PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Körülbelül a tizedik hozzászóló vagyok, eddig fideszes képviselőtársaim mondták el a véleményüket. Jellemzően nem minősíteni szeretném, de azzal foglalkoztak, amire az elnök úr kérte, hogy lehetőleg ne foglalkozzunk az árkérdéssel. Szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat, hogy ebben a törvényben valóban nincs szó erről.
(18.40)
Eddig a vita 90 százalékát az vitte el, amiről a törvény egyáltalán nem szól. Úgy gondolom, sokkal helyesebb lenne azzal foglalkozni, ami a törvényben leírásra került, ami a gondolkodás irányait és vélhetően a jövőbeni cselekvés törvény menti irányait jelöli ki. Ez a törvény, mindannyian tudjuk, kerettörvény. Nem lehet más. Mindannyian tudjuk, hogy 2001-ben kellett volna ezt a törvényt meghozni. Nem színezem és nem cizellálom, hogy miért nem hozták meg önök ezt a törvényt. Nyilván éppen azért, mert nem volt megoldásuk ezekre a kérdésekre. Ez a törvény tökéletesen alkalmas arra, hogy a felvetett kérdéseket, amelyek itt elhangzottak, megfelelő szinten meg tudja oldani. Valóban úgy van, ahogy Fónagy képviselőtársam elmondta: talán úgy tűnik, e törvényi megfogalmazás egyik vékony pontja a fogyasztó érdekképviselete és a fogyasztóvédelem. Erre több módosító javaslatot kívánunk benyújtani, hogy a törvénynek ezt a részét kellőképpen, minőségében is javítani tudjuk.
A vezérszónoklatban már röviden említettem, hogy a földgázellátásról szóló törvényjavaslat egyik lényeges kérdése a tevékenységek szétválasztása, azaz a számviteli és a jogi szétválasztás dilemmája. De mivel az MDF részéről elhangzott, hogy a jogi szétválasztás jobban megfelel az EU-jogharmonizációnak - erről Ékes képviselőtársunk szólt -, valamint a hazai gyakorlatnak, szükségesnek látom, hogy az ezzel kapcsolatos szakmai érveket részletesen is kifejtsem.
Mit jelent a tevékenységek szétválasztása, és mi a célja ennek a jogintézménynek? A piacnyitás előtt az egész világon a földgázellátás és az ezzel kapcsolatos tevékenységek, így a szállítás, a tárolás, az elosztás és a kereskedelem természetes monopóliumként működtek. Ez azért alakult így, mert a szállító, tároló, elosztó kapacitások beruházási költsége olyan magas, ami nem tette lehetővé, hogy költséghatékonyan párhuzamos infrastruktúrák épüljenek ki, így a versenytársak piacra lépését sem tette lehetővé. Az ilyen természetes monopóliumok lebontásának, legyen szó akár távközlésről - és emlékeztetni szeretném a képviselőtársaimat, hogy ezzel részletesen foglalkoztunk épp az önök előterjesztése alapján -, akár a villamos energiáról vagy a gázról, az a világszerte alkalmazott módja, hogy a szabályzó előírja a monopoleszközökhöz való diszkriminációmentes hozzáférés biztosítását; vagyis azt, hogy a versenytárs szolgáltatók is nyújthassák a monopol-infrastruktúra igénybevételével azokat a szolgáltatásokat, amelyeket eredetileg egyedül csak a monopol-infrastruktúra tulajdonosa, vagyis a szolgáltató nyújtott. Annak, hogy a versenytárs szolgáltatók számára ez a hozzáférés valóban biztosított legyen, egyik garanciája a tevékenységek átláthatóvá tétele és a hatósági felügyelet megerősítése, amivel jelentős mértékben kívánja e törvény a MEH hatáskörét bővíteni. Ehhez technikai segítséget nyújt a tevékenységek szétválasztása. Ebből következően a tevékenységek szétválasztása úgy segíti a verseny kialakítását és felügyeletét, hogy az infrastruktúra üzemeltetését kell elválasztani a kereskedelmi és a szolgáltatási tevékenységektől, hiszen az infrastruktúra üzemeltetése során kell biztosítani a versenytárs szolgáltatók rendszerhez való hozzáférését, és ezt kell a hatóságnak ellenőriznie.
