DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Én Mécs Imre rendes felszólalására szeretnék reagálni, és Göndör István is valamit mondott az elején még azzal kapcsolatosan, hogy gyakorlatilag a honvédelmi bizottság miért kezdte meg a vizsgálatot. Mécs Imre beszélt arról, hogy a 11/1998-as országgyűlési határozat létezik, amelyet a Külügyminisztériumban megtaláltak, leporoltak, ezért gyakorlatilag bármilyen átrepülés annak szellemében jogszerűen megtörténhet. Most már csak azt nem értem, hogy akkor miért akartak új országgyűlési határozatot elfogadni a kormány részéről, miért tették mindezt február 17-én, amikor behozták a négypárti tanácskozásra. Itt van a kezemben: országgyűlési határozati javaslat az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar hozzájárulásról, amelyben arról van szó, hogy az ország légterét, repülőtereit, vasút- és közúthálózatát alkalmazási célú áthaladás érdekében vehessék igénybe külföldi fegyveres erők. Ez az a bizonyos biankó felhatalmazás, amit önök meg akartak tenni, meg akartak kapni. Ha ez a határozat érvényben és hatályban volt, akkor miért akartak egy másikat kérni?
Egyrészt ez egy óriási probléma, másrészt azt is érzékelhettük, hogy Törökország védelme ürügyén folyamatosan egy biankó felhatalmazással az iraki háborúhoz akarnak már akkor is asszisztálni. Ha itt felesleges a vizsgálat, ha a vizsgálat maga nevetséges, erről is beszélnek, akkor vajon miért kezdte meg a honvédelmi bizottság a vizsgálatot Keleti elnök úr vezetésével? Pontosan azért, mert egyrészt látták, hogy probléma van, látták, hogy egy szocialista, kormánypárti többségű bizottságban nem lehet probléma, mert bármilyen határozatot el tudnak önök fogadtatni, nyilvánvalóan a kormánypárti lojalitás azt mutatja, hogy önök nem fognak semmilyen terhelő információt nyilvánosságra hozni, ami a kormányt adott esetben nehéz helyzetbe hozná.
Féltek attól, hogy egy vizsgálóbizottság fölálljon, ezért elhúzzák az időt, és most is húzzák az időt azzal, hogy megakadályozzák, hogy a vizsgálóbizottság érdemben fölálljon, és érdemi munkát végezhessen. Ez a probléma önökkel, és önök beszélnek sajnos, Göndör István, félre. Nem mi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem önök folyamatosan elkenik, és félrebeszélnek, hazudoznak, eltakarják a valóságot és a problémákat. Ez a probléma. (Göndör István: A végén az derül ki, hogy én írtam az országgyűlési határozatot.)
