BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általános vitáról lévén szó, szeretném egy kicsit tágabb dimenzióból indítani a mondanivalóm, mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársaim tették. Természetesen nem élhetek azzal az igénnyel, hogy tudományos előadást tartsak az erőszak természetéről, mégis azt gondolom, hogy éppen mert végigkíséri az emberiség történetét, fontos, hogy amikor az itt és most jelentkező problémáról elkezdünk gondolkodni, ezzel tisztában legyünk.
A civilizáció ott és akkor kezdődik, ahol és amikor megjelenik az ember viselkedésében az önkorlátozás, amikor a balta helyét átveszi a megegyezésre irányuló kommunikáció, megfogalmazódnak bizonyos együttélési szabályok. A történelem során kezdetektől fogva domináns volt annak a mikroközösségnek az óvó-védő funkciója, ahova az ember beleszületett. Ennek a mikroközösségnek, a családnak kell-kellene biztonságot adni az embernek, biztonságot nyújtani a külső veszélyekkel szemben, fizikai és lelki értelemben is valamilyen biztonságos hátteret adni.
Ahogy az erőszak végigkíséri az emberiség történetét, ugyanúgy azt tapasztaljuk, hogy a családon belüli erőszak sem új keletű, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Különböző korokból, kultúrákból egészen változatos példákat lehetne felidézni, hogyan jelenik ez meg. Általában a családfő van uralkodó pozícióban, uralkodó helyzetben. Az akarata ellen való szegülés nagyon brutális büntetéseket hoz magával. A kulturális szokásjog ellen vétőt nemcsak fizikailag lehetett bántalmazni, hanem akár meg is lehetett ölni, mondjuk, egy egész település közösségének a jóváhagyó egyetértésével, sőt aktív részvétele mellett. Mindannyian emlékszünk olyan képsorokra, hogy házasságtörő asszonyt megköveznek, nemcsak a férj, hanem a település lakosai is büntetik a legsúlyosabb büntetéssel.
A jelentős fordulatot a családon belüli erőszak vonatkozásában a nők emancipációjának, egyenjogúvá válásának a folyamata hozta. A világ körülöttünk nagy változáson ment, megy keresztül ma is, a változások pedig nem maguktól következnek be, hanem például azért, mert vannak lázadó típusú emberek, akik megkérdőjelezik a korábban kialakult játékszabályokat. Például Magyarországon száz éve természetesnek tartották, hogy a családfőnek joga van pofozni a gyereket, joga van használni a nadrágszíját, ugyanígy joga van rendszeresen megverni a feleségét. Ezt mindenki annyira természetesnek tartotta, hogy humort is csináltak belőle. Mindannyian hallottunk olyan viccet, hogy “Már nem szeretsz? Már egy hete nem vertél meg.” s a többi. Eörsi Mátyás arról beszélt a pulpitusról, hogy bizonyos kultúrákban az számít férfias dolognak, ha az erő ilyen módon megjelenik, akár a családon belül is, azaz az erőszak benne van a családban.
Ehhez képest ma - éppen az egyenjogúság kivívott eredményeinek a jegyében - ezzel a szemléletmóddal szakítani kell, de ez nem megy egyik napról a másikra, hanem ez is hosszú folyamat. Éppen ezért én is úgy értékelem, hogy azoknak a civil szervezeteknek, amelyek jelentős szerepet játszottak abban, hogy ez a téma ma a parlament elé került, némely képviselője pont azt a lázadó típust jeleníti meg, akik a változáshoz intenzíven hozzá tudnak járulni.
Ami az előttünk lévő országgyűlési javaslatot illeti: ez egy nagyon jól kimunkált javaslat. Az országgyűlési határozat általában egy sajátos műfaj, sokan legyintenek rá, azt mondják, nem sokat ér, merthogy néhány feladatot megfogalmaz benne a parlament, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Ez a javaslat egészen magas színvonalon kimunkált, cizellált szöveg, alapul véve bizonyos nemzetközi dokumentumokban használt fordulatokat, és nagyon fontos része az, amelyik utal is ezekre a dokumentumokra.
(15.10)
Hiszen ma már a nálunk fejlettebb világban nemzetközi egyezmények, ajánlások léteznek; olyan ajánlások is, amelyeket az idők során Magyarország is átvett már. Felsorolja egészen precízen, pontosan ezeket a típusú ajánlásokat, ENSZ-egyezményeket: a nőkkel szembeni diszkrimináció minden formájának felszámolásáról az ENSZ már '79-ben alkotott egyezményt; a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozatot '93-ból, vagy a pekingi világkonferencia cselekvési programjára való utalást '95-ből, illetve a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt '98-ból, és az Európa Tanács ajánlását 2000-ből, illetve 2002-ből.
Tehát van számunkra igazodási pont, minta. Mint ahogy államtitkár úr is említette, hogy a magyar jogrendszerben is vannak már elemei, gyökerei annak, hogy a diszkriminációt elutasítsa, illetve az erőszakot elutasítsa. Ez az országgyűlési határozati javaslat nagyon konkrét feladatokat fogalmaz meg. Tehát ennyiben, azt gondolom, különb a legtöbb, ebbe a műfajba tartozó javaslatnál. Hiszen itt nemcsak a magunk, az Országgyűlés számára, hanem a kormány számára is, sőt az igazságszolgáltatás számára is nagyon konkrét kérések, feladatok vannak megfogalmazva; mint ahogy a civil szervezeteknek is további támogató együttműködését írja le ez a javaslat.
Tisztelt Országgyűlés! Őszintén remélem, hogy túl tudjuk tenni magunkat azokon a vitákon, azokon a perpatvarokon, amelyek egyik-másik parlamenti bizottságban kialakultak. Hiszen alapvetően nem pénzkérdés, hogy ebbe az irányba ezzel a döntéssel most a parlament el tudjon indulni. Alapvetően nem pénzkérdés, hogy a jogi szabályozásban törekedjünk ezeknek a szempontoknak az érvényesítésére. Nem pénzkérdés, hogy ki legyenek dolgozva azok az úgynevezett távol tartó rendelkezések. Nem pénzkérdés, vagy részben nem pénzkérdés - itt már egy kicsit elakadtam -, hogy gyorsított eljárásban tudjon működni a családon belüli erőszak esetében a bíróság, mint ahogy a tanúvédelemmel kapcsolatos szabályok sem itt és most jelentenek sürgős pénzügyi fedezeti igényt.
Fontos, hogy megszülessenek azok a bizonyos protokollok, amikre irányul a javaslat, illetve - és akkor itt már tényleg olyan területre térek át, amihez forrás kell - bővüljenek azok a bizonyos menedékházak, hogy kiépüljön egy biztonságos hálózat, hogy a szakemberek felvilágosítása, munkája elő legyen segítve. És egészen biztos, hogy az a bizonyos kampány is, amelyik a szemléletváltást célozza, pénzbe kerül majd, de ezen az úton el kell indulni, illetve tovább kell haladni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
