DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár többen is kitértek már ennek a törvényjavaslatnak a történeti múltjára, én azt hiszem, hogy mégsem követek el bűnt akkor, ha én is azzal kezdeném, hogy hogyan is került az asztalunkra ez a törvényjavaslat, hiszen 1999. március 1-jével lépett hatályba a büntető törvénykönyv 283/B. §-a, és ezt helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság. Ahogy Arató képviselő úr már rámutatott, bizony, amikor az előterjesztő azt mondta, hogy pusztán jogtechnikai okok miatt semmisítette meg ezt a szakaszt az Alkotmánybíróság, akkor bizony tévedett, hiszen én idézném az Alkotmánybíróság indoklásának néhány pontját. Az indokolás 3. pontja: a kifogásolt jogszabály egyes törvényi tényállási elemei sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményeit. 4. pont: a sérelmezett jogszabály ezenkívül nem állja meg a helyét büntetőjogi szempontból sem. Én azt hiszem, hogy ezek az idézetek alátámasztják azt, hogy itt bizony nemcsak jogtechnikai kérdésekről van szó, hanem bizony szakmai és büntetőjogi elvek sérüléséről is szó van.
Az indokolásban szerepel, hogy a doppingszerek a kábítószerekhez hasonlóan súlyosan károsítják az azokat szedő sportolók egészségét, gyengítik immunrendszerüket. Itt megint csak visszatérnék arra, hogy ezen az alapon természetesen az alkoholfogyasztókat és a dohányzókat is simán szabadságvesztés büntetéssel kellene riogatni, hiszen ott is megáll, hogy súlyosan károsítják az azokat szedő sportolók egészségét, gyengítik immunrendszerüket. Azt hiszem, hogy ezzel valóban nem lehet vitatkozni. Itt elhangzott ellenzéki képviselőtársamtól, hogy a doppinghasználat, a dopping szedése áttételesen arrogánssá teszi adott esetben magát a sportolót is. Azt hiszem, hogy aki alkoholt fogyaszt, talán nagyobb veszélyeket rejt a környezetére, mint az, aki doppingol, ha már itt azt nézzük, hogy ki lesz arrogáns, és ki nem.
Az Alkotmánybíróság indokolása azonban azt tartalmazza, hogy a jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerében a visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel elnevezésű bűncselekményt a kábítószerrel visszaélés közvetlen szomszédságában helyezte el, a két bűncselekményt azonos mértékben tekinti társadalomra veszélyesnek. A doppingszereknek azonban nincs káros hatásuk, nem okoznak függőséget, tehát használatuk nélkülözi a társadalomra veszélyességet, így nem indokolt e magatartások büntetőjogi szankcionálása. Természetesen itt az, hogy nincs káros hatásuk, nem arra vonatkozik, hogy az illető egészségére nincs-e káros hatással, természetesen van, hanem a társadalomra veszélyességet gyakorlatilag az előttünk fekvő javaslat egyáltalán nem küszöböli ki, hiszen egy az egyben átveszi az Alkotmánybíróság által megsemmisített paragrafus szövegezését.
Szintén kimondja az Alkotmánybíróság, hogy a potenciális elkövetői kör tehát tetszőleges jogértelmezés szerint kiterjeszthető vagy szűkíthető. Ez a jogbizonytalanság is ellentétben áll a jogállamiság követelményével. Bár ebben módosítás következett be az előttünk fekvő javaslat esetében, azonban természetesen ez még mindig nem elégséges. Másrészt pedig ez a jogbizonytalanság fennáll a doppinglistára való hivatkozással, hiszen a hivatásos doppingellenes világszervezet, illetve a NOB doppinglistája igen széles körű, és tartalmaz olyan gyógyszereket, amelyeket a mindennapos életben, a civil, normál életben az egészség megőrzése céljából alkalmazunk. Hogy csak néhányat említsek, ilyenek például a vérnyomáscsökkentésre szolgáló szerek, valamint az asztma elleni gyógyszerek.
Ezért tehát a büntetőtörvényt nem lehet hivatalos doppinglistára alapozni. Ez egy olyan téves kiindulási pontja a javaslatnak, ami megint csak korrigálhatatlan. Azon természetesen valóban lehet polemizálni, hogy vajon a büntetőjog eszközeivel kell-e ezt a területet szabályozni, vagy sem. Ez egy eldöntendő kérdés. Egy biztos azonban: az előttünk fekvő javaslat ezt nem teszi megfelelő módon, és ezért tartjuk mi általános vitára is alkalmatlannak.
Szeretnék egy rövid kitekintést, hogy Európában, illetve a világban hogyan is szabályozzák ezt a kérdést. Le kell szögeznünk, hogy mind Európában, mind pedig a fejlett jogállamokban különböző módon rendelkeznek a doppingvétség szankcionálásáról. Hogy mennyire napirenden van ez a téma, ilyen szempontból képviselőtársaim javaslata, illetve időzítése, azt hiszem, nagyon jó volt, hiszen a doppingellenes világszervezet közel hároméves előkészítő munka után pont két héttel ezelőtt terjesztette a Koppenhágában rendezett világkongresszus elé azt a záródokumentumot, aminek a tárgya a doppingellenes tevékenység harmonizálása. (Szijjártó Péter: Nem lett aláírva.) Ott azonban, amíg az előkészítő tevékenységben gyakorlatilag mindenki egyetértett, ezzel a záródokumentummal már kevésbé, így aztán a NOB elnöke, karöltve a doppingellenes világszervezet elnökével bejelentette, hogy a végleges antidoppingtörvényt 2006-ig kell elkészíteni, tehát gyakorlatilag arra számíthatunk, hogy 2006-ra lesz egy olyan doppingellenes törvény, ami kiindulási pontként, illetve igazodási pontként szolgálhat. Természetesen ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy 2006-ig nekünk ezzel a témával nem kell foglalkozni, csak szerettem volna bemutatni a nemzetközi helyzetet.
Okulásként a koppenhágai doppingellenes nyilatkozat – amely 2003. március 5-én, azaz két héttel ezelőtt született – megállapításait szeretném felolvasni. A részes felek elismerik, hogy a sportnak fontos szerepet kell betöltenie az egészség védelmében, erkölcsi és testi nevelésben és a nemzetek közötti kölcsönös megértés előmozdításában. A részes felek tisztában vannak azzal, hogy a dopping aláássa a sport értékeit. Kifejezik aggodalmukat a dopping-hatóanyagok és -módszerek sportban történő alkalmazása és annak következményei miatt a sport jövőjének szempontjából. Tudatában vannak annak, hogy a közhatóságok és sportszervezetek felelősséget viselnek a sportban vívott doppingellenes harcban, elsősorban a megfelelő módszerek betartása területén, a sportszerűség alapelvének figyelembevételével, a sporteseményeken részt vevők egészének védelme érdekében. Ugyanakkor eltökéltek, hogy további és hathatósabb közös lépéseket tegyenek meg, megcélozva a dopping csökkentését és végleges kiküszöbölését a sportból.
Én úgy vélem, hogy a nyilatkozat minden egyes szavával valamennyien egyetérthetünk, és a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon fontosnak tartja, hogy minden eszközzel – beleértve a jog eszközeit is – el kell érni, hogy a sportban használatos tiltott anyagok és módszerek hozzáférhetőségének és felhasználhatóságának a korlátozását érjük el. Ezzel maximálisan egyetértünk, erre kell törekedni, ugyanakkor meggyőződésünk, és osztjuk az Igazságügyi Minisztérium szakmai véleményét is, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat erre alkalmatlan, és ezért azt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
