KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum álláspontját szeretném ismertetni önökkel, miközben azt kell megállapítanom, hogy nagyon sok érvet elmondtak már itt azokból, amelyeket mi az országgyűlési határozati javaslat elfogadása ellen felsorakoztattunk. Ezeket azért persze megismétlem, de próbálok azokra az új elemekre szorítkozni, vagy a figyelmet azokra irányítani, amelyek eddig még így nem hangzottak el.
Az államtitkár úr felsorolta azt a három alternatívát, amelyről gondolkodtak. Itt van a bérleti szerződés felmondása. A kormány hivatalba lépésekor ez az eshetőség igen komolyan felmerült, mert emlékszünk azokra a sajtóreagálásokra, illetve sajtónyilatkozatokra, amelyeket akkor Juhász miniszter úr tett; majdnem úgy tűnt, hogy felmondják ezt a szerződést. Ezt a nagyon rossz megoldást azonban mégsem választották, hanem végül is az ön által említett harmadik változat mellett kötöttek ki, ami a bérleti szerződés módosítását jelentette.
Itt a légi utántöltés az a gondolat, aminél egy kicsit időzzünk el. Ma nagyjából háromezer repülőgép van a NATO-kötelékekben, ebből kétezer utántöltéses, ezer pedig utántöltés nélküli repülőgép, és mindezzel együtt nem mondanánk azt, hogy ez az ezer repülőgép nem NATO-kompatibilis, vagy nem képes az együttműködésre. Tehát ehhez képest a 14 repülőgépünk, ami aránylik az ezres létszámhoz, egyrészt elenyésző, másrészt nem azt bizonyítja, hogy csak akkor lesz ez a Gripen jó repülő, ha utántölthető lesz a levegőben. Ezt gondolom, ezek a számarányok is jelzik.
De én arra a szempontra hívnám fel talán a figyelmet, amit Nyitray András képviselőtársam is említett, hogy más védelmi filozófia bújt meg az akkori döntés és más a mostani mögött. Ha arra gondolunk, hogy ezeket a repülőgépeket az ország légterének ellenőrzésére és védelmére kívánjuk elsősorban felhasználni, akkor sajnos olyan kicsi az országunk, hogy azt kell mondanunk, hogy utántöltésre nincs szükség, mert ötször, vagy akár tízszer is körberepüli adott esetben ez a repülőgép az országot anélkül, hogy utántölteni kellene. Azokról nem is beszélve, hogy nyilván az utántöltés esetén akkor tankergép beszerzéséről kellene gondoskodni.
Ennek ellenére mi örülnénk neki, ha annyi pénzünk volna, hogy akár légi utántöltős repülőgépet is beszerezhetnénk. Azonban hogy ezt mégsem tesszük, illetve hogy nem támogatjuk, annak az oka abban keresendő, amit mi már többször kifejtettünk - például az afganisztáni béketámogató hadműveletekben való nem részvételünk indokolásaként -, hogy mi szeretnénk azt, ha ez a bizonyos 64/2000. számú országgyűlési határozat, amit akkoriban nagy többséggel fogadott el a parlament, valóban fokról fokra megvalósulna.
(19.50)
Ez prioritásokat állított föl. Erre Mécs Imre képviselőtársam is utalt a történeti áttekintésében, hogy bizony ott fontos szempont az, hogy például milyen a katonák élet- és munkakörülménye, hogy milyen a laktanyák állapota. Amikor ezek a lépések megtörténtek, akkor érdemes azon gondolkodni, hogy milyen mértékű, illetve mennyi pénz áll rendelkezésre, hogy a csúcstechnológiát, ha úgy tetszik, ezeket a repülőgépeket is megvásároljuk.
Tegnapelőtt az egyik tiszt barátommal találkoztam, aki a következő történetet mondta el - csak azért, hogy érzékeltessem, mire is gondolok itt. Egy szerződéses katona reggel 8-kor aláírta a szerződést, tehát hogy önkéntes, szerződéses katona lesz, bement a körletbe, megnézte, hogyan néz ki az egész körülmény, és abban a pillanatban hátat fordított, és azt mondta, hogy vissza az egész, nem ilyen lovat akartam, és abban a pillanatban kilépett. Tehát még meg sem száradt az aláírása, máris fölmondta. Ezt csak azért hozom szóba, hogy ezek a dolgok - pláne akkor, amikor arról is beszélünk, hogy hogyan kellene az önkéntes haderőre áttérni - szerintem most biztos, hogy fontosabbak, mint az, hogy egy Gripenen lesz-e utántöltési lehetőség vagy nem lesz.
Úgy ítéljük meg, hogy ez az ön által is említett 210 milliárd forint, amely összesen számként szerepel, bizony akkora kiadás, amit nyugodtan minősíthetünk akár presztízskiadásnak is, mert az ésszerűség határán fölül áll, azt bőven meghaladja. Ezért talán az előterjesztésre mondott nemünknek a legfontosabb oka pontosan ez a körülmény, hogy bizony presztízsberuházást nem szabad megtennünk akkor, amikor valódi, indokolt és nagyon sürgető, nagyon égető problémákra sem jut elegendő pénz. Én nagyon röviden erre a szempontra hívtam volna fel a figyelmet.
Tehát az eredeti határozati javaslatot, amelyet 2001. XII. hó 21-én hozott az Országgyűlés, megfelelőnek találjuk, megfelelőnek értékeljük, azaz mi az ön által, az államtitkár úr által említett második variációt támogatnánk, ami az eredeti szerződés fenntartását irányozta volna elő.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
