BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondoltam, hogy a probléma súlya miatt némi történelmi áttekintésre szükség lesz, de most úgy látom, az előző hozzászólást meghallva, hogy bizonyos tájékoztatási szempontból is szükségeltetik némi - ha nem is olyan hosszú - történelmi áttekintés, és erre kénytelen leszek visszatérni a Horn-kormány, illetve az Orbán-kormány energiapolitikája kapcsán.
Azt hiszem, érdemes újra és újra felelevenítenünk néhány adatot, mely bár valószínűleg valamennyiünk előtt ismert, mégis fontos, mert tényszerűen mutatja be a hazai energiaszektor helyzetét, és világít rá az előttünk álló probléma nagyságára.
A földgáz szerepe a hazai energiamérlegben 1960-ban a hajdúszoboszlói térség készletének feltárásával kezdődött. 1970-ben az ország energiafogyasztásának még 15 százaléka volt földgáz. Ez az érték mára meghaladja a 40 százalékot. Az ország négymillió háztartásából ma már hárommillió gázzal ellátott, és ez az érték évente 80 ezerrel nő. Ez az arány - úgy, ahogy már hallottuk - egész Európában egyedülálló, és csak Hollandia előz meg bennünket, mely, mint tudjuk, nem gázimportra szorul, hanem gázexportáló.
Hogy ez jó vagy nem jó, arról is érdemes vitázni, nem feltétlenül most, nem feltétlenül a földgázellátásról szóló törvény kapcsán. De azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a földgázellátásról nem lehet önmagában gondolkodni. Mindenképpen vizsgálni kell azt is, hogy van-e más szóba jöhető lehetőség, van-e egyéb alternatív energiaforrás, mely árban versenyképes lehet, és legalább ugyanazokat a kényelmi szempontokat tudja biztosítani, mint a földgáz.
A gázellátás problémáját jelentősen növeli, hogy a földgázigény az éven belül az évszaktól, illetve a hőmérséklettől függően erőteljesen változik. Egy téli nap csúcsigénye eléri egy nyári minimumfogyasztás hétszeresét. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy egy téli napon közel ugyanakkora gázmennyiséget kell tárolóból a rendszerbe juttatni, mint amekkora a csúcsra járatott hazai termelés és az import együttes volumene. Az ellátás biztonságához tehát több tárolóra és megbízható szállítóvezeték-rendszerre van szükség.
Tudnunk kell azt is, hogy a szállítóvezetékek több mint fele 15 évnél idősebb, de jelentős számban vannak 30 évnél öregebbek is; körülbelül az egynegyede 25 évnél idősebb, és 10 százaléka az, amely 30 évnél idősebb. Éppen ezért, tisztelt miniszter úr, mégis csak meglepő, hogy ezért a helyzetért ön hozzászólásában az Orbán-kormány négy évét tette felelőssé.
Éppen ezért az új gáztörvénynek a piacnyitást leszámítva is legalább három kiemelkedően fontos kérdésre kell választ adnia: garantálnia kell a szolgáltatás biztonságát, világosan be kell mutatni az árak várható alakulását, és egyértelműsítenie kell - szeretném aláhúzni - a fűtési költségekhez kapcsolódó kompenzáció módját.
Tisztelt Képviselőtársaim! A baj ott kezdődik, hogy a törvény ezekre a kérdésekre nem ad világos, érdemi választ.
(11.00)
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a piacnyitás ugyan az EU-s direktívák miatt szükséges, és ha jól csináljuk - de csak akkor -, talán még használ is, de nem csodaszer. Ettől nem lesz sem olcsóbb, sem jobb a hazai gázellátás. Érthetetlen, hogy a kormány miért nem beszél egyértelműen. Mit jelent a kormány számára a piaci ár? Mennyivel kívánják növelni a magyar családok terheit évről évre?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják-e azt, hogy bár Magyarországon a gáz ára jóval kisebb, mint az Európai Unió átlagában, sokkal kisebb, mégis, ennek ellenére egy magyar család fogyasztói kosarában ez az ár, a jelenlegi magyar ár háromszor-ötször akkora súllyal szerepel, mint az európai országokban élő polgárok fogyasztói kosarában. Önök tényleg azt hiszik, hogy lehet ezt a terhet tovább növelni?
