FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mintegy egy hónappal ezelőtt vált nyilvánossá, hogy az akkori hírek szerint az APEH-nél adatmásolás, egyszeri adatmásolás történt. Akkor a Magyar Demokrata Fórum jelezte, hogy egy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi, amelyben sok-sok, az adatmásolással kapcsolatos kérdésre választ szeretnénk kapni. Időközben azonban kiderült, hogy nemcsak az APEH-nél, hanem több kormányzati szervnél megtörtént az adatmásolás, és kérdéses volt, hogy mi a jogalapja egyáltalán ennek az adatmásolásnak, hiszen az első időszakban az APEH elnöke vállalta azt, hogy ő rendelte el az adatmásolást egy, a mai napig nem igazolható okra hivatkozva, majd ahogy az ügy terebélyesedett, kiderült, hogy több államigazgatási szervnél is történt adatmásolás, kiderült, hogy a pénzügyminiszter volt az, aki ezt az adatmásolást talán elrendelte. De mind a mai napig nem derült ki, hogy esetleg e gondolata mögött rejtőzik-e kormányzati akarat, miniszterelnöki utasítás, vagy tényleg csak a pénzügyminiszter egyszeri ötletéről van szó.
Az az érdekes ebben, hogy az APEH működésének mintegy 15 éves fennállása óta egyetlenegy kormánynak ilyen ötlet nem jutott eszébe, és közismert, hogy az adatbázisok, amelyekről egyáltalán itt szó van másolás tekintetében, olyan súlyos, olyan érdekköröket sérelmező és veszélyeztetett információkat tartalmazó adatbázisok, amelyek körében joggal sok-sok kérdés merült fel.
Talán a legalapvetőbb az, hogy mi volt a célja ennek az úgynevezett egyszeri adatmásolásnak. Mert az egyik válaszban azt kaptuk, hogy miután 2-3 héten belül felülíródik például az APEH-nél az összes, addig tárolt és mentett adat, ezért jó egy bizonyos, rögzített időpontban adatmásolást végezni, hogy ha netán bármilyen probléma fölmerül a későbbiekben - persze nem tudjuk, hogy mi ez a probléma -, akkor egy nulla szintről kiindulva meg lehet vizsgálni, hogy milyen kiinduló adatokkal rendelkezett akkor az APEH, és esetleg ahhoz képest milyen változások történtek.
Csak akkor azt nem értjük egyelőre, hogyan létezik az, hogy - mint ahogy az állításban hallottuk - ezek az adatok 2-3 hét alatt felülíródnak, akkor mi értelme van az adótörvény szerint az adózóknak ötéves időtartamra megőrizni adóbevallásukat, hiszen ha az APEH önmaga nem tud öt évre visszamenőleg produkálni bármelyik időpontra egy bizonyos állapotot, akkor nem tudja összevetni sem az adózó adataival és az adózó bevallásaival. Tehát valószínű, nem igaz az, hogy az APEH-nél 2-3 hét alatt felülíródnak a rendszerek, hiszen épp az APEH-nek kellene annak a szervnek lenni, hogy bármilyen eljárás tekintetében fontossá válik és törvényi lehetőség megengedi, hogy az APEH adatbázisában visszamenőlegesen egy helyzetet megnézzenek, rögzítsenek, ebben a pillanatban elő lehet állítani több időszakra, több hónapra, több évre visszamenőlegesen azt a kiindulási állapotot.
(17.50)
Mert mint említettem, ha nem így lenne, akkor nem tudnák összehasonlítani az általunk öt évig tárolt adóbevallásokat. Nos, ezek a kérdések természetesen máig megválaszolatlanok.
További megválaszolatlan kérdés, hogy a másolás, ez az eljárás az adatvédelmi törvénynek egyáltalán megfelelt-e. Létezik-e olyan jogszabály, aminek alapján ezt a pénzügyminiszter, a kormány vagy a kormányfő kezdeményezhette?
Ha már egyszer megtörtént ez a másolás, hány másolat készült, egyszeri vagy többszöri adatmásolásról van szó? Ezzel a másolási eljárással vajon, államtitok sérült-e, vajon adótitok sérülhetett-e? Vajon Magyarország nemzetbiztonsági érdeke veszélybe került-e? Hiszen aki végiggondolja, hogy milyen adatok kerülnek rögzítésre az APEH-nál, az beláthatja, hogy mindenki, aki valamilyen úton-módon gazdasági környezettel rendelkezik, az ő legszigorúbb adatainak a kikerülése a nemzetbiztonságra is fokozottan veszélyesek, ezért az APEH-nál szigorúan titkos adatok is letárolásra kerülnek, ugyan adójogi szempontból.
