DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Balogh Tomika 12 évet élt mindössze. Édesapja éveken keresztül rendszeresen bántalmazta őt is és feleségét is, folyamatosan fenyegetőzött a család kiirtásával. Minderről számos hatóságnak, gyermekvédelmi szervnek tudomása volt, de a segítségkérés hiábavaló volt; 2002. szeptember 6-án az apa brutális kegyetlenséggel meggyilkolta Balogh Tomikát.
Gondolják-e önök, gondoljuk-e, hogy Balogh Tomi tragédiája egyedülálló ügy? Szeretném a tisztelt Országgyűlés és az Országgyűlésen keresztül a magyar közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy Magyarországon a családon belüli erőszak következtében minden héten meghal egy nő, és minden hónapban meghal legalább egy gyerek.
Nagyon szerencsétlen retorikai fordulatnak tartom azt, hogy egy halálnak van-e értelme, mert egy halálnak soha nincs értelme, de Balogh Tomika tragédiája kapcsán számos magyarországi civil jogi szervezet elhatározta, hogy felhívja a politika figyelmét arra, hogy ez így nem mehet tovább.
Szeretném kiemelni közülük is - talán igazságtalan vagyok - a Női és Gyermekjogi Központot, melynek vezetője dr. Morvai Krisztina, örülök, hogy itt van ezen a vitán, és figyeli a parlament vitáját, a NANE Egyesületet, akik - Wirth Judit másokkal együtt - nagyon komoly munkát végeztek, a Habeas Corpus Munkacsoportot, Juhász Géza igazgató úr irányításával, de sokan-sokan mások nagyon komoly energiát fektettek abba, hogy aláírásgyűjtés segítségével a magyar politika figyelmét fölhívják a helyzet tarthatatlanságára.
Valóban, ha észleljük azt, hogy Balogh Tomika tragédiája vagy Kitti tragédiája - hogy egy ismertebb esetet még megemlítsek - nem elszigetelt ügyek, hanem az állami élet működésének a hiányosságaira is fölhívják a figyelmet, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a civil szervezeteknek abszolúte igazuk volt, amikor egy átfogó nemzeti stratégia kialakítására hívták föl a magyar politika figyelmét.
Énrám az a szerény szerep jutott, hogy meghalljam a segítségkérést, és kézbe vegyem ezt az ügyet. Ugyanezekkel a civil szervezetekkel együtt, sőt inkább azt mondanám, az ő nagyon fontos segítségükkel elkészítettem ezt a határozati javaslatot, dr. Vadai Ágnes szocialista párti képviselőtársammal együtt.
Egy magyar képviselő sajnos nincs abban a helyzetben, hogy viszonylag rövid időn belül egy-egy törvényjavaslatot, sok-sok törvénynek a módosítását, kormányon belüli intézkedések egész sorozatát saját erőből megszerkessze és érvényesítse. Azonban egy parlamenti képviselőnek, sőt esetünkben két parlamenti képviselőnek arra van módja, hogy egy országgyűlési határozat keretébe foglalja azt a nemzeti stratégiát, amely ha megvalósul, hatékonyan hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon, sok más országhoz hasonlóan a családon belüli erőszak visszaszorítható legyen, az állam az eddigieknél sokkalta hatékonyabban lépjen fel az ilyen esetekkel szemben.
Országgyűlési határozati javaslatunk négy fejezetre oszlik. Először is adresszálja vagy címzi magát a parlamentet, a kormányt, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, és egyben kampányt szeretne indítani. Ez nyilván szintén a kormány felelőssége lesz.
Melyek azok a törvények, amelyeket, mi úgy gondoljuk, a parlamentnek meg kell hoznia? Mindenekelőtt egy Nyugaton számos országban már bevált rendelkezésről van szó: a “távolságtartó”, én a magam részéről azt mondom, a “távol tartó” kifejezésnek a használata. Ez azt jelenti, hogy ha egy családon belül erőszak történik, akkor az eddigi gyakorlathoz képest ne az áldozatot vigyék el a családtól - mert az áldozat áldozat, pontosan az ő védelmére kell sietni -, hanem az agresszort, a bántalmazót lehessen jogszabályi keretek között a családtól, az áldozatoktól távol tartani addig, ameddig a megfelelő hatósági vagy bírósági intézkedés meg nem születik.
Azt kérjük, vagy azt javasoljuk, hogy a kormány egy éven belül alkossa meg ennek a távol tartó rendelkezésnek a törvényi szövegét, terjessze a parlament elé, és bízom benne, hogy egy éven belül erre sor is fog kerülni.