Bár szakmailag helytálló, mégiscsak cinikus a kormány képviselőjének a kérdésre adott válasza, mely szerint - mint ahogy már az előbb is mondtam - nem a gáz a drága, a bérek alacsonyak. Különösen cinikus, ha eközben azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági miniszter a gazdasági bajok forrását a nagyarányú bérkiáramlásban és az erős forintban látja. Abban a bérben, amihez képest a jelenlegi gázár is drága. Abban az erős forintban, amely éppen a gázimportot teszi kevésbé drágává. És tisztelt képviselőtársaim, ebben az országban a felhasznált földgáz aránya körülbelül 80 százalékban az importból származik. Miért jó akkor folyamatos támadást indítani az erős forint ellen?
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés. Merthogy már van. Május 15-étől a kormány 5 százalékos infláció mellett annak többszörösével, 12 százalékkal emelte a gáz fogyasztói árát. És a kormány szándékai szerint ez jövőre is folytatódni fog. Persze ilyenkor előkerül a varázsszó: a kompenzáció. De mekkora összeget is szán a kormány a kompenzációra? Nos, nagyjából ugyanakkorát, ami már jelenleg is benne van a rendszerben, amit már most is a gázár csökkentésére fordítunk.
A törvény mindösszesen annyit mond a kompenzációról, hogy az erre a célra fordítható összeg nem lehet nagyobb, mint amit a hazai termelésű földgáz után a bányavállalat az állami költségvetésbe egy célelőirányzatba befizet. A támogatás mértékét tehát nem a magyar családok jövedelmi viszonya, hanem a MOL Rt. termelési volumene határozza meg. Azt hiszem, ez azért elég érdekes, tisztelt képviselőtársaim. Ha tehát a termelés csökken, akkor a támogatás is csökken. Márpedig a hazai termelés nagysága évről évre fogy, a gázfogyasztók köre pedig évről évre nő. A törvény egy szót sem mond arról, hogy a fűtési támogatást miért nem a kormány várható jelentős áremeléseinek arányában adja, de azt már világosan leszögezi, hogy ez összességében egy bizonyos, folyamatosan fogyó összegnél nagyobb nem lehet. Meg sem említi annak a lehetőségét, hogy a Horn-kormány idején ideprivatizált, külföldi tulajdonban levő, igen magas haszonnal dolgozó gázszolgáltatók és talán az állami költségvetés is segíthetnének a probléma megoldásában.
Nos, és akkor a másik nagyon rövid áttekintés. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, amit a jelenlegi kormánypárti képviselők és a kormány az Orbán-kormány hibájának rónak fel, az nem más, mint az, hogy négy év átlagában nem volt hajlandó az infláció mértékét meghaladó áremelést, gázáremelést jóváhagyni. Ez az, amit önök folyamatosan ostoroznak. És mi történt a Horn-kormány alatt? Volt egy privatizáció, a privatizáció eredményeként külföldi tulajdonba kerültek a gázszolgáltatók, a privatizáció eredményeként egy olyan, mindenkire kötelező érvényű szerződés köttetett, amely 8 százalékos eszközarányos nyereséget biztosított ezen szolgáltatóknak, és biztosít a mai napig.
A miniszter úr arról beszélt, hogy az átláthatóság fontos, és az, hogy a nagy szolgáltató cégek ellenőrzött módon tudják áraikat emelni. Miniszter Úr! Tudja-e ön azt, hogy pusztán az idei hideg tél, a nagyobb volumenű gázfogyasztás 8-9 milliárd forint extra hasznot eredményezett ezeknél a szolgáltatóknál? Tisztában vannak-e önök azzal, hogy lassan már ott tartunk, hogy amit egyébként annak idején privatizációs bevételként az állami költségvetés kapott, lassan azt fizetjük ki az önkormányzatoknak kártalanításra ugyanezen ügyből kifolyólag? Nos, ez a különbség, tisztelt képviselőtársam, az Orbán-kormány és a Horn-kormány energiapolitikája között.