Kérdéses az is, hogy a személyes adatok kezelése szabályszerű volt-e ez esetben. Most tudjuk, hogy a múlt héten a Péterfalvi Attila úr által közzétett állásfoglalás ezt már jelzi, hogy véleménye szerint nem volt az, és egyáltalán felmerül a kérdés, hogy az alkotmányos követelmények próbáját kiállta-e ez az egész eljárás.
Kérdéses, hogy hogyan kerültek tárolásra az adatok, és illetéktelenek vajon ezekhez az adatokhoz hozzáférhettek-e a tárolási procedúra és a szállítási procedúra során, hiszen - ahogy a hírekből hallani lehet - némely adatbázis eljutott egyesítésre a Pénzügyminisztériumhoz, némely adatbázis nem került ki az adatmásolást végző szervtől.
Elgondolkodtató, hogy a nyári úgynevezett ellenőrzés során, amikor az APEH-nál vizsgálatot folytattak, hogy hogyan működik az APEH szoftverrendszere, az auditáló cég egyértelműen jelezte, az APEH jelenleg működő szoftveréhez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy annak ne maradjon nyoma. Ez szakmai körökben ismert eljárás, a logolások eljárása, amelyben mindenki, aki egy billentyűlenyomást kezdeményez az APEH-adatbázis belső rendszerében, rögzítésre kerül, a termináltól kezdve az érintett személy, a kódja, a hozzáférési jogosultsága, az, hogy ő rögzíthet, másolhat, törölhet, tehát minden adat azonnal egy naplózási folyamatba bekerül.
Elgondolkodtató, hogy akkor miért kellett kivinni onnan ezt az adatbázist másolat formájában; netán éppen azért, mert a jelenleg működő APEH-rendszer olyan, hogy minden illetéktelen hozzáférést rögzít, tehát kell esetleg egy olyan másolatnak is lennie, amely ellenőrzési jogosultságok nélkül, bármikor hozzáférhető, akárhányszor megtekinthető és kombinálható.
Ezekre a kérdésekre természetesen nem kaptunk még eddig választ. A pénzügyi bizottság két alkalommal is kitért, egyszer egy részletesebb, egyszer egy rövid időszakú vizsgálatra, de inkább csak kérdéssorozatra, amely egy kissé teátrális jelenettel végződött, hogy menjünk el, nézzük meg az APEH központi székházában, vajon tényleg a szabályoknak megfelelően kerültek-e az adatok tárolásra. De úgy érzem, az eddig elmondottakból egyértelműen érezhető, hogy itt messze nem erről van szó, hogy a már lemásolt adatok most éppen milyen körülmények között tárolódnak, hanem itt az elvről, az eljárásról és azokról a részletes jelentésekről van szó, amelyekről időközben még nem szereztünk tudomást, hiszen a pénzügyi bizottság is a maga eszközével próbálta ezt a kérdéskört vizsgálni, de csak tizednyi választ kapott mindazokra a kérdésekre, amelyeket akkor feltett.
Nagyon nagy kérdés, hogy ezt a nagyon komoly adatbázist vajon valahol egyesítették-e, és lehet-e ezzel további kombinációkat elvégezni.
Sajnálatosan kellett megállapítani, érződött az állampolgárok részéről, hogy ez a fajta eljárás megingatta a közhitelű nyilvántartásba vetett állampolgári bizalmat, és ennek elég súlyos következménye lehet, hiszen az államigazgatás rendszerét veszélyezteti az, ha az állampolgárok nem lesznek hajlandóak a későbbiekben adatokat szolgáltatni az állam részére; gondoljunk csak itt a statisztikai adatok rendszerére, amely nélkül manapság egy modern gazdaság képtelen működni. Ezeket az adatokat viszont magánszemélyektől és cégektől kell beszerezni, akik joggal elgondolkodnak ezek után, hogy vajon az általuk önkéntesen szolgáltatott, de titokminősítéssel jelzett adat, úgy tűnik, a titokgazdától valamilyen úton-módon mégiscsak először másolásra, majd pedig egy helyiséget elhagyó folyamatra fordul át, és ennek a folyamatnak a végét ma még nem láthatjuk.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint e kérdéseket csak egy parlamenti vizsgálóbizottság keretében lehet érdemben és teljeskörűen megvitatni, és reméljük, hogy a következtetéseket is levonni. Bízunk benne, mint ahogy már az egyik bizottsági ülésen ennek jelét láthattuk, hogy az ügy tisztázása a kormánypárti képviselőknek is érdekük, ezért reméljük, hogy hozzájárulnak e vizsgálóbizottság felállításához.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
