DR. DÁVID GYULA
DR. DÁVID GYULA
DR. DÁVID GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A fogyasztóvédelemről szeretnék néhány szót ejteni. A fogyasztóvédelem magas színvonalú biztosítása általános igény korunk fejlett társadalmaiban, ahol a gazdasági szféra szereplői és a fogyasztók közötti piaci kapcsolatokban a fogyasztók több szempontból sajátos, hátrányos helyzetben lépnek fel. A hátrány elsősorban a termékkel, szolgáltatással kapcsolatos információs hátrány, amely megjelenik az alkupozíció egyenlőtlenségében és az érdekérvényesítési képesség gyengeségében is. A fogyasztói társadalmakként ismert modern piacgazdaságokon alapuló társadalmakban így paradox módon a fogyasztó kiszolgáltatottá válhat a gyártókkal és szolgáltatókkal szemben a velük létrehozott szerződéses kapcsolatokban.
A már többször említett jogharmonizáció és európai uniós integráció kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy a fogyasztóvédelem szükségességét és az ezt szolgáló jogszabályi garanciák létrehozását az Európai Unió is sajátos, kiemelt kérdésként kezeli. Az uniós fogyasztóvédelmi politika erre a fogyasztók és gyártók vagy a fogyasztók és szolgáltatók közötti egyenlőtlen helyzetre reagál, és sajátos abban a tekintetben is, hogy nem elkülönült, más európai politikáktól független eszközökkel, hanem a többi politikát áthatva törekszik fogyasztói érdekek magas szintű védelmére. Így, az egyébként számos, kifejezetten fogyasztóvédelmi tárgyú irányelv mellett, az Európai Unió fogyasztóvédelmi joga kiterjed az egyes ágazatokra vonatkozó speciális szabályokra is, amelyeket a fogyasztóvédelmi célkitűzéseknek megfelelően úgy alakítottak ki, hogy a tagállamokban szintén a fogyasztóvédelem szempontjaira kell tekintettel lenni.
Miért fontos ez? A jogharmonizációs érveket hallgatva gondolhatnánk, hogy a földgázirányelv kizárólag a piaci versenyről, a nagy ipari fogyasztókról és a gazdasági modernizációról szól, miközben a fogyasztók érdekeinek védelme kizárólag a tagállamok belügye. Ez azonban nem igaz, hiszen a harmonizálandó irányelvi joganyag éppúgy tartalmazza a közüzemi körben maradó fogyasztók ellátásának kiemelt kezelésére vonatkozó szabályokat, mint mondjuk, az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi irányelveket. A földgázellátás új jogszabályi kereteinek kialakításánál tehát a jogharmonizációs törekvésnek nemcsak a versenypiac létrehozatalára és az európai földgázpiaci integrációra kell kiterjednie, hanem a hazai fogyasztók európai szintű védelmére, a fogyasztói érdekeknek az EU-országokban tapasztaltakkal egyenlő képviseletére is.
Melyek tehát azok a sajátosságok, piaci egyenlőtlenségek és szabályozási kérdések, amelyekben különösen fontos, hogy a földgázellátásról szóló törvényjavaslatban fogyasztóvédelmi célokat is érvényre juttassunk? A közüzemi körben maradó, nem feljogosított fogyasztók számára a földgázellátásról szóló törvényjavaslat nem hoz versengő szolgáltatókat. A háztartási, lakossági fogyasztók a földgázzal való ellátásukról szóló szerződésben tehát az adott területen monopolhelyzetben lévő közüzemi szolgáltatóval állnak szemben mind a szerződés letárgyalása és megkötése, mind pedig a fennálló jogviszony ideje alatt, és az esetlegesen felmerülő jogvitáikban is. A tárgyalási pozíció tehát a szokásosnál is egyenlőtlenebb, a szolgáltató piaci ereje és súlya mellett szinte eltörpül az egyes fogyasztó, aki a fogyasztáshoz szükséges földgázt egyedül e szolgáltatótól szerezheti be. A fogyasztónak tehát nincs más választása a szolgáltatót illetően, rá van utalva, szemben a szolgáltatóval, aki nincs ráutalva az egyes fogyasztóra, hiszen szolgáltatási területén nagyszámú, de kis súlyú fogyasztót lát el. Ez az alkupozíció egyenlőtlensége, amit felerősít az esetleges vitákban bevethető eszközök, szankciók egyenlőtlensége is.
Ha a szolgáltatással vagy konkrétan a fogyasztással és számlázással kapcsolatos vita elmérgesedik, végső érvként felmerülhet a szerződés megszüntetése, ami azonban lényegesen nagyobb hátránnyal jár a fogyasztó, mint a szolgáltató számára.
