DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Furcsa mód kétpercessel kezdem, mert erre reagálnék, amit Latorcai képviselő úr mondott. Ebben a létszámcsökkentésben azért az outsourcing tevékenység szerepe jelentősen benne van, tehát hogy bizonyos tevékenységeket a szolgáltatók kívül oldanak meg, tehát azért ennyire nem drámai a helyzet.
Visszatérve a hozzászólásom lényegére, a földgáztörvény harmadik hete folyó vitája számomra azt mutatja, hogy a törvényhozás megfelelő súllyal kezeli ezt a törvényt, és tekintve, hogy a földgázellátásról szóló törvény beterjesztett változata lényegét tekintve azonos a már elfogadott és működő villamos ellátásról szóló törvénnyel, tehát röviden a villamosenergia-törvénnyel, ezért úgy gondolom, hogy azok a túlzott aggodalmak, amelyek esetenként megfogalmazódnak az ellenzék részéről, nem feltétlen annyira súlyosak. Az élet már mutatott egy példát, hogy nem omlott össze a villamosenergia-ellátás, és nem hozott különös megrázkódtatást a piac működése a villamos energia területén sem.
Politikai kérdéssé vált, talán kicsit túldimenzionáltan, hogy Magyarországon magas-e a földgáz költséghányada, magas-e a költségára, vagy milyen szintet képvisel. Szeretném elmondani a statisztikai értéket, hogy a fogyasztói kosárban a földgáz 2,7 százalékkal szerepel. Összehasonlításként hadd mondjam el, hogy a telefonizáció, tehát a vezetékes és mobiltelefonok együtt 4,1 százalékot tesznek ki.
Tehát egyetértve minden olyan véleménnyel, hogy alapvető ellátást jelent a földgázzal való ellátás, tehát nem szabadon választható, ha úgy tetszik, ezzel együtt azért a mértéke kicsit figyelmeztető, hogy talán az elmúlt egy évben, a választásokat is figyelembe véve, némileg ez kicsit túl lett dimenzionálva.
A törvény bevezetésének a lényege, hogy az ország nem kért derogációt e tekintetben, illetve van gazdasági haszna annak, ha a verseny megindul ezen a területen is, én úgy gondolom, ez vitathatatlan. Más területeken is látjuk, hogy a versenyszférába való állami beavatkozás komoly gondokat okoz, és hosszú távon nem lehet büntetlenül beavatkozni a piaci folyamatokba, nem lehet lényegesen eltéríteni az árakat. Egy stabilizált állapotban a gáz versenypiaci ára, úgy gondolom, nem jelenthet extrainflációs hatást, együtt fog mozogni a külső világpiaci árakkal, amelyek hosszú távon stabilitást mutatnak, és mindenképpen azzal az előnnyel tud járni a törvény által megnyitott liberalizáció, hogy a nagyfogyasztók nemcsak földgázt vásárolhatnak szabadon, hanem szolgáltatást is. Erre már van példa, hogy kórházak vagy más, ipari üzemek, például acélművek komplett energiaszolgáltatást vásárolnak, és ez speciális piaci lehetőséget nyithat meg számukra.
A gyorsabb reagálás a piac hatásaira olyan versenyelőnyt jelent, amire a magyar gazdaságnak hosszabb távon mindenképpen szüksége van az európai belső piacon.
Felmerült a viták során, hogy a feljogosított fogyasztó kilépése a szabad piacra, illetve visszalépése, belépése a közüzemi szférába csak túl hosszú idő alatt bonyolítható le. Az alapbeterjesztés szerint ez valóban másfél év, és ennek az a célja, hogy stabilizálja a közüzemi piacot, és ne a rövid távú célok, tehát a közüzemi ár miatt lépjen be újra egy feljogosított fogyasztó ebbe a szférába, hanem hosszabb távra döntse el, hogy vállalja-e a szabad piacban rejlő gyorsabb reagálás és árcsökkentés lehetőségét. Ezzel a viszonylag hosszú átállási idővel az úgynevezett befagyott költségek kordában tartása is jobban megoldható. Ezzel együtt támogatunk egy olyan módosító indítványt szakmailag is, ami ezt a másfél évet mintegy egy évre redukálja.
