DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának álláspontját szeretném ismertetni a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésre irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló határozati javaslatról, amelyben úgy is kívánok szólni, mint a javaslat egyik előterjesztője.
“A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
A Magyar Köztársaság alkotmányából idéztem azzal a céllal, hogy lássuk, a határozati javaslat az alkotmány egyes passzusait fordította le egy olyan ügyre, amely az utóbbi időben került felszínre. Tagadhatatlan tény, hogy a politika csak nemrég kezdett foglalkozni a családon belüli erőszak kérdésével, holott az évtizedek óta, még ha látensen is, de létező probléma a magyar társadalomban is.
Amikor családon belüli erőszakról beszélünk, annak fizikai és verbális formáját beleértve, sokan leegyszerűsített képlettel dolgoznak. A durva, iszákos apa vagy férj veri a gyerekeit vagy a feleségét. Pedig sokkal cizelláltabb a kép; nem csak azért, mert a bántalmazó bizony nő is lehet, hanem azért is, mert az áldozat lehet idősebb vagy magát megvédeni nem képes családtag, de akár az apa vagy a férj is. Akárki is legyen az áldozat, a köztársaság megvédi az érdekeit, és biztosítja az alkotmányban meghatározott jogait.
Ez a határozati javaslat nem adja meg az általános megoldást a problémára, nem is arra vállalkoztunk képviselőtársammal, Eörsi Mátyással. A nemzeti stratégia kialakításának fontosságára hívjuk fel a figyelmet. E stratégiára bizony szükség van; nem kizárólag azok miatt a bántalmazott állampolgárok miatt, akik a médianyilvánosság előtt vallanak történeteikről, majd a félórás show-k letelte után visszatérnek saját lakóhelyükre, és vállalják megnyilatkozásuk minden következményét, hanem azok miatt a névtelen és hangtalan nők és férfiak miatt is, akiknek sajnos mindennapi életévé vált az erőszak ilyen vagy olyan formája.
(14.50)
Óvakodtunk attól is, hogy beavatkozzunk a hatalmi ágak kényes egyensúlyába, és olyanoktól kérjünk számon feladatot, akik nem a parlamentnek tartoznak számadással. Őket a legnagyobb tisztelettel csak kérjük és kérhetjük, hogy legyenek segítségünkre a családon belüli erőszak leküzdése érdekében.
Nem vállalkoztunk arra sem, hogy kimerítően felsoroljuk azokat az eszközöket, amelyekkel az erőszak ezen formája, ha nem is küzdhető le, de legalább visszaszorítható. Nem tehettük ezt, mert a problémának nem vagyunk szakértői, és személy szerint is úgy gondolom, hogy a kérdés megoldásába - ahogy ezt a határozati javaslat is írja - a lehető legszélesebb körben be kell vonni az erre szakosodott társadalmi szervezeteket. Nem a felelősséget akarom én ezzel rájuk áthárítani, hanem elismerem azt, hogy egy ilyen kérdés kapcsán, amely érinti a privát szférát, szükség van a civil szervezetek tapasztalatára, szaktudására, kutatási eredményeire és józanságára is.
Ez az a pont, ahol azt is el kell mondani, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogszabályok kidolgozása során meg kell majd hallgatni minden felet, a gyermekek, a nők és a férfiak jogait védő civil szervezeteket egyaránt. Ezt az ügyet senki nem sajátíthatja ki még a civil oldalon sem, mert ez nem egyesek ügye, nem is pártok ügye, hanem - ahogyan mi is fogalmaztunk Eörsi Mátyás képviselő úrral a határozati javaslatban, és ahogy ezt a bizottsági üléseken önök is elismerték - össztársadalmi ügy.
Sokat beszéltünk már a családon belüli erőszakról, ám ez az első határozati javaslat, amely elindítja a munkát a probléma megoldása érdekében. Nehéz érzelmek nélkül beszélnünk, hiszen mi magunk is láthattuk, hogyan váltak nők, férfiak és gyermekek áldozattá és sajnos bizony néhány esetben gyilkossá is a családon belüli erőszak következtében. Ám ahhoz, hogy tisztán lássunk, és tisztán lássuk azt, hogy mit akarunk, túlzott szenvedélyünket és sokszor tehetetlenségünkben érzett dühünket is félre kell tennünk. Mindannyiunknak.
Henry Link mondta egyszer: “A világ tele van elégedetlenkedőkkel, szalonforradalmárokkal és radikális teoretikusokkal, akik miután képtelenek megváltoztatni önmagukat, állandóan arról beszélnek, hogyan kell megváltoztatni a rendszert. Sokan közülük mintha képtelenek lennének megérteni, hogy legyen bármilyen is a társadalmi rendszer, mindig lesznek félresiklott sorsok. Magasröptű szavakban racionalizálják a világ iránti haragjukat, ahelyett, hogy maguk iránt éreznének dühöt, és belevetnék magukat az értelmes cselekvésbe.” És az értelmes cselekvésen van itt, azt hiszem, a hangsúly. Mert mit is akarunk mi itt, a Magyar Köztársaság parlamentjében?
