ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 2003. február 12-ei ülésén tárgyalta a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló 2001. évi jelentést. A bizottság tagjai egyöntetűen megállapították azt, hogy a jelentés egy olyan fontos alapdokumentum, amelyik hozzájárul nemcsak ahhoz, hogy az ifjúság helyzetét megismerjük, de ahhoz is, hogy megalapozzuk saját oktatáspolitikai döntéseinket. Ezért a bizottság nevében is köszönetemet szeretném tolmácsolni a jelentés elkészítőinek és beterjesztőinek.
A jelentés számos olyan adatot tartalmaz, amely az oktatás területén is megalapozza a további munkákat. Hadd ismertessek ebből néhányat! Folyamatosan nő azoknak a 14-17 éves fiataloknak az aránya, akik középiskolába járnak. Azonban az figyelmeztető, hogy ez a növekedés az utolsó években, tehát 2000-2001-ben már megállt, és még mindig számos olyan fiatal van, aki érettségi nélkül kezdi el a pályát. A bizottság ülésén elhangzott olyan vélemény, hogy ezen fiatalok számára hosszabb távon a munkába állás és a munkaerőpiacon való maradás meglehetősen nehéz lesz. Az általános iskolát elvégzők száma - ezt említették már képviselőtársaim, én is megemlítem - az 1990-es 173 ezerről 2001-ben már 118 ezerre csökkent. Ez tanulságos abból a szempontból, hogy lehetővé teszi azt, hogy megértsük, milyen demográfiai nyomás nehezedik az iskolarendszerre, magyarán szólva, mennyivel kevesebb diák van ma az iskolákban.
A felsőoktatásba felvettek aránya tovább növekszik, 2001-ben elérte a 60 százalékot. Ez azt is jelenti, hogy 47 ezren szereztek diplomát ebben az évben, ami körülbelül az adott korosztály 40 százalékát jelenti. Ugyanakkor ez figyelmeztető jel, hogy az infrastruktúra nem tartott lépést a felsőoktatás növekedésével, ebben az évben a hallgatóknak már csak 24 százaléka volt képes arra, hogy kollégiumban tanuljon. Szintén elgondolkoztató, hogy 44 százalékra nőtt az esti, levelező képzésben, távoktatásban részt vevők aránya a nappali képzésben részt vevőkhöz képest, ami jelentheti azt is, hogy egyre inkább kialakul az élethosszig való tanulás kultúrája és gyakorlata, de sajnos azt is jelenti gyakran, hogy kiszorulnak a hallgatók vagy jelentős részük a nappali képzésből.
Tisztelt Ház! Ma már többször beszéltünk az idegennyelv-tudás és a számítógépes ismeretek szerepéről mint olyan alapképességekről, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok, az iskolát elvégző diákok képesek legyenek sikeresen szerepelni aztán az élet színpadán. Ezek az adatok továbbra is aggasztóak. A 15-29 éves férfiak 56 százaléka semmilyen idegen nyelven nem beszél. A hölgyeknél ez az arány egy kicsit jobb, ott csak 46 százalék. Ugyanakkor a kistelepülésen élők 63 százaléka nem beszél nyelvet, miközben Budapesten ez az arány csak 36 százalék.
Hasonló a helyzet a számítógép-használatnál. A fiatalok közel fele egyáltalán nem használ számítógépet, és településtípus szempontjából ugyanaz a nagy különbség jelenik meg: 65 százalék a kistelepüléseken, aki nem jut számítógéphez, és csak 29 százalék a fővárosban. A “van-e saját számítógépe?” kérdésre a fiatalok 30 százaléka válaszol úgy, hogy van, ugyanakkor van még egy jelentős réteg, aki közösségi módon, elsősorban iskolákban fér hozzá a számítógéphez.
A bizottság örömmel üdvözölte azt, hogy a jelentés külön foglalkozott a roma fiatalok helyzetével, és azt is örömmel állapítottuk meg, hogy nőtt azoknak az aránya, akik ebben a csoportban ösztöndíjakat kapnak; bár ezeknek az ösztöndíjaknak a hasznosulásával kapcsolatban megfogalmazódtak némi kételyek.
A jelentés fontosságát és jól elkészített voltát mutatja az, hogy rendkívül élénk vita alakult ki az oktatási bizottság ülésén a jelentéssel kapcsolatban. Ez a vita érintette többek közt a diákhitel kérdését, a Bursa Hungarica rendszerét, az iskolai sportot és ennek részeként a kézilabdát, az iskolaszerkezeti változásokat, sőt a darts sport fontosságát is. Ugyanakkor mégiscsak kialakultak ebben a vitában olyan alapvető erővonalak, amelyek, úgy tűnik, a bizottság minden oldala és minden képviselője által támogatottak. Ez pedig az, hogy az oktatáspolitika eszközeivel is tennünk kell egyrészt a korosztály szétszakadása ellen, másrészt pedig a korosztály egészének versenyképesség-növelése érdekében.
Ennek alapján a bizottság megköszönte és egyöntetűen általános vitára alkalmasnak találta a beterjesztett jelentést és határozati javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
