ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció illetékes munkacsoportja és maga a frakció is foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal, áttekintette annak a lehetőségét, miként lehetne ezt az egyébként jó szándékú és általunk is fontosnak tartott kérdéssel foglalkozó törvényjavaslatot alkalmassá tenni arra, hogy ebből törvény is szülessen.
Röviden összefoglalva: az álláspontunk az, hogy sajnos ilyen mód nincsen. Ezt a véleményemet szeretném megindokolni a továbbiakban. Először is, beszéljünk a törvényjavaslat céljáról! Ezzel a céllal mindannyian egyetértünk, azt gondoljuk, hogy a tiltott, teljesítményt fokozó eszközök felhasználása mind a versenysport területén, mind az amatőrsport, tehát a szabadidősport területén komoly gondokat jelent, és még inkább azt mondhatjuk, hogy később komoly gondokat jelenthet. Ezért az, hogy ezt a szabályozást pontosítsuk, javítsuk, mindenképpen egy követendő és támogatandó elképzelés.
Van-e ma törvényi szabályozása a doppingkérdésnek, a teljesítményfokozó szerek használatának? Azt kell mondanunk, hogy van. Abban a körben, ahol ez a legnagyobb probléma, a sportolók esetében, ezt a sporttörvény szabályozza.
A sporttörvénynek rögtön a 2. §-a meglehetősen részletes szabályozást tartalmaz arra nézve, hogy mik azok a magatartások, amelyek tilosak a sportoló számára, valamint arra, hogy milyen típusú eljárásnak kell alávetnie magát a sportolónak, ha abba a gyanúba kerül, hogy doppingszert használ.
Ennek alapján készült el a képviselő úr által már említett 99/2001. számú kormányrendelet, amely részletesen, nem egy kétparagrafusos törvénymódosításban vagy egy Btk.-paragrafusban, hanem 13 paragrafusban, részletesen szabályozza azokat az eljárásokat, amelyek a dopping kapcsán a sportolók, sportvezetők, sportorvosok számára kötelezettségeket írnak elő, és amelyek szankcionálják az esetleges tiltott doppingfogyasztást. Ez a rendelet többek között tartalmazza egyébként a doppinglistát is. Az más kérdés, hogy a doppinglistát rendszeresen frissíteni kell, hiszen a szerek, az eljárások változnak, ennek következtében arra szükség van, hogy ezen kormányrendelet doppinglistájának a módosítására és frissítésére sor kerüljön.
Hozzá kell azonban tennem, hogy a doppingkérdés, mint nagyon sok más társadalmi jelenség, nem elsősorban és nem kizárólag törvényi szabályozás kérdése. Én azt gondolom, ez jelentős mértékben erkölcsi és morális kérdés, és örömmel számolhatok be arról, hogy az én álláspontom és véleményem szerint ebből a szempontból ma Magyarországon nem rossz a helyzet. Nem véletlen az, hogy amikor képviselőtársunk indokolni kívánta ezt a törvénymódosítást, akkor sok éve megtörtént eseteket hozott elő, mert szerencsére szándékos, tudatos, kimondottan a sport tisztaságának a megsértésére irányuló doppingolásra az elmúlt években bizonyított eset és bizonyított kísérlet nem volt.
Most, amikor készültem erre a felszólalásra, végignéztem az elmúlt közel fél év híreit, több mint száz olyan hírt találtam, amely doppingolással kapcsolatos, ezek közül azonban egyetlenegy volt olyan, amely Magyarországra vonatkozott, az a bizonyos sajnálatos eset a magyar kézilabda-válogatott egyik tagjával, amely kapcsán tudjuk, hogy lényegében egy orvosi szakmai tévedésről volt szó, tehát nem szándékos esetről.
Tehát én azt mondom, hogy ma nem rossz a helyzet, ma nincs olyan veszély, amely a sportolókat és különösen a fiatal gyermekeket fenyegetné, mert szerencsére a magyar sportszakma, a magyar sportorvosok, az edzők tudják azt, hogy mi a felelősségük és mi a kötelességük ezen a területen. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szükség további törvényi szabályozásra, különösen azért, mert nem tudhatjuk azt, hogy ez a helyzet nem változik-e meg, és mint tudjuk, jobb az, ha előre felkészülünk egy rossz helyzetre, mintha váratlanul szembesülünk egy ilyenfajta romlással.
Tehát önmagában az, hogy ez a kérdés jelenleg szabályozva van, nem zárja ki azt, hogy egy új, másik, részletesebb szabályozás készüljön, amely szakmailag pontosabb, vagy éppen másképp, jobban, szélesebb körre terjed ki.
(12.30)
Sajnos azonban, ennek a célnak ez a törvényjavaslat nem felel meg. Két alapvető koncepcionális probléma is van. Az egyik az érintettek körével kapcsolatos. Hivatásos sportolókról beszél a törvényjavaslat, elvileg a sporttörvény alapján meghatározható ez a kör, azonban éppen ebben a körben különösebb értelme az újabb szabályozásnak nincsen. Ugyanis ebben a körben, a hivatásos és általában a versenyszerű sportolók esetében, ha őket doppingoláson érik, ha bebizonyosodik róluk az, hogy szándékosan doppingszereket használtak, ez a sporttörvény, a végrehajtására kiadott rendelet és a nemzetközi egyezmények alapján ma is lényegében avval fenyeget, hogy kettétörik a sportoló pályafutása. Ezt még külön büntetőjogi szankcióval megerősíteni nem valószínű, hogy indokolt, és talán nem is igazságos.
