GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak néhány dologra reagálnék, mert a múlt héten már elmondtuk Podolák képviselő úrral, és én tényleg szomorú is vagyok, mert azt hittem, és önök közül többen azt mondták, hogy ez egy nagy jelentőségű törvény. Mi is annak tartjuk, mert a földgázpiac szereplőinek egymás közti viszonyát és a fogyasztókhoz való viszonyát is szabályozza ez a törvény. Erről tényleg kevés szó esett, inkább mindig csak az árról. És volt néhány olyan félreértés, majdhogynem azt mondom, hogy a fogyasztók hiszterizálására alkalmas is becsúszott itt az elmondottak közé, amit még aki elmondta is tudja, hogy nem így van, de ez most jól hangzik, tényleg alkalmas arra, hogy a fogyasztókat kételyek közé kergesse, vagy a fogyasztók hangulatát adott pillanatban rossz irányba mozgassa.
Beszéltünk a földgáz részarányáról a magyar energiafelhasználásban. Mind a három vitanapon voltak, akik egyetértettek azzal, vagy aggályukat fogalmazták meg, hogy bizony ez rendkívül magas, éppen ebből fakadóan kockázatos. Én magam is megerősítem, mert tényleg valós, hogy egy ilyen magas aránynál, főleg télen, a csúcsidőben az ellátás biztonsága, amiről ennek a törvénynek szólni kell, nehezen garantálható. De ennek a törvénynek azért - remélem, hogy önök is elfogadják - a szelleméből adódik, a törvény tényleg arról szól, hogy garantált legyen a szolgáltatás a fogyasztók számára.
És azért közgazdaságilag hadd tegyem hozzá, amit Horváth képviselő úr is érintett. Képviselőtársaim! Önök is tudják, hogy az ár egyben befolyásol is, és tényleg igaz, hogy az az igény, ami ma jelentkezik a fogyasztók részéről… - a fogyasztókat nem érdekli a legkisebb költség elve, amit mi most az Energia Hivatalon számon kérünk, ők csak csatlakozni akarnak, pont azért, mert azt mondják, hogy pillanatok alatt megtérül az a befektetés, amit földgázvezetékbe fektetnek.
Tehát ezt a helyzetet az elmúlt több mint egy évtized alatt, vagy mondhatnánk azt, hogy több évtized alatt sikerült elérni, és ebben nem a felelősöket kell keresni, hanem azt gondolom - részben egyetértve Horváth képviselő úrral -, hogy megfelelő arányokat kell kialakítani. És lehetne most játszani a gondolattal, hogy mi a legolcsóbb, mondjuk, a lopott fa, aztán a szén, a villamos energia vagy a tüzelőolaj, és ebben a skálában hol helyezkedik el a földgáz, mert meg lehet határozni. Szóval, én azt gondolom, és tudom, mert Matolcsy miniszter úr itt, a Házban mondta el, hogy mit kellene tenni, aztán valamiért nem történt semmi.
Vitatkozhatnék Tóth képviselő úrral nagyon sok dologban. Képviselő Úr! Ez a törvény tényleg arról szól, hogy a természetes monopóliumok elé hogyan és milyen formában lehet korlátokat állítani. Én meg vagyok győződve arról, hogy amikor korlátokat állítunk föl, ezeket a korlátokat pont a fogyasztók érdekében tesszük. Az, hogy ez kevés, lehetnének számosabbak, erről érdemes lenne vitatkozni, de sajnos, a vitában egyetlenegy ilyen példa nem hangzott el; én bízom abban, hogy a módosító indítványok között majd találunk olyat, ami esetleg további garanciális elemeket jelenthet a fogyasztók számára.
(20.10)
De egyre azért szeretném felhívni a figyelmét, és tudom, hogy népszerűtlen, de talán éppen azért, mert a rendszerváltás utáni első kormány időszakára datálódik a '90-es ártörvény. Ha veszik a fáradságot és megnézik, ma még mindig hatályos ez a törvény, és ez a törvény mondja ki azt, nem tesz különbséget sem az állattenyésztő, sem a növénytermesztő, sem az ipari termelő között, hanem azt mondja, hogy az árban a költségeknek, a rendszer működésének, az eszközök fenntartásának, pótlásának kell megjelennie, és egyfajta megtérülést is kell garantáljon a befektető számára. Azt gondolom, mindegy, hogy természetes monopólium vagy sem, ennek a rendszernek működnie kell. Itt éppen az történik, hogy ezt korlátozzuk valami miatt, ezért kell hogy árdolgokkal foglalkozzon a törvény, mert korlátozzuk a fogyasztók érdekében.
