HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném előrebocsátani, hogy egy ilyen súlyú kérdés, mint a nemzeti fejlesztési terv, talán megérdemelte volna, hogy a parlament plenáris ülése elé kerüljön, és a képviselők vitassák meg, ne csak bizottságokban vizsgáljuk, és a frakciók számára ne öt perc álljék rendelkezésre, hogy az ezzel kapcsolatos véleményüket az Országház plénuma előtt elmondják.
Amit a miniszterelnök úr elmondott, ezekkel a célokkal, ezekkel a tervekkel természetesen mindenki egyetért, és ez természetesen támogatható. Viszont, amit Szabó képviselőtársam mondott, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a nemzeti fejlesztési terv nem ad minden kérdésre kielégítő választ, hiszen nem adhat, ezt is el kell fogadnunk, de a kettő között valahol meg kell találnunk a középutat, hiszen a nemzeti fejlesztési tervnek nem lehet más a célja, mint az, hogy a magyar nemzet minél hamarabb csatlakozzon és zárkózzon fel Európa fejlettebb részéhez, és ezt tegye úgy, hogy a társadalom minden tagja lehetőleg ennek a kedvezményezettje legyen.
A nemzeti fejlesztési terv uniós csatlakozási szükséglet, a gazdaság, az infrastruktúra fejlesztéséről szól, de nem képes válaszokat adni a mai magyar társadalom égető nagy kérdéseire és problémáira. Nem képes választ adni arra, hogy a magyar társadalom drámaian kettészakadt. A nemzeti fejlesztési terv megvalósulása során kedvezményez egy viszonylag szűk réteget, akik majd élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az Európai Unió számunkra biztosít.
Csak két példát hadd ragadjak ki! Egyes előrejelzések szerint az uniós csatlakozást követően a magyar mezőgazdászok 95 százaléka nem fog tudni élni az uniós pályázatok lehetőségeivel, tehát 5 százalék az, aki ezekkel a lehetőségekkel élni képes. Vagy meghirdetjük a tudásalapú társadalom célját és programját, ami teljesen elfogadható, de ebből a leszakadtak, a hátrányos helyzetűek teljesen kimaradnak, és nemhogy a nemzeti fejlesztési tervben, de sehol nincs arra utaló jel, hogy a kormány gondoskodna ezeknek az embereknek a felzárkóztatásáról.
Volt egy előző ciklus idején megkezdett program, a Széchenyi-terv és a Széchenyi-program. A Széchenyi-terv és a Széchenyi-program azt célozta, hogy a csatlakozás idejére a magyar társadalom nehéz helyzetben lévő részei, egységei, a kis- és középvállalkozók, a mezőgazdaságból élők nagy része olyan kondícióba és olyan helyzetbe kerüljön, hogy a csatlakozás kihívásainak meg tudjon felelni, a kihívásokra adekvát és értelmes válaszokat legyen képes adni, egyfelől szellemi felkészülése, másfelől anyagi kondíciói okán.
Nagyon nagy hiba volt, hogy a jelenlegi kormány a kormányváltást követően ezt a tervet leállította, erről a tervről tulajdonképpen minden pótlás nélkül, anélkül, hogy pótolta volna azt, amit elveszítettünk a Széchenyi-program befagyasztásával, egyszerűen beszüntette. Akkor tudnánk elfogadni, akkor tudnánk támogatni a nemzeti fejlesztési tervet, ha az a része is fellelhető vagy tapasztalható lenne, amit a Széchenyi-program lett volna képes ehhez hozzátenni. Mert a kérdést nem úgy kellett volna feltenni, hogy vagy a Széchenyi-program, vagy a nemzeti fejlesztési terv, hanem a Széchenyi-program céljait, megvalósítási eszközeit és lehetőségeit beépítve a nemzeti fejlesztési tervbe, nemzeti konszenzusra jutni, nemzeti közmegegyezésre, és akkor egy széles társadalmi rétegek által támogatott és támogatható nemzeti fejlesztési tervről lenne szó.
Nagyon nagy baj, hogy nem így történt, és nem látjuk nyomát annak, hogy mi lesz a csatlakozást követően azokkal a társadalmi csoportokkal, rétegekkel, akiknek nagy valószínűséggel a csatlakozás inkább nehézségeket fog okozni, és nem fogja segíteni azt, hogy ők felzárkózzanak, és a csatlakozásnak kedvezményezettjei legyenek. Ezelőtt néhány hónappal, amikor megkezdődött a nemzeti fejlesztési terv társadalmi vitája, akkor azt kérdeztük, hol az igazi, mert nem gondoltuk, hogy az a terv a valós nemzeti fejlesztési terv lenne. Mára itt van előttünk a valóság, és azokra a kérdésekre, amelyeket akkor feltettünk, sajnos ez a fejlesztési terv sem ad válaszokat, ami nagyon sajnálatos.
Előttünk van még egy esztendő a csatlakozásig, a költségvetésben nyoma sincs annak, hogy a fejlesztési tervben megjelölt célok hogyan valósíthatók meg. Azt hiszem, hogy ki kell használnunk ezt az utolsó egy esztendőt olyan nemzeti konszenzus megteremtésére (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely ezeket a hátrányokat segít leküzdeni.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
