GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és önnek teljesen igaza van, de tényleg tehetetlenek vagyunk. Én föltettem kérdéseket, ehelyett Simicskó úr minden másra válaszolt, csak arra nem, hogy házszabályszerűen hogy fogja kijavítani ezt az indítványt, amiről itt vitatkozunk, vagy benyújtja új változatban, nem tudom; vagy elfogadja, hogy mi benyújtsunk hozzá módosító indítványt. Tehát tényleg komoly aggályaim és problémáim vannak, és a rendelkezésemre álló időben kénytelen vagyok személyes érintettség címén azt mondani Körömi úrnak, igen, én 1994-ben azért jöttem a parlamentbe, mert az a hitvallásom, hogy a képviselőnek jó törvényeket kell alkotni, és ezért készülök fel minden törvényből, amit önök nem tesznek meg.
Nem tudom, hányan írták alá az indítványt. Önök nem jó barátai Simicskó Istvánnak, mert senki nem volt önök között, aki figyelmeztette volna őt ezekre a hibákra, amelyek benne vannak ebben az indítványban. Ezért azt hiszem, nem nekem kell bocsánatot kérni, és hadd mondjam azt a pontatlan és pongyola fogalmazásról, ha visszaidézem Simicskó úr utolsó mondatát, már ilyet mondott, hogy vizsgálni kéne azt is, hogy hatályban volt-e, vagy hatályban van-e az az országgyűlési határozati javaslat, ami szerint történik.
Szóval, tessék végiggondolni: indultunk hat helikoptertől. Hol tartunk már? Szóval, ez az, amiért joggal mondom, hogy igenis valamilyen hátsó szándék van mögötte, nem pedig az a segítő szándék, hogy igenis vizsgáljuk meg, hogy milyen a gyakorlata Magyarországon a bármilyen légi, szárazföldi áthaladásnak, és kell-e abban valamilyen intézkedést tenni, hanem egyfajta politikai akciózás.
Köszönöm szépen, elnök úr.
