SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatos módon az erőszak az egész társadalom részévé vált. Ha akarjuk, ha nem, együtt kell vele élnünk. Jelen van az iskolában, a sportpályákon, a közlekedésben, szinte mindenhol, még az otthonunkban is. Az erőszak megjelenési formái, helyszínei így nem választhatók külön, nehéz egymástól elvonatkoztatva kezelni. Ki nem ismeri azokat a jeleneteket, amikor koccanunk egy autóval, a másik autós kiszáll, és egyből már valami pajszerrel esik nekünk? Ki nem ismeri azokat a jeleneteket, hogy nem merünk elmenni most már egy sportversenyre, élvezni a játék örömét, mert nem tudjuk, hogy mikor dobnak fejbe egy kővel vagy pedig löknek le a lépcsőn? Ki nem ismeri sajnos azokat a szomorú eseteket, amelyek iskolában, katonaságnál fordulnak elő, ahol gyengébb, fiatalabb társakat bántalmaznak az úgynevezett bátrak?
Éppen ezért én úgy gondolom, hogy fontos, de nagyon nehéz szétválasztani az erőszak különböző formáit, területeit. Ami rögtön szembetűnő az egész határozati javaslattal kapcsolatban - és nem ellene, de benyújtottunk egy módosító indítványt -, hogy mindenképpen a családokat sértő, bántó, hogy családon belüli erőszakról beszélnek önök. Sokkal helyesebb és pontosabb, ha otthonon belüli erőszakról beszélünk; Angliában egyébként így nevezték el a törvényt. Mintha élettársi és egyéb párkapcsolatokban nem kellene védeni a gyermekeket, a nőket, de adott esetben - ahogy Vadai Ágnes is mondta - a férfiakat is; mintha az ilyen párkapcsolatokban nem létezne az erőszak.
A határozati javaslat nem foglalkozik az erőszak kiváltó okaival. Tudom, hogy szűkre szabott a dolog, de mégis kellett volna ezzel foglalkozni. A televízióból áradó szennyet, brutalitást, öncélú erőszakot ki állítja meg? Senki sem tagadhatja annak társadalomromboló hatását, erőszakot kiváltó erejét. A tekintélyt mint pozitív értéket lerombolták. Ennek következtében a törvény és az erkölcs erejét, ami a megfelelő rendet, biztonságot és védelmet biztosítja mindenki számára, a társadalom egy része nem tiszteli, nem tartja be. Nem tér ki a javaslat arra, hogy a fiatalokat, az ifjúságot milyen veszélyektől kell megóvni - drog, alkohol, lelki elsivárosodás -, ugyanis ők lesznek a következő családalapítók. Ki védi meg, erősíti meg a családot mint a társadalom alappillérét? Ki tanítja meg és neveli a fiatalokat a családi életre, készíti fel őket a vele járó nehézségek leküzdésére? Nem foglalkozik vele az előterjesztés.
A határozati javaslat 1. pontja felkéri a kormányt, hogy az erre szakosodott társadalmi szervezeteket vonja be a törvényjavaslat kidolgozásába. Tudjuk, elhangzott a szervezetek neve, de valamilyen módon nevesíteni is kellene konkrétan, mert sok-sok olyan szervezet van, amelyek nemcsak itt foglalnak helyet, hanem hasonló munkát és nagyon nagy munkát végeznek. Hol vannak megnevezve a történelmi egyházak? Hiszen ők azok, akiket - ha jól tudom, ha jó a tapasztalatom, jól látom, és ezt önök is elismerték a bizottsági vitában is, az egyik képviselő asszonyuk jelezte - igenis be kell vonni ebbe az egész kérdésbe.
A 2. pont felkéri a kormányt, hogy az erőszak vagy annak gyanúja esetében a megjelölt szervek - rendőrség, szociális intézmények, gyermekvédelmi szervek és így tovább, van egy hosszú fölsorolás - kötelesek alkalmazni a rájuk kirótt feladatokat. Itt a gondom a gyanúval van. Nagyon veszélyes dolog ez - múltat idéz egyébként -, megbélyegezhet bárkit, családokat; teljesen tisztességes családokat is megbélyegezhet, ha gyanúról beszélünk, és nem konkrétumokról, nem tényekről.
Mindemellett úgy gondolom, hogy az önök előterjesztésének 1. pontjában nagyon helyes és fontos, hogy felhívják a kormány figyelmét a megfelelő tanúvédelem és ennek szabályai megerősítésére. Mindannyian tapasztaltuk vagy hallottuk bíróságokon a tanúvédelemnek ugyan kialakult formáját, de valószínűleg még tovább kell erősíteni, tovább kell csiszolni, hiszen sokan azért nem vállalják a tanúskodást, azért nem vállalják már ott, a bűncselekmény után sem, hogy a rendőrség segítségére siessenek tanúskodásukkal, mert félnek, hogy ők is áldozattá válnak. Teljesen természetes, hogy ha a tanúvédelemről beszélünk, akkor ez terjedjen ki más erőszakos bűncselekmények esetére is.
Ugyanígy helyes és fontos az előterjesztés 2. pontjában, hogy a bántalmazottak testi épségének és biztonságának a védelmével külön foglalkozzon a tervezett jogszabály. Enélkül nem lehet elérni a célt, mert a családtagok - főleg, ha a gyengébb nemhez tartoznak - nem mernek tanúskodni a férjük vagy esetleg az élettársuk ellen.
Úgy gondolom, hogy minden erőszak elleni fellépést támogatni kell, és nagyon kérem az előterjesztőket, hogy azokat a módosítókat, amelyeket Eörsi Mátyás is említett, melyek ésszerűen módosítanák az önök előterjesztését, fontolják meg. Holnap a bizottsági vitákban lesz rá alkalom, hogy erről még vitatkozzunk, és akkor valószínű, hogy az ellenzék is meg tudja szavazni és támogatni tudja ezt az előterjesztést.
Még egy dolgot szeretnék megköszönni Vadai Ágnesnek, illetve Eörsi Mátyásnak. Ugyanis előterjesztésük kapcsán segítségemre siettek abban, hogy amikor készültem erre a vitára, illetve a korábbi vitákra, szakirodalmat vehessek elő. Nagyon szeretném ajánlani mindenkinek a Dühöngő ifjak című könyvet (Felmutatja.), amelyet Amerikában írt és adott ki dr. Ross Campbell. Azért érdekes, azért fontos ez a könyv, mert 15 évvel előttünk járnak - 15 évvel előttünk járnak a bajban. Nem a jóban, a bajban. 15 évvel ezelőtti állapotot ír le Amerikáról, és sajnos ezek az állapotok már mind-mind nemhogy beszüremkednek ide, Magyarországra, hanem meg is jelentek, már a társadalom részévé váltak. Nem mindegy, hogy az az ifjúság, amely most az iskolákban tanul, nem mindegy, hogy szüleik hallanak-e ezekről a problémákról, esetleg az iskolában osztályfőnöki órákon, különböző felvilágosító programok keretében erre felhívják a figyelmüket, és felkészítik őket arra, hogy azokra a problémákra, amelyeket most magában hordoz a társadalom, illetve az előttünk járó nyugati társadalmak többsége, már felkészülten indulhassanak a felnőtt életbe, és ne essenek bele ugyanabba a hibába, melybe annak idején, néhány évvel ezelőtt Amerikában, illetve Nyugat-Európában beleestek.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(15.30)