Pedig a feladat nem egyszerű. Az ártámogatásra jutó összeg tehát nem nő jelentős mértékben, az árak viszont igen. A meglevő kevés forrást egységes ártámogatásra fordítják vagy szelektálják. Nem tudjuk, milyen a kompenzáció mértéke. Nem tudjuk, lévén a törvényjavaslat nem beszélt róla. A gazdasági bizottság ülésén még a kormány képviselője is és kormánypárti képviselők is azt mondták, hogy addig nem lehet erről beszélni, amíg nincsen elfogadott törvény.
És most mi történik? A tegnapi napon bejelenti a kormány képviselője, az államtitkár, bejelentik a szocialista képviselők, hogy megvan a kompenzáció. És még azt a fáradtságot sem veszik, tisztelt miniszter úr, hogy legalább ma reggel, legalább ma reggel, amikor a törvény általános vitája elkezdődik, írott formában az ellenzéki képviselők asztalára is odategyék, hogy pontosan lássák az ellenzéki képviselők is azt, hogy önök mire gondolnak.
Az már világosan kiderül az ön szavaiból, hogy a kormány egy olyan megoldásban gondolkozik, ami a szociális rászorultságot és a gázfogyasztást próbálja párhuzamba állítani. Nézzük is, mi a helyzet ezzel! Igazságosabb lesz-e így a rendszer? A kormány a gázfogyasztás alapján akarja megmondani, hogy ki kap kompenzációt, ki nem, és ki mekkorát. Ki a gazdag tehát, és ki a szegény. A kormány szerint az a gazdag, aki többet fogyaszt. Mi lesz akkor azokkal, akik elavult kazánokkal és fűtőtestekkel fűtik rosszul szigetelt házaikat? Önök szerint ők azért élnek ilyen körülmények között, mert gazdagok? Nem azért talán, mert nincsen pénzük otthonaikat felújítani, korszerűsíteni? Nem azért fogyasztanak talán többet, mert éppenhogy szegények? Mi lesz a sokgyermekes családokkal? Önök szerint gazdagok pusztán azért, mert kénytelenek sokat fűteni? Egy kisgyermeket nem lehet bezárni egy szobába, mert azt fűtöm, a többit pedig takarékossági okok miatt lekapcsolom. Egy kisgyermek otthon van egész nap, édesanyjával együtt. Egész nap fűteni kell. Ezért fogyasztanak több gázt, nem azért, mert gazdagok, tisztelt miniszter úr. És mi van akkor, ha hosszú és hideg a tél? A kormány szerint a fránya nép sokat fogyaszt, tehát meggazdagodott? Mi lesz akkor így, tisztelt miniszter úr?
Ha az állami költségvetésnek egy célelőirányzatából finanszírozzák a kompenzációt, akkor lehet-e különbséget tenni emberek között csak azért, mert más-más fűtési mód jutott osztályrészükül? Mindenki tudja, hogy erre a kompenzációra nem a gázfogyasztás okán, hanem a fűtési költségek várható jelentős növekedése miatt van szükség. A célelőirányzat fedezeti oldalát pedig a hazai kitermelésű földgáz ára és a világpiaci ár közötti különbözet adja. De tisztelt hölgyeim és uraim, erre az összegre az állam azért tarthat igényt, mert a bányavállalat nem saját, hanem nemzeti kincset árul. A hazai földgáz valamennyiünké. Azoké is, akik fűtőolajjal, szénnel, fával, árammal fűtenek. A támogatásból miért nem jár nekik? Nem lenne-e célszerű a kormány szerint egységes rendszerben gondolkodni a fűtési költségek támogatásáról?
Csak bizakodni tudunk, hogy a minimumfeltételt, ahogy elhangzott, a kormány teljesíteni fogja, és legalább a gázfogyasztók, a távfűtéses otthonokban élők és az úgynevezett falugázprogramban részt vevők teljes körű kompenzációban részesülnek, és az egységnyi fűtőértékre vetített tartályos gáz ára nem fogja meghaladni a vezetékes földgáz árát.
