FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az előző kormány, felismerve a tanulás jelentőségét, azzal is törekedett elősegíteni a cigányság integrációját, hogy széles körű ösztöndíjrendszert alakított ki, és a tanulás költségeihez más módon is hozzájárult.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Így került sor az Oktatási Minisztériumban a költségtérítéses felsőoktatási képzésben részt vevő cigány fiatalok tandíjtámogatását biztosító rendszer kialakítására pályázati formában. Ezt a pályázatot a 2003. évre is kiírta a minisztérium, látszólag vállalva a folyamatosságot. Azért látszólag, mert a jelenlegi pályázati felhívásban az áll, hogy csak azok pályázhatnak, akik nem rendelkeznek jövedelemmel, illetve havi illetményük nem haladja meg a minimálbér összegét. Kizárja tehát a tandíjtámogatásból mindazokat, akik a minimálbérnél akár egy forinttal is több havi keresetet élveznek.
Lássunk egy példát, ami egyike annak a sok keserű levélnek, amit naponta kapok! Egy 50 éves cigány asszony kényszerül arra, hogy bejelentse a pécsi tudományegyetemen, kénytelen abbahagyni a tanulmányait, melyeket a polgári kormány ideje alatt kezdett meg - három gyermeke van, az egyik fia szintén egyetemista -, ugyanis a féléves tandíj összege 90 ezer forint, azaz havi 18 ezer forint. Havonta Pécsre kell utaznia konzultációra, az útiköltség 4700 forint. A tankönyvek és jegyzetek egy félévben legalább 10 ezer forintba kerülnek - ez havi 2 ezer forint -, akkor is, ha tananyag zömét könyvtárból kölcsönzi a hallgató.
Ha a szállásköltséget magánügynek is tekintjük, akkor a tanulás havi költsége a legszerényebben is számítva 24 700 forint. Ha a hallgató keresete havi bruttó 50 001 forint, tehát meghaladja azt az összeget, amit önök megengednek egy pályázónak, akkor havonta 43 748 forintot kap kézhez. Ebből kell megélni, sok esetben családot is fenntartani. Ha azonban ez a kereső tanul is, akkor a tanulás költségeit levonva megélhetésre már csak 19 048 forintja marad. Csak keveset segít rajta, ha ösztöndíjban is részesül, mert akkor 29 048 forintja lesz havonta, a felsőoktatási ösztöndíj ugyanis havi 10 ezer forint körül nyerhető el.
Olcsó lenne azt kérdeznem, próbált-e már a miniszter úr ennyi pénzből megélni - nem kérdezem. Csak azt közlöm önnel, hogy az oktatási kormányzat ezen új pályázati formája gyakorlatilag kizárja a felsőoktatásból a levelező hallgatókat, bünteti őket azért, mert tanulnak, azokat tehát, akik felnőttként vállalkoznak tanulásra, hogy esélyük legyen az integrációra az Európai Unióban is.
Kérdezem a miniszter urat, összeegyeztethetőnek tartja-e a kormány “Cselekedni, most és mindenkiért!” című programja V/C. fejezete 3.10 pontjának fontos ígéretét ezzel a lehetetlenül szűkös pályázati támogatással. Idézem a program szövegét: “Megerősítjük és bővítjük a felsőoktatásba bejutni kívánó, illetve már ott tanuló roma hallgatók támogatását.”
Kérem a miniszter úr válaszát arra is, hogy a tandíj-támogatási pályázat benyújtásának március 20-ai határidejét esetleg meghosszabbítva lehetőség van-e e rendkívül hátrányos intézkedés megváltoztatására.
Várom válaszát, miniszter úr. (Taps a Fidesz soraiból.)