A tevékenységek szétválasztásának alapvetően két módja van: a számviteli szétválasztás és a jogi szétválasztás. A számviteli szétválasztás azt jelenti, hogy az egyes tevékenységekhez tartozó bevételeket és kiadásokat úgy kell a vállalaton belül elkülönítve nyilvántartani, mintha azokat önálló vállalkozások végeznék. A jogi szétválasztás pedig azt jelenti, hogy az egyes tevékenységeket különálló vállalatoknak kell végezniük.
A konkrét helyzetben érdemes először megvizsgálni, hogy az EU, ahol már vannak tapasztalatok a földgázpiac megnyitásával kapcsolatosan, milyen szabályokat ír elő. Mint a vitában már többször elhangzott, van egyrészt a hatályos uniós szabályozás, és készül a piacnyitás kiterjesztését célzó új szabályozás. A hatályos irányelv a tevékenységek számviteli szétválasztását írja elő, mégpedig a következő tevékenységekre nézve: a szállításra, az elosztásra és a tárolásra. Ezeket a tevékenységeket kell tehát az integrált vállalatok belső számviteli nyilvántartási rendszerében elkülöníteni a más földgázipari és egyéb tevékenységektől.
Az új irányelvtervezet szerint a szabályozás pedig továbbmegy, és előírja a szállítás és az elosztás tevékenységének jogi elkülönítését, méghozzá a szállítás elkülönítését 2004. július 1-jétől, az elosztásét pedig 2007. július 1-jétől. Ehhez képest a törvényjavaslat fő szabályként minden tevékenység jogi szétválasztását írja elő, ami alól csak néhány kivételt enged, úgymint szállítói és rendszerirányítói, az elosztói és a közüzemi szolgáltatói, valamint a kereskedői és a közüzemi nagykereskedő esetében a határon keresztüli földgázszállító vezetékhez való hozzáférési tevékenységnek egyazon vállalkozásban való végzésére vonatkozóan. Ez lényegesen szigorúbb, mint az, amit az európai piacnyitás tapasztalataira épülő új irányelvtervezet előír.
Érdemes megvizsgálni, hogy milyen többletelőnyökkel jár a jogi szétválasztás a számvitelihez képest. Az egyik terület a döntéshozatal, a másik a hatósági ellenőrzés. A döntéshozatal szempontjából nem jelent igazi többletelőnyt a jogi szétválasztás, mert hiába darabolják fel az integrált gázipari vállalkozásokat, a tulajdonosi irányítás vállalatcsoporton belül ugyanúgy megoldható, mintha a tevékenységeket ugyanaz a vállalat végezné. A hatósági ellenőrzés szempontjából éppen így nem jelent többletelőnyöket a jogi szétválasztás, mivel ha a számviteli szétválasztás szabályai jól megfogalmazásra kerülnek, akkor ennek hatására az egyes tevékenységeket úgy kell könyvelni, mintha azokat külön vállalkozások végeznék. A hatósági ellenőrzés szempontjából pedig indifferens, hogy a két mérleg azonos vagy különböző fejlécen található.
Ugyanakkor a jogi szétválasztás számos kötelezettséget ró a piac szereplőire. Az integrált földgázipari vállalatokat új cégek létrehozásával fel kell darabolni, külön menedzsmentet kell létrehozni, osztozni kell az eszközökön, az üzemméret csökkenéséből adódó hatékonysági problémák szintén többletköltségeket generálnak. Az USA-ban már vannak tapasztalatok arra, hogy a nagyvállalatok feldarabolása milyen következményekkel jár. Például a létrejövő új, kisebb méretű cégek rosszabb hitelminősítéssel rendelkeznek, mint az eredeti nagyvállalat, miáltal drágábban tudnak csak forráshoz jutni. Ne felejtsük el, hogy ezeket a költségeket végső soron a fogyasztó fizeti meg, és ezek a többletkötelezettségek a magyar földgázipari vállalkozások versenyképességét rontanák az európai piacon. Ezért úgy gondolom, hogy a jogi vagy számviteli szétválasztás kérdésében nemzeti érdekeinkkel az a megoldás van inkább összhangban, amely az EU által előírt feltétlenül szükséges mértékben alkalmazza a tevékenységek jogi szétválasztásának eszközét, és minden más tekintetben az egyes tevékenységek számviteli szétválasztását írja elő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
