DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország európai uniós csatlakozási folyamata ismét egy új és fontos állomásához érkezett: a kormány a beterjesztett országgyűlési határozatban felhatalmazást kér arra, hogy meghatalmazottjai aláírják a csatlakozási megállapodást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a jogi aktus, amelynek a politikai jelentőségét, úgy vélem, ebben a körben külön most megismételni, ha nem is szükségtelen, de inkább a közösen elfogadott tények tükröződnek abban, hogy a bizottságok vitája, amely az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát volt hivatott eldönteni, egyértelműen azt jelentette, azt illusztrálta, hogy a parlament valamennyi politikai pártja egyetért mindabban, ami e mögött az országgyűlési határozati javaslat mögött van.
Ez több mint tízéves folyamat fontos állomása és soron következő lépése, jóformán az utolsó előtti fázis, tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Köztársaság 1991-ben megkötötte az úgynevezett Európai Megállapodást vagy más néven társulási megállapodást az Európai Közösségekkel. A következő lépésben, 1994. március 10-én az akkori kormány beterjesztett egy országgyűlési határozati javaslattervezetet, amit az akkor regnáló miniszterelnök, Boross Péter úr jegyzett, és ebben felhatalmazást kért a Magyar Köztársaság akkori kormánya, hogy benyújtsa a Magyar Köztársaság felvételi kérelmét az Európai Közösségek Bizottságához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kezembe vettem ezt a majdnem tízéves, most már mondhatom azt, hogy dokumentumot, elolvastam ennek az indokolását, és úgy érzem, hogy időt állónak bizonyultak azok az érvek, amelyek akkor Magyarország felvételi kérelmének benyújtása mellett megfogalmazódtak, helytállóak tíz év távlatában is. Jól tette az akkori kormány, hogy ezt a csatlakozási-felvételi kérelmet '94-ben benyújtotta; úgy ítélték meg, hogy itt a csatlakozási kérelem benyújtásának ideje, és ha ebben késlekedünk, az össznemzeti érdekeket sért. Azt hiszem, hogy ez az akkori megállapítás rávetíthető a csatlakozási folyamat egészére, és most is nyilvánvalóan egy ilyen késedelem össznemzeti érdekeket sértene.
Az Országgyűlés megadta ezt a felhatalmazást. Persze, az akkori elképzelések a csatlakozás üteméről, lehetséges időpontjairól nem ilyen távlatban gondolkodtak, akkor azt feltételeztük itt az Országgyűlésben is, hogy ez a csatlakozás és a tárgyalások megkezdése hamarabb bekövetkezik majd, az ezredfordulóra prognosztizálta akkor a magyar politikai közvélemény az ország csatlakozásának lehetőségét. Ez nem pontosan így történt, még ha nem is sokat csúsztak az események, hiszen a '94-es felvételi kérelem benyújtása után, '98. március 31-e és 2002. december 13-a között végezetül a jelenlegi kormány lezárta azt a folyamatot, amellyel több kormány és az ország egészének közös műveként a csatlakozási tárgyalások lépésről lépésre, fejezetről fejezetre történő lebonyolításával a csatlakozási folyamat egy fontos zárószakaszához érkezett.
A mostani lépés, tisztelt képviselőtársaim, jogilag is és politikailag is megkerülhetetlen. Jogi értelemben elhangzottak az érvek, a miniszter úr kifejtette a kormány jogi álláspontját, ezt osztotta az Országgyűlés valamennyi illetékes bizottsága. A népszavazással összefüggésben is világos a helyzet, hogy a nemzetközi szerződés létrehozásának folyamatában szükséges, jogilag meghatározott lépéseket maga a népszavazás nem helyettesítheti; tehát arra a nemzetközi szerződések megalkotásának és elfogadásának rendjéből következően szükség van, hogy a kormány most egy felhatalmazást kapjon az Országgyűléstől. Más kérdés a népszavazás, amely teljesen világosan majd az Országgyűlés döntésének jogi és politikai kereteit fogja meghatározni, amennyiben április 12-én - valamennyiünk közös reménye szerint - az ország lakossága egyértelműen és demonstratíve az Európai Unió mellett dönt, és emellett teszi le a voksát.
Ugyanakkor én politikailag is fontosnak tartom az Országgyűlésnek ezt a lépését, ezt a gesztusát, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, az egész csatlakozási folyamatban az Országgyűlésnek meghatározó szerepe volt, és remélhetőleg ez a meghatározó szerep az integrációs politika folytatásában a továbbiakban is fennmarad. Hiszen - felidéztem azokat a lépéseket, amelynek a főszereplője az Országgyűlés volt - az Országgyűlés adta meg a kormány számára a felhatalmazást a csatlakozási kérelem benyújtására, még korábban az Országgyűlés erősítette meg a társulási megállapodást, hirdette ki azt törvényben, a '94. évi I. törvényben, és az Országgyűlés a csatlakozási tárgyalások egyes szakaszaiban is rendszeresen nyomon követte a tárgyalások alakulását, erről a kormányok tájékoztatták az Országgyűlést, politikai vitanapok keretében az Országgyűlés rendszeresen számot vetett a csatlakozási tárgyalások folyamatának alakulásával. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, joggal mondhatjuk azt, hogy a csatlakozási folyamat egészében formálódott egy demokratikus parlamenti politikai gyakorlat, és ez a jövőre nézve is természetesen irányadó kell hogy legyen. Tehát ebben az értelemben politikailag is egy fontos döntésről van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat szerettem volna hozzáfűzni az országgyűlési javaslat vitájában kiindulópontként, a Szocialista Párt álláspontjaként.
Formalitásnak tűnik az a kérés, amiben arra kérem a képviselőtársaimat, hogy az országgyűlési határozati javaslatot fogadják el és támogassák. Bízom abban, hogy ez a támogatás hasonlóképpen demonstratív és egyhangú lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