Javasoljuk a tanúvédelmi szabályoknak a megerősítését, mert pontosan a civil szervezeteknek az a tapasztalatuk - amelyek figyelemmel kísérik azt, hogy a családon belüli erőszak ügyei hogyan végzik a hatóságok és a bíróságok előtt -, hogy azok, akik látják, akik észlelik ezeket az eseteket, néha érintettek, nem mernek tanúvallomást tenni, mert ők is félnek az agresszortól. Hiába vannak már Magyarországon hatályban tanúvédelmi rendelkezések, ezek még nem elég hatékonyak ahhoz, hogy az érintett potenciális tanúk megtegyék a szükséges vallomásokat.
Szeretném a tisztelt Országgyűlést tájékoztatni arról, hogy az eredeti koncepciónk értelmében szerettük volna a büntető törvénykönyvet is módosítani, mert úgy ítéltük meg a civil szervezetekkel együtt, hogy a családon belüli erőszakra egy önálló büntető törvénykönyvi tényállás megfogalmazása szükséges és elengedhetetlen. Ugyanakkor fontos, hogy az Országgyűlés tudjon arról, hogy ebben egy szakmai vita volt az Igazságügyi Minisztériummal. Az Igazságügyi Minisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvi szabályok - gondolok itt a könnyű testi sértés, a súlyos testi sértés, a különböző szexuális bűncselekmények vagy a személyi szabadság megsértése bűncselekményre - elegendőek ahhoz, hogy a hatóságok fellépjenek a családon belüli erőszakkal szemben.
(14.10)
Ők azt mondták, hogy ha ezeket a törvényeket a hatóságok és a bíróságok megfelelően alkalmaznák, akkor a Btk., a büntető törvénykönyv alkalmas lenne a probléma kezelésére.
Én azt javaslom mindannyiunknak, kompromisszumként legalábbis fogadjuk el, hogy nézzük meg: ha ez a program hatályba lép, a szükséges egyéb jogszabályi rendelkezések megszületnek és megtörténik a végrehajtásuk, akkor vajon elegendőek lesznek-e a jelenleg hatályos büntető rendelkezések ahhoz, hogy a családon belüli erőszakkal szemben fel lehessen lépni. Ha kiderül, hogy igaza volt az Igazságügyi Minisztériumnak, akkor sikeresek leszünk. Ha kiderül, hogy nem volt igaza az Igazságügyi Minisztériumnak, ha kiderül a jövőben, hogy szükséges a büntető törvénykönyv módosítása, hölgyeim és uraim, akkor térjünk vissza erre a kérdésre, és hozzuk meg ott is a megfelelő büntető törvénykönyvi szabályokat. Úgy ítélem meg, ez logikus kezelése egy ilyen szakmai vitának.
Az országgyűlési határozati javaslatunk második része a kormányt célozza meg. Azt javasoljuk, hogy a kormányzat alakítsa ki azokat a protokollokat, ha tetszik: belső utasításokat, amelyek alapján a különböző állami szervek - gondolok itt a rendőrségre, gondolok a különböző szociális, családvédelmi intézményekre - tudják, hogy ha családon belüli erőszak esetével találkoznak, akkor először is ismerjék fel, hogy miről van szó; másrészt tudják, hogy mit kell tenni. Ez azért fontos, tisztelt Országgyűlés, mert eddig azt tapasztalhattuk, hogy hiába szereznek ismeretet, információt a különböző hatóságok a családon belüli erőszak esetéről, vagy nem ismerik fel, vagy nem tesznek semmit, vagy keveset tesznek, mégpedig abból kiindulva, hogy az általános felfogás szerint - ami szerintem helytelen, vissza szeretnék erre majd térni - a családon belüli erőszak magánügy, a család magánügye, amivel a szélesebb közvéleménynek, a falu, a város közönségének vagy pedig a hatóságoknak nem kell foglalkozniuk. Tehát azt javasoljuk, hogy ez változzék meg, ehhez a szükséges protokollok készüljenek el.
Azt is javasoljuk, hogy a menedékhálózatok, az áldozatvédelmi központok eddigi rendszere jelentősen szélesedjék annak érdekében, hogy ha valahol valakit a családon belül erőszak ér, akkor tudja, hova mehet, hol kaphat menedéket az ilyen típusú agressziók elől.