Elhangzott a vitában, bár az elnök úr figyelmeztetett, hogy az árról sokat ne beszéljünk, tehát ne tekintsék hivatalosnak ezeket a számokat, ezek előzetes modellszámítás eredményei, amit mondani fogok, de ennek eredményeként azt mindenképpen el lehet mondani, hogy ebben az évben kevesebb lesz a földgázár növekedése a bejelentett 12 százalékos árnövekedés ellenére, mint például 2000-ben, 2001-ben történt, amikor az előző kormány egymás után két évben 12 százalékkal emelte a gáz árát.
Egy gyakorlati gondolatmenetet hadd mondjak el, talán még belefér az időmbe. A földgázfogyasztást mindenki a mérőóráján keresztül köbméterben olvassa le. Ebbe némi eltérést a földgáz fűtőértéke miatt kell bevinni, korrelációt, ez alapján a fűtőértéket fizeti meg a fogyasztó. Az egyszerűség kedvéért jobban érthető köbméteres tarifában kifejezve ez azt jelenti, hogy 1500 köbméter fogyasztásig a földgáz ára köbméterenként 2 forint 40 fillérrel, azaz éves szinten 3600 forinttal, vagyis havi 300 forinttal növekszik. 1500 és 3000 köbméter között a növekmény köbméterenként 3 forint 20 fillér, tehát aki a 3000 köbmétert nem meghaladóan fogyaszt évenként, annak a fűtési számlája az előző 3600 forinttal plusz ezzel a 4800 forinttal, összesen 8400 forinttal növekszik, havi átlagban ez 700 forintot jelent.
A fűtési szezonon kívüli fogyasztás, ami a főzést, meleg vizet jelenti, csak néhány tíz köbméter, ezért ebben az évben az összes földgázköltségnél a 12 százalék felével kell számolni, tehát éves átlagban 6 százalék körüli lesz a lakosságot érintő növekmény, vagy ez alatti.
(19.40)
Elhangzott kritikaként, hogy miért nem adja meg a kormány az országgyűlési képviselőknek a kompenzáció részleteiről szóló tervezetet. Röviden szeretném elmondani, hogy nem kompenzációról van szó, hanem árszabályozásról, és az árszabályozást mindig a törvény végrehajtási rendeletei tartalmazzák. Megjegyzem, az elmúlt tizenkét évben sohasem kapott erről tájékoztatást az Országgyűlés, különös, hogy pont most, ellenzékben vetik fel ezt a problémát képviselőtársaim.
Miért nem a rászorultságot veszi a kormány figyelembe a gázár-kompenzációnál? Egyetértve Latorcai képviselő úr gondolatmenetével, azt mondom, figyelembe veszi az előterjesztés a rászorultságot. Nem teljes, de bizonyos korreláció kimutatható a felhasznált köbméter és a szociális helyzet között. Azt egyetlen termék esetében sem lehet állítani, hogy az ár alapvetően attól függjön, hogy ki vásárolja meg a terméket. Nem attól függ sem az alapvető élelmiszerek, sem az alapvető szolgáltatások ára, hogy a vevő milyen szociális helyzetben van. A szociális kérdéseket - ez is az Európához való csatlakozás egyik alapeleme - a szociális ellátórendszerben kell megoldani. Az, hogy csatlakozunk a szociális Európához is, azt jelenti, hogy ennek a mechanizmusát, gondolatmenetét is elfogadjuk. Egy árrendszer figyelembe vehet szociális szempontokat is - mint ahogy figyelembe is vesz -, de nem alkalmas szociális kérdések kezelésére, arra más eszközök vannak.
A tömbtarifarendszer - amelyet az Antall- és a Horn-kormány idején a villamos energia árára már alkalmaztak - alkalmas arra, hogy a hazai gáz árelőnyét egyformán juttassuk el minden fogyasztóhoz. A fogyasztás növekedésével egyre több importgázt fogyaszt a vásárló, és a lakossági árakban is meg kell jelenni annak, ha valaki többet fogyaszt. Piacgazdaságban nem járható az az út, hogy az energiát olcsóbban lehessen venni, mint amennyibe az kerül, ez hosszú távon nem tartható, különösen egy energiahordozókban szegény országban, amilyen Magyarország is, nem hagyhatók figyelmen kívül az importárak. A sávos árszabályozás kedvez a lakossági kisfogyasztóknak, ezen túlmenően érvényesíti az importgáz magasabb árának hatását a gázpiac többi felhasználója irányában, egyidejűleg lehetővé téve a piaci versenyt - már a törvény egésze -, ami előfeltétele a reális piaci árarányok kialakulásának, hosszabb távon a gázár relatív csökkenésének.
Köszönöm.
