DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt fél évben heves viták folytak ellenzék és kormány között a tekintetben, hogy vajon a magyar társadalom felkészülten fog-e dönteni a népszavazáson, és hogy a csatlakozási szerződést vajon százezrek fogják-e tanulmányozni és átbogarászni, hogy készül-e ennek a csatlakozási szerződésnek valamiféle olyan kivonata, amely alapján felelős döntést lehetne hozni. Mára ezek a viták elültek, mert aki megnézi ezt az ötezer oldalas okmányt, a csatlakozási szerződést, a csatlakozási okmányt, akkor bizony ember legyen a talpán, aki ebben el tud igazodni a tekintetben, hogy miért jár jól Magyarország az európai uniós csatlakozással. Én azt hiszem, az a kiadvány, amely itt van a kezemben, amelyet a Külügyminisztérium adott ki (Felmutatja a kiadványt.), tökéletesen összefoglalja a tárgyalási menet azon eredményeit, a csatlakozási szerződés összes lényeges pontját, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy felelősen lehessen dönteni április 12-én.
Ez a csatlakozási szerződés rendkívül bonyolult okmány. Többek között, ha valaki az átmeneti mentességeket szeretné megismerni, ahhoz a csatlakozási okmány 10. számú mellékletét kell fellapoznia, de ha például a mezőgazdasági támogatásokra vagy kvótákra kíváncsi, már nem is találja meg ezt a Magyarország címszó alatt, hanem megtalálja a 2. számú melléklet 1203., mezőgazdaság tétele alatt, ugyanis itt van a kvótákra vonatkozó rész. Magyarán szólva: ez a csatlakozási szerződés nagyon fontos jogi dokumentum, és ennek a megismertetése volt az elmúlt hónapok legfőbb feladata a négypárti országos körút során is.
Felkészülten dönt-e a társadalom? Kelemen András képviselő úr azt mondta, hogy késve kezdtünk el az Európai Unióról tájékoztatást adni. Ebben az országban az emberek tíz év óta, Antall József, sőt azt megelőzően Németh Miklós kormánya óta állandóan az európai uniós csatlakozásról hallanak - tíz év óta másról sem beszél a politikai elit. Az más kérdés, hogy nekünk kellene önvizsgálatot tartanunk, nem misztifikáltuk-e mi magunk, politikai elit az Európai Uniót, mert nagyon sokszor a társadalom előtt az Európai Uniót úgy mutattuk be, mint egy nádpálcás pedellust, hogy az Európai Unió ezt meg ezt elvárja, és amennyiben ezt meg ezt nem teljesítitek, jön, és körmöst fog adni. Jön majd az inspektor, hogy megnézze Mariska néninél, a tojótyúkketrec dőlésszöge megfelelő lesz-e - ilyen rádióműsorokat is lehetett hallani az elmúlt időszakban.
Az Európai Unió nagyon sok esetben nemcsak mint egy mumus jelentkezett - és ebben nekünk megvan a magunk felelőssége -, hanem az Európai Unió mint öncél. Hallgattam az egyik rádióműsort, amelyben azt mondják: hű, de sokba kerül nekünk a vizek arzénmentesítése - 50-55 milliárd forint! Beszél erről a minisztérium főosztályvezetője, a riporter, csak azt az elemi kérdést nem teszi fel, hogy tessék mondani, ezt az arzénmentes vizet az Európai Unió lakosai fogják-e meginni, vagy azoknak a kis falvaknak a népessége, amelyik ma még az egészségtelen vizet kénytelen meginni? Vagyis az Európai Uniót nem ártana végre közel hozni önmagunkhoz, hogy az Európai Unió mi vagyunk.
