DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Arról, hogy ki mindenkit lehetne még megtámadni, akárcsak Ágota képviselő úrnak, nekem is nagyon sok jó ötletem van, de a libák feszt döglenek, csak hogy az idevonatkozó viccre célozzak. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban az iraki diktatúra elleni támadás folyik, és számomra nagy megelégedést fog okozni, ha Szaddám Huszein és rendszere eltakarodik abból az országból. Jobban örültem volna, ha ezt a tényleges erőszak alkalmazása nélkül meg lehetett volna oldani, ám az világos volt, hogy ezt kétféleképpen lehet elérni: vagy erőszakkal, vagy az erőszakkal való fenyegetéssel, magyarán: nyomásgyakorlással.
Az, hogy a nyomásgyakorlás, amely hónapokon keresztül tartott a brit-amerikai csapatok felvonulásával, kudarcot vallott, képviselő úr, sajnos nagymértékben volt köszönhető annak a Franciaországnak, amelyet a béke bajnokaként szoktunk emlegetni, amely Franciaország világosan kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsban minden olyan határozatot meg fog vétózni, amely az Irak elleni akcióra irányul. Következésképpen szinte tálcán kínálta föl a kibúvót Szaddám Huszeinnek arra, hogy ne is vegye olyan komolyan azt a fenyegetést, sosem lesz olyan BT-határozat, amely őt eltávolítaná. Ezért robbant ki a háború, tisztelt képviselő úr.
Én tudom, hogy emberéletekről nem lehet többes számban beszélni, egy emberélet sokkal több a kelleténél, amit ezért áldozni kell, nemhogy az a tízezer, amennyire becsülik az amerikai stratégák ezen háború áldozatainak a számát. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy Szaddám Huszein húszegynéhány éves országlása alatt több mint kétmillió embert pusztított el, vagyis ez a tízezer ember mintegy másfél hónapra volna elég neki. Ha ez a háború két hónappal megrövidíti Szaddám Huszein uralmát, akkor az iraki emberek élete, életének mérlege - ha szabad ilyen csúnyát mondani - bizony pozitív.
Köszönöm szépen.
