad bűnügye történt - azóta is ezt a bűnügyet keresi mindenki, aki még nem felejtette el, hogy mi is volt ennek a hátterében.
Az adatvédelmi törvény által használt kategória az adatkezelés, amely különféle mozzanatokat foglal magában, így például az adatok tárolását, illetőleg az adatok továbbítását.
(19.50)
Az adattárolás kategóriája nincs a törvényben kifejtve. Az adattárolás mint fogalom önmagában nem zárja ki azt, hogy adatokat mentsenek, adatokat másoljanak, és más formában rendszerezve tároljanak. Vitathatatlan, hogy ez egy hiányossága is lehet akár a törvénynek, de ma a törvény így rendelkezik. Ebből pedig az következik, hogy önmagában az adatmásolás, illetőleg az adatmentés nem tekinthető sem az adatvédelmi törvény megsértésének, sem valamilyen alkotmányos jog sérelmének, sem pedig az elmúlt tíz vagy tizenkét év legnagyobb alkotmányos visszásságának.
Az adattovábbításnál arról van szó, hogy harmadik személy számára az adatot hozzáférhető teszik. Önmagában az a tény, hogy az APEH egyik szervezetétől a másikhoz áttesznek adatokat, vagy a helyi szervezettől átkerülnek adatok a központhoz, vagy a központ egyik rendszeréből átkerül a központ egy másik rendszerébe, még adattovábbítást sem jelent. Ennek következtében mielőtt bármiféle következtetést a tisztelt fideszes képviselőtársaim levonnának, el kellene gondolkodniuk azon, hogy mit jelentenek ezek a kategóriák, mi ezeknek a kategóriáknak a tartalma.
Végezetül, nagyon röviden, foglalkoznom kell azzal, hogy mi volt a Fidesznek a véleménye az adatvédelmi biztosi tevékenységről. Az volt a Fidesznek az álláspontja, amikor Majtényi László adatvédelmi biztos úr többször is beszámolt a parlamentnek, hogy erre a funkcióra nincs szükség. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem igaz, te is tudod!) Ezt Répássy képviselőtársam meg is fogalmazta, illetőleg más képviselők, fideszesek is, MIÉP-esek is, egyértelműen azon az állásponton voltak, hogy nem jó az, ha az állam nem átlátható és az állampolgár átlátható, a szocialisták szerint, viszont az ő véleményük az, hogy arra is azért figyelni kellene, hogy valamivel jobban átláthatóak legyenek az állampolgárok, és valamivel kevésbé az állami szervek. (Babák Mihály: Röntgen!) Mindaz, amit itt a pénzügyminiszter, illetőleg az APEH elnöke eldöntött, nem tette jobban átvilágíthatóvá az állampolgárokat, illetőleg ha azzá tette, akkor ezt önöknek be kell bizonyítaniuk.
A bizonyítás hiányzott, a jogi érvelés nem volt igazán megalapozott.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