És végül persze javasoljuk azt is, hogy oldja meg az erőszak áldozatainak ingyenes jogi tanácsadását, mert azért tudjuk, hogy gyakran, bár nem kizárólag olyan áldozatok vannak, akik nem képesek önerőből a jogi védelmüket megszervezni, és fontos, hogy ilyenkor az állam melléjük álljuk, és az ilyen áldozatok is megkaphassák a kellő jogi védelmet.
Javasoljuk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a saját hatáskörén belül szervezze meg, hogy a bíróságok az ilyen ügyekben soron kívül járjanak el. Ez azért fontos, tisztelt Országgyűlés, mert ha egy ilyen ügy - amúgy is nagy nehezen - a bíróság elé kerül, a bíróság hat hónap elteltével tűzi ki a tárgyalást és évekkel később hoz ítéletet, akkor a családon belüli erőszak ügyeiben a bíróság nem tud hatékonyan fellépni, ezért fontos a soronkívüliség biztosítása. És javasoljuk azt is, nincs ebben semmi szégyen, hogy induljon meg a bírák képzése. Gyakran fordul elő, hogy maguk a bírák sem ismerik fel a családon belüli erőszak ügyeit, és nem ilyenként kezelik.
Végül, tisztelt Országgyűlést, azt javasoljuk és kérjük a kormánytól, indítson országos kampányt annak érdekében, hogy a magyar lakosság ne legyen közömbös a családon belüli erőszakkal szemben. Továbbmegyek: nemcsak hogy ne legyen közömbös, de ne gondolja azt, hogy férfias dolog verni a feleséget vagy verni a gyereket, hogy ez bármilyen fajta magyar hagyománnyal összeegyeztethető lenne - ez nem így van. Férfias dolog nem verni a feleségünket, nem verni a gyerekünket, férfias dolog szeretni őket, és ilyen módon együtt élni.
Tisztelt Országgyűlés! Azt szerettem volna elérni, amikor ezt a munkát elkezdtem, hogy a javaslatnak négypárti támogatása legyen. Mielőtt benyújtottam volna, megkerestem a Magyar Szocialista Párt mellett a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum képviselőit, és kértem, hogy írják alá. Én abból indultam ki, és abból indulok ki ma is, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépésnek nincs egy liberális, egy szocialista és egy kereszténydemokrata alternatívája, hanem emberek vagyunk, humanisták vagyunk, meg akarjuk akadályozni az erőszakot; mutassuk meg ennek az országnak, hogy ilyen kérdésekben képesek vagyunk összefogni és együttesen fellépni. Azt kell mondjam, ez a próbálkozásom - reményeim szerint csak ideiglenesen - kudarcot szenvedett.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt azért nem támogatta a javaslatunkat, mert nem rendeltünk hozzá elég pénzt. Azt szeretném erre válaszul mondani, hogy ehhez a programhoz valóban nagyon sok költségvetési pénzt hozzá kell rendelni, de még nem most. Ez a javaslat szövegezésről, törvényjavaslatok és kormányzati intézkedések elkészítéséről szól, ehhez nem kell pénz; de amikor ezek megvalósulnak, és a végrehajtás megkezdődik, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége és meggyőződésem szerint az MSZP is partner lesz abban, hogy a szükséges költségvetési forrásokat előteremtsük.
A Magyar Demokrata Fórum képviselői azt az aggályukat hangoztatták, hogy az Országgyűlés ne szóljon bele a bíróságok munkájába. Azért, hogy odafigyeljünk erre az aggályra, átszövegeztük a javaslatunkat, és azt írtuk bele, hogy az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos rendjét tiszteletben tartva kérjük fel - ezt a szövegezést használjuk: kérjük fel - az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot arra, hogy ebben segítsen.
Tehát igyekeztünk mindenfajta ellenzéki igényt kielégíteni annak érdekében, hogy a támogatást megszerezzük. Azt kell mondjam, máig ez nem sikerült, de én továbbra is nyitott vagyok, és megígérem, hogy mindenfajta módosító javaslatot, amely ennek a programnak a sikerét elősegíti, nagy örömmel fogok támogatni. És nagyon szeretném, hogy ha alá most már nem is írják, mert be van nyújtva, de a végszavazásnál az összes ellenzéki képviselő igennel szavazna, mert meggyőződésem szerint a felelősségünk egyrészt közös, másrészt pedig óriási, ugyanis arról van szó, hogy Magyarországon se gyerekek, se nők, se más hozzátartozók ne szenvedhessenek az agressziótól úgy, hogy ezzel a magyar állam nem törődik.
Ezen nekünk mindenképpen változtatnunk kell, ezért kérem, hogy az országgyűlési határozati javaslatunkat mindannyian támogassák.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(14.20)