És tulajdonképpen, amit el lehet mondani, a négypárti körúton én magam is most, a végére kezdek eljutni oda, hogyan is kellene ezt az Európai Uniót az embereknek elmondani, mert az emberek azt hiszik, itt valami olyan sokkszerű megrázkódtatás jön a mindennapjaikba, valami olyan új dologba fogunk belépni, holott tulajdonképpen, ahogyan Erdélyben mondanák: mi már belenőttünk, mint Arany János kalapjába, az Európai Unióba.
(19.10)
Nyolcvan százalékban már az Európai Unió mindennapjait éljük; amiben még nem - bizonyos értelemben a munka világa, a versenyszféra -, az nem a mindennapok világa.
Szó volt már a magyar érdekek képviseletéről, Hörcsik képviselő úr is felvetette, és ellenzéki oldalról elég gyakran lehet ezt hallani. Nincs is ezzel gond, hiszen minden épeszű ember tudja, hogy a magyar nemzeti érdeket a magyar politikusokon kívül megjeleníteni, védeni és képviselni senki nem fogja az Európai Unióban. Ezt helyettünk senki nem teszi meg. A vita két kérdés körül van: milyen módszerrel tudjuk a nemzeti érdeket érvényesíteni és milyen felkészültséggel.
Tisztelt Ház! Nagyon sok tekintetben készületlenek vagyunk. Mondok egy konkrét példát: itt van a közös európai agrárpolitika. Nekünk már régen tanulmányoznunk kellett volna, hogy milyen koncepciók vannak az európai agrárpolitika jövőjét illetően; ha bekerülünk az Unióba, attól a pillanattól kezdve tudjuk, milyen irányok segítik elő a magyar mezőgazdaság érdekeit. Többek között egy liberalizáltabb, kevésbé merev, a termelési eredményektől jobban függő támogatási rendszer nekünk, magyaroknak sokkal előnyösebb lenne, mint a jelenlegi merev európai uniós támogatási rendszer, amely sok tekintetben nem veszi figyelembe a hatékonyságot. Nekünk ezeket a kérdéseket már most végig kellene gondolni.
Szükséges a nemzeti érdek érvényesítése, igenis kell Brüsszelben egy magyar lobbi. De, kedves képviselőtársaim, nem lesz magyar lobbi, nem lesz nemzeti összjáték, ha idehaza nem lesz más politikai kultúra. Ugyanis az Európai Unió nem más, mint a szervezettség versenye. Nem kell egy fideszes polgármesternek és egy szocialista képviselőnek egymást kedvelnie, nem kell együtt whiskyznie, boroznia vagy söröznie, de ha nincs meg az együttműködés minimuma egy pályázat elkészítésében vagy a lobbizásban egy kistérség, egy régió vagy egy megye esetében, akkor az a régió, az a kistérség, az a település vesztes lesz az Európai Unióban.
Vagyis fontos az, amiről az MDF szólt, a nemzeti minimum. Én mégis azt mondom, hogy nem nemzeti minimum kell - mert ha ezt mondjuk, akkor kicsit alulra helyezzük a lécet -, hanem nemzeti optimum kell. Minimum kell a párbeszédben, az együttműködésben, a kooperációban, mert akkor lehet a nemzeti érdeknek maximuma. És kell egy olyan nemzeti összjáték, amit az Európa Tanácsban megvalósítottunk. Látom, itt van Surján László képviselőtársam, korábbi küldöttségvezető. Kell egy nemzeti összjáték. Eltérő politikai frakciókban leszünk, de a nemzeti összjátékot meg kell tudni valósítani, mert - még egyszer mondom - az Európai Unió a szervezettségek versenye lesz.
Tisztelt Ház! Ezeknek a gondolatoknak a jegyében szeretném jelezni, hogy a négypárti körutat más hangsúlyokkal, de folytatni kívánjuk április 12-ét követően némi szünet után, ugyanis az embereket tájékoztatni kell, különösen a kis falvak, a vidék lakosságát, együtt kell ezt a munkát végeznünk, együtt kell folytatnunk, mert Magyarország csak ebben az esetben lehet nagy nyertese az Európai Uniónak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