Ugyanakkor kimarad ebből a szabályozási körből a szabadidő-sportolók köre, és nagyon nehezen meghatározható az a határvonal, ami a versenyszerű amatőr sportolók esetében indokolná azt, hogy ők miért kerüljenek ki ez alól a doppingtilalom alól, hiszen miközben ők egyébként a sporttörvény szabályai szerint ennek a doppingtilalomnak alanyai, ugyanakkor most a büntető jogszabályoknál őket nem, csak a hivatásos sportolókat vennénk be ebbe a körbe.
Felvet ez a fajta törvényi megoldás egy másik problémát is, ez pedig büntetőpolitikai, technikai típusú probléma. Ugyanis ez a bizonyíthatóság kérdése. Tételezzük fel, hogy megállít egy autóst a rendőrjárőr, és 30 kiló szteroidot talál a csomagtartójában. Ahhoz, hogy meg lehessen alapozni az alapos gyanút ennek a bűncselekményfajtának az esetében, amit képviselőtársaink javasolnak, azt is bizonyítani kellene, hogy ez a teljesítményfokozó anyag abból a célból van nála, hogy ezzel majd hivatásos sportolók esetében érjen el teljesítményfokozást. Nekem abban kételyeim vannak, hogy akár a rendőrség, akár az ügyészség, akár a bíróság milyen módon lesz képes bizonyítani ezt a tényállást. Azt gondolom tehát, hogy ha jogi szabályozást akarunk, büntetőjogi szabályozást akarunk, akkor a doppinglistából kiindulva mindenfajta, nem szabályszerű felhasználást büntetnünk kell.
Ez a két példa is rávilágít talán arra, hogy olyan összehangolt jogalkotásra van szükség, amelyik a sporttörvényt, az egészségügyi jogszabályokat és a büntetőjogi jogszabályokat valamifajta egységként kezeli. Hozzá kell tennem, hogy volt már ilyen javaslat, az előző ciklusban Bakonyi Tibor és Páva Zoltán képviselő urak megpróbáltak a sporttörvény keretei között megoldást találni erre a kérdésre, sajnos ez akkor nem kapott támogatást. Én azt gondolom, hogy most érdemes lesz valóban abba az irányba elmozdulni, amit az államtitkár úr is javasolt, hogy akár négypárti konszenzussal találjunk olyan megoldásokat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, még egyetlen dologról szeretnék szólni. Szijjártó képviselő úr azt említette, hogy jogtechnikai okokból semmisítette meg az Alkotmánybíróság ezt a büntetőjogi szabályt, azonban ez nem teljesen így van. Egész pontosan ezek a jogtechnikai okok olyanok, amelyek a mostani törvényjavaslatban is megmaradtak. Ilyen például magának a törvényjavaslatnak az elhelyezkedése és az indokolásban is szereplő érv, amelyik a doppingkérdést a drogkérdéssel mossa össze, miközben az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a társadalmi veszélyesség szempontjából ez a két kérdés nem kezelhető együtt, nem kezelhető közös szabályozásban. Ezért nem tudom támogatni azt a megközelítést, amit Birkás képviselő úr említett, hogy valamifajta egységes kódexrendszerben kerüljön sor ennek a szabályozására.
Megmaradt az a fajta probléma, ami az érintettek körével kapcsolatos, tudniillik avval, hogy a sportoló helyett most ugyan hivatásos sportoló szerepel, de ilyen módon sem lesz annyira pontos ez a kör, és különösen nem lesz indokolható az, hogy miért pont erre a körre terjedjen ki ez a szabályozás. És végül megmarad az a fajta probléma, amelyik arra vonatkozik, hogy a bűncselekmény maga nem kellően körülírt, a bűncselekmény nem kellően egyértelműen meghatározott, és ilyen módon a szankciórendszer nem kellőképpen képes ezt a társadalom érdekében büntetni és szankcionálni.
Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy tulajdonképpen evvel a törvényjavaslattal ismét azzal a fajta szemlélettel találkozunk, ami számos fideszes képviselőtársunkat és fideszes javaslatot jellemez, tudniillik, hogy azt gondolják, hogy a büntető törvénykönyv valamifajta üzenőfüzet, valamifajta erkölcsi előírás-gyűjtemény, amelynek az a feladata, hogy kifejezze az Országgyűlés vagy a társadalom helytelenítését, rosszallását bizonyos kérdésekben. Én azt gondolom, hogy ez nem így van. Számos olyan kérdés van, amit nem büntetőjogi eszközökkel lehet kezelni, hanem egyébként a képviselőtársaink által is helyesen említett felvilágosítással, megelőzéssel vagy éppen olyan precedensekkel, amelyekről szintén most olvastam, hogy például Finnországban az a sportszövetség, amelynek egyetlen tagját szándékos doppingoláson kapták, elvesztette teljes állami támogatását.
Azt gondolom, ilyenfajta eszközökkel, sportszakmai eszközökkel, felvilágosító eszközökkel kell elsősorban a dopping ellen harcolni, ugyanakkor készek vagyunk arra, hogy ha érkezik ilyen kezdeményezés, akkor megpróbáljunk az Igazságügyi Minisztériummal együtt olyan megoldást találni, ami a szabadidősport területén is és a versenysport területén is a doppingszerek ártalmas használatának visszaszorításával jár.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