(11.10)
Nos, tisztelt képviselőtársaim, leszögezhetjük: a kormány a tehernövekedés kérdésében nem akar világosan beszélni. Hogy miért is nem? Erre két válasz adható. Az egyik: azért nem beszél világosan, mert nem tud. Sodródik, tehetetlenkedik, mint ahogy tette ezt mind ez idáig. A másik: azért nem beszél, mert nem mer. Rögtön hozzáteszem, szó nincs arról, hogy az ellenzéki képviselőktől tartana. Mi már megszokhattuk, hogy a mi véleményünknek az önök számára nincs jelentősége. Nincs jelentősége annak, hogy mi mit mondunk. A félelem oka véleményem szerint a kormánypárti képviselőkben keresendő, akik ha pontosan tudnák, mire is készül a kormány, nem biztos, hogy elfogadnák ezt a törvényt. Sajnos, az előző hozzászólások engem erről győztek meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig beszéltünk az ellátás biztonságáról, amiről csak annyit tudunk, hogy fokozni kellene, mert könnyen baj lehet. Beszéltünk az árról, amiről csak annyit tudunk, hogy nőni fog. De beszéljünk másról is! A bányászat különleges üzletág, nagy kockázat; nagy haszon vagy nagy bukás. Egyszer hopp, másszor kopp. Ha teljes egészében vagy jelentős részben elvonjuk egy bányavállalatnak a termeléséből származó hasznát, érdekelt lesz-e az abban, hogy jelentős kockázati tőkét fordítson kutatásra? A válasz nyilvánvaló: nem. De átgondolta-e valaki, mi lesz a hazai szénhidrogén-bányászattal, mi lesz azzal a világszínvonalú szaktudással, ami itt felhalmozódott? Nyugodt szívvel és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ebben az üzletágban dolgozó szakemberek tudása, a bányászat iránti elkötelezettsége nemcsak megállja a helyét a világ bármely táján, hanem sokszor felül is múlja azt. Miért jó az a kormánynak, ha nem itthon végzik becsülettel a dolgukat, hanem a hazai földtani, geofizikai kutatás hiánya miatt kénytelenek külföldön munkát keresni?
S mi a helyzet a tevékenységek szétválasztásával, a piacnyitással, a versenyhelyzet kialakításával? A törvény tervezetét olvasva ez ügyben legalább két probléma merül fel. Várhatóan nem új belépők fogják a versenyt színesíteni, hanem a jelenleg már az országban lévő külföldi tulajdonosok által vezérelt, a gázüzletből egyedül hasznot húzó gázszolgáltatók kapnak nagyobb teret, lehetőséget, még nagyobb profitot. Hiába, tisztelt hölgyeim és uraim, ami a Horn-kormány alatt összeforrt, az úgy tűnik, ma is összetartozik. Csak nem ez a valódi oka annak, hogy a szabályozó hatóságot, a Magyar Energia Hivatalt, feladatait megnövelve, önállóságát viszont jelentősen csökkentve kívánja a kormány átalakítani? Mi is ennek a folyamatnak a végeredménye? Nem más, mint az, hogy a kormány látszat mögé bújva közvetlenül akar beleszólni abba, hogy kik, hogyan és milyen feltételekkel legyenek a hazai gázpiac szereplői. Miért nem válaszol senki a költségvetési bizottságban elhangzott kérdésre: a törvényjavaslat előkészítői közül, a főosztályvezetőtől a miniszterelnökig vajon hányan húztak eddig hasznot a magyarországi energetikából?
A másik jogos kérdés, hogy érdemes-e most törvényt alkotnunk. 2002 novemberében az EU-tagállamok között politikai egyetértés született az új gázdirektíva tárgyában. Az új direktíva kihirdetése 2003 nyarára, életbelépése 2004-re várható. A jelenlegi tervezet ezen új direktívákkal nincs összhangban. Nem lenne-e sokkal célszerűbb már most figyelembe venni az új direktívákat, vagy a törvényt 2003 őszén elfogadni? Szerintem, véleményünk szerint nincs értelme egy ilyen súlyú törvényt félévente módosítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva megállapítható, hogy a törvény a jelenlegi formájában nem segíti a valódi haszonnal járó verseny kialakulását, már most biztos, hogy elfogadását követően hamarosan módosítani kell, és nem védi a magyar családokat sem. Látható, hogy a kormány - a törvény felhatalmazását alapul véve - az idei 12 százalékos áremelés után jövőre is jelentős gázáremelésre készül.
A törvény - bizonyos érdekcsoportokat leszámítva - senkinek sem jó. Éppen ezért a törvénynek alapos átgondolásra, a kormánynak pedig az őszinte beszéd megtanulására lenne nagy szüksége.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