Továbbmegyek: lehetne arról vitatkozni, hogy most a tömbtarifarendszer jó vagy nem, én magam is tudnék példát hozni, ha önöket izgatja, a részletes vitában hozunk, vagy Cseresnyés kollégámmal hozhatjuk együtt is, tudok Nagykanizsáról olyan képet hozni, ahol még mindig négy mérő van a ház falán. De erre hadd mondjam azt, hogy mindig lesznek olyan fogyasztók, és nemcsak fogyasztóra igaz, Magyarországon vannak emberek, akik sportot űznek abból, hogy törvényeket hogyan lehet kijátszani - de nem rájuk hozzuk a törvényt, hanem a nagy többségre. Tehát én bízom abban, és ha van valakinek jobb megoldása, és több évtizedes gyakorlattal azt mondom, hogy azért szoros korreláció van az adott élethelyzet és az energiafogyasztás között. Tehát akinek kicsi a jövedelme, az bizony még azt is nagyon meggondolja, hogy mikor főz, és lehetne erről beszélni, de nem akarok ilyen szakmai vitába menni, hogy hány köbméter havonta, ha valaki csak egy korszerűtlen tűzhelyet használ, és csak egy helyiséget fűt be, azt sem egész napra.
Azt gondolom, azok a számok, amelyeket Latorcai képviselő úr elmondott, tehát az 1000 köbméter és plusz hozzá a 300, 500, tehát ha nagyon alaposan vizsgáljuk, nem véletlen az az érvényes statisztikai szám, amely azt mondja, hogy 1500 köbméter évi fogyasztásnál kevesebbet fogyaszt a fogyasztók több mint 50 százaléka. Mindig lesznek olyanok, akik ebből a rendszerből kicsúsznak - ez az, amit valahol a szociális védőháló egy másik rendszerén keresztül kell kezelni, mert azt gondolom, hogy azt a rendszert nem lehet megvalósítani, hogy egyedi fogyasztónkénti árat határozzunk meg.
Egy másik kérdés, amiről, azt gondolom, beszélnünk kell, a fűtőérték. Józsa képviselő úr érintette, és bízom abban, hogy az önök többsége használja ezt a korszerű energiahordozót, akkor tudják, hogy Magyarországon több éve már a fűtőértéket számlázzák. Ugyanaz a fűtőérték kerül a most már leendő közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltató között elszámolásra, mint a közüzemi szolgáltató és a fogyasztó között. Azért voltam szomorú, mert tudom, hogy Balla képviselő úr is tudja, hogy az elosztó rendszeren hétpercenként vesznek mintát a fűtőértékből, tehát a hétpercenkénti mintavétel átlagában határozzák meg a fűtőértéket. Tehát tényleg riogathatjuk a fogyasztókat, ingadozik, de ez az ingadozás megjelenik a rendszerben, csak nem olyan mértékű, tehát néhány tized megajoule-lal elmozdul. Ha valaki figyelmesen nézi a számláját, akkor azért ezt nyomon követheti, de ennél nagyobbat csak abban az esetben lehet, ha valahol havária van, és netán olyan termelőkutat kell beállítani, ahol esetleg lényeges eltérés van a fűtőértékben, de ez akkor nyomon követhető a rendszerben.
Még egy dolog, amiről, azt gondolom, beszélni kell: Balla képviselő úr sokat beszélt arról, hogy jelentős mértékű árnövekedés. Képviselő Úr! Az, ami májusban lesz, a 12-ről is lehet vitatkozni, hogy mihez képest. Szeretnék hivatkozni, Latorcai képviselő úr említette, hogy állítsuk párba a keresetek növekedésével, de nagyon ügyesen ő sem mondta ki, hogy a keresetek növekedése várhatóan 2003-ban is meghaladja a 13 százalékot - ez is olyan, hogy nem mindenkire igaz, nagy átlag. Tehát azt hiszem, a jelzőkkel itt-ott kicsit lehetett volna takarékoskodni, és azért hadd mondjam azt, és nekem enyhén tűnhet ez úgy is, hogy nem éppen udvarias kifejezés, képviselőtársaim, önöknek négy évük volt arra, hogy tegyenek egy kísérletet arra, hogy megvalósítsák azt, amiről ma próbáltak beszélni - nem tették. Most mi tennénk erre egy kísérletet; a lehetőség megvan arra, hogy ezt együtt tegyük.
Még egy: a MEH önállósága. Én tettem egy módosító javaslatot, kérem önöket, vitassák meg; én továbbra is tartom, hogy igen, mi, a Ház, válasszuk meg a hivatal elnökét, és tegyük azt, hogy a törvény hatálybalépését követő 30 napon belül már válasszuk is meg, és legyen hat évre, vagy ebben is próbáljunk valamilyen konszenzusra jutni, és akkor (Az elnök jelzi az idő leteltét.) tényleg megvan a függetlenség.
Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps az MSZP soraiban.)