Természetesen annak örülnénk a legjobban, ha a probléma nem létezne, és nem kellene foglalkozni vele, de létezik, és ennek megfelelően kell eljárnunk. Azt célozzuk meg, hogy egy olyan nemzeti stratégia kerüljön kidolgozásra egy éven belül, amely magában foglalja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogi normákat, a probléma kezelésére vonatkozó felvilágosító kampányt és oktatóprogramokat, és végül azt is beleértjük, hogy elősegíti a bántalmazottak védelmét és rehabilitációját szolgáló intézmények fejlődését. Mi most ennyit írtunk a határozatba, de tudom, hogy az ember innovatív és kreatív képessége kimeríthetetlen, és remélem, hogy a nemzeti stratégia kidolgozásakor számtalan olyan elem előkerül majd, amelyre nem is gondoltunk. Abban is bízom, hogy a tisztelt képviselőtársaim segítenek majd bennünket az esetleges módosító javaslataikkal, amelyeket, egészen biztos vagyok benne, hogy jobbító szándékkal adnak be.
A célhoz visszatérve el kell azt is mondanom, a nemzeti stratégia kidolgozásán túlmenően azt is el kell érnünk, hogy a családon belüli erőszak ügyét ne tekintse senki magánügynek, legyen szó férfiról vagy nőről. Ezt szolgálja majd az általunk is javasolt országos felvilágosító kampány. És ezzel függ össze az a cél, amely nem más, mint hogy a családon belüli erőszakot is mindenki tekintse ugyanolyan erőszaknak, mintha ezt nem egy családtag követte volna el.
Persze nem felejthetjük el az alkotmány idézett sorait, miszerint a köztársaságban a gyermek joga, hogy a családja megvédje. A család, bárhogyan is nevezzük azt - legyen az házastársi vagy élettársi közösség, legyen ott egy, kettő, három vagy több gyerek -, a társadalom alapegysége. Az az intim szféra, ahova jó visszatérni, mert hazamegyünk. Ezt az alapegységet, benne a gyermekkel, a köztársaság megvédi, érdekeit képviseli.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság ülésén nyugodtam meg először, mert láttam, hogy valamennyi képviselőtársam ott megértette, hogy nem pártpolitikai ügy a családon belüli erőszak kérdése, sőt nem is kommunikációs probléma. Én magam is sokakat óvtam attól, hogy ennek az ügynek a kapcsán egyoldalúan állítsák be az erőszak formájának megjelenését a televízióban vagy más módon.
Annál jobban elszomorított a szociális és az ifjúsági és sportbizottságban lezajlott vita, ahol vélt vagy valós sérelmek miatt nem támogatták egyhangúlag a határozati javaslatot. Előkerült a pénz kérdése ismételten az ifjúsági és sportbizottságban. Ott is elmondtuk, most is elmondjuk, hogy amíg nincs kitűzve egy feladat, addig ahhoz megfelelő költségvetési pénzeket nem lehet és nem is szabad rendelni. Ez ellentmond a tervezés alapvető szabályainak - először meg kell határozni a célt. Azt gondolom, hogy ez a határozati javaslat ezt most megteszi. S természetesen, ahogy Eörsi Mátyás képviselő úr elmondta, én magam is járni fogom a szocialista frakciót, hogy igenis a költségvetés kapcsán rendeljünk majd ezekhez a célokhoz pénzösszegeket.
A történelmi hűség kedvéért azért szeretném elmondani, hogy a probléma kezelésére irányuló erőfeszítéseinkkel valamennyi képviselő egyetértett, és senki sem ellenezte a határozati javaslatot, tehát tartózkodással szavaztak.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak az a kérdés, hogy elfogadjuk-e a határozati javaslatot. A szavazás nemcsak erről fog szólni. A döntés, amelyet majd itt hozunk e Ház falai között, arról fog szólni, hogy mi itt 386-an különbséget tudunk-e tenni pártpolitikai és össztársadalmi kérdések között, és felvállaljuk-e a felelősséget, amelyet érzünk a gyermekek védelme iránt, az elesettek és bántalmazottak védelme iránt. Mert nekik fájdalmukban és megaláztatásukban csak koruk és nemük van: nők, férfiak és gyermekek.
A szocialista frakció teljes egyetértésben támogatja a határozati javaslatot, és kéri, és személy szerint én is kérem a tisztelt Házat és az igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal segítsék elő a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kidolgozásának minél előbbi elkezdését.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