(19.20)
Ne feledjük, a fogyasztó más forrásból nem tudja földgázszükségletét fedezni, a szolgáltató számára viszont egyetlen fogyasztó kiesése jóval kisebb veszteséget okoz, mint más energiahordozóra való átállás a fogyasztónál. A nem fizetés végső eseteire fenntartott kikapcsolás, vagyis a földgázellátás szolgáltató általi felfüggesztése pedig valóban súlyos, nehezen orvosolható helyzetbe hozhatja az érintett fogyasztót. A közüzemi szolgáltatási szerződésben részes felek egyenlőtlensége tehát a szokásos versenypiaci szolgáltatók és fogyasztók közötti kapcsolatoknál kiélezettebb, ahol a fogyasztó bizonyos értelemben valóban kiszolgáltatott.
A törvényjavaslat ezt helyesen észleli, és számos garanciális rendelkezéssel törekszik a szolgáltató oldalán fennálló erőfölény csökkentésére, a fogyasztói érdekek garanciáinak beépítésére és ezáltal a közüzemi szolgáltatással kapcsolatos jogviszony kiegyensúlyozására. Ezeket a meggondolásokat tükrözi a tervezet V. fejezetének részletes szabályozása, így a közüzemi szolgáltató szerződéskötési kötelezettsége, a szolgáltatás megtagadásának a legszükségesebbekre szorítása, a méréssel, elszámolással kapcsolatos kiemelten részletes szabályok. Ugyanakkor a mérés és számlázás konkrét kérdéseiben, valamint a fogyasztói panaszok és viták kezelésének általánosabb eseteire a fogyasztói érdekvédelem garanciái tovább is bővíthetők lennének megfelelő rendelkezésekkel.
Általánosságban szükséges lenne előírni a fogyasztói ügyfélszolgálatok kötelező működtetését, hiszen a fogyasztással, számlázással kapcsolatos panaszok, viták kezelésének és általában a közüzemi szerződéssel kapcsolatos fogyasztói kérdések megválaszolásának ilyen, a fogyasztók számára megközelíthető és elérhető fórumokon kellene történnie. Egy ilyen telefonos vagy internetes elérhetőséget és személyes ügyintézést lehetővé tevő ügyfélszolgálatot mindenképpen szükségesnek tartok előírni a törvényjavaslatban.
A számlázással kapcsolatos viták és félreértések megelőzése érdekében fontosnak tartom ugyanakkor egy olyan előírás bevezetését is, mely kötelezné a szolgáltatót a fogyasztóval való előzetes egyeztetésre, ha a mért fogyasztás és a kiállítandó számla összege egy bizonyos határértéket meghalad. Célszerű lenne ezt az értéket az adott fogyasztó fogyasztási szokásaihoz kötni, így például előírni, hogy a szolgáltató a számla kiküldése előtt a fogyasztóval egyeztessen, ha a számla értéke például az előző két évben mért legmagasabb fogyasztás kétszeresét meghaladja. Ilyen extrém fogyasztásmegugrás vagy számlázási hiba esetén elkerülhető lenne az elhúzódó jogvita és a vétlen fogyasztók esetleges kikapcsolása a gázellátásból.
A fogyasztásméréssel kapcsolatos tévedések, jogviták és vétlen fogyasztókkal szemben alkalmazott kikapcsolások kivédését ezen túl is rendkívül fontosnak tartom a törvényjavaslatban. Gondoljunk csak bele, hogy épp ez az a pont, ahol a legtöbb vita állhat elő, és ahol a fogyasztói kiszolgáltatottság is leginkább kézzelfogható, ezért e ponton szigorúan szankcionált szigorú előírást tartok reálisnak a szolgáltatóval szemben, amennyiben az lejárt hitelességű mérőóra alapján számláz és szolgáltat.
Tisztelt Országgyűlés! Egy apró szakmai részletkérdésről van szó, amely a fogyasztók védelme szempontjából sarkalatos jelentőségű. Meggyőződésem, hogy megfelelő módosító javaslattal indokolt lenne a lejárt hitelességű fogyasztásmérő berendezéseken keresztüli szolgáltatást és számlázást a közüzemi szolgáltató szerződésszegésének minősíteni, és ilyen esetben a szerződésszegés következményeit alkalmazni.
Végül nem annyira a szerződéses kapcsolatban való erőviszonyok kiegyensúlyozása, mint inkább a fogyasztók fizikai biztonsága érdekében szükségesnek látok még egy apró, de lényeges módosítást, nevezetesen, a fogyasztói berendezések biztonsági felülvizsgálatának kérdésében. A törvényjavaslat tízévenkénti műszaki biztonsági felülvizsgálatot ír elő, amit a fogyasztók biztonsága érdekében célszerű lenne gyakoribbá tenni, így én az ötévenkénti felülvizsgálatot javaslom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
