DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ma arra készültem, hogy egy nagyon gondolatgazdag és emelkedett hangvételű, konstruktív hozzászólásokat felmutató vita végén röviden köszönetet mondok a képviselőtársaim támogatásáért, és ezt tulajdonképpen jó szívvel megteszem.
De nem mehetek el szó nélkül néhány észrevétel mellett. Most elsősorban újból szóba szeretném hozni Csáky képviselő úr hozzászólását a tekintetben, hogy szemben több más, a patkó túlsó oldalán hozzászólóval, a képviselőtársam nem arra helyezte a hangsúlyt, ami összeköt, ami a ciklushatáron átível, hanem inkább arra, ami elválaszt. Ugyanis itt is szeretném még egyszer elmondani, tisztelt Országgyűlés, hogy senki nem állította le az előző kormány egészséges nemzetért programját, csak az Országgyűlés jóváhagyásával elkezdtük ennek a programnak az átalakítását és kiteljesítését. Én értem, Csáky András képviselő úr számára fájdalmat okozott a kormányváltás, de higgye el, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány is őszintén akarja és meg is fogja valósítani az egészségmegőrzésre, az egészségvédelemre irányuló Johan Béla-programot. Természetesen a következő kormányok részvételével együtt, még akkor is, ha ezt nem társítja harsány retorikával. És természetesen vállalja azokat az előzményeket is, amelyeket Surján képviselő úr is felidézett a hozzászólásában.
Lezsák képviselő úr figyelemre méltó megjegyzései sorában felidézte a büntető törvénykönyv módosítását.
(14.40)
Szeretném leszögezni azt, hogy a drogfogyasztó vagy az AIDS-vírus fertőzöttjének a stigmatizálása, kriminalizálása nem szab gátat sem a drogepidémiának, sem az AIDS-járványnak, ellenkezőleg: ezeknek az embereknek a fenyegetettsége őket mint áldozatokat rejtőzködővé teszi, hozzáférhetetlenné a prevenció, a kezelés számára. A Johan Béla-program ebben a tekintetben is a prevenciót, a társadalmi kirekesztés megakadályozását tűzi a zászlajára.
Örülök annak, hogy sokan szóltak az egészségügy érdekkörén kívül is a képviselőtársaim közül. Lehet azt mondani, hogy ebben a programban kevés a helyzetértékelés, de én arra gondoltam, hogy talán nem baj az, ha most a cselekvésre, a tettekre koncentrálunk, mert nagyon gazdag irodalma van a diagnózisnak, a magyar halandósági mutatók alakulásának, a megbetegedési viszonyoknak; tehát vannak adataink, még akkor is, ha nem tettünk egy külön kötetet a program mellé. Azt gondolom, az a körülmény, hogy most valóban a cselekvésre koncentrálunk, talán azért is van, mert 15 esztendeje várunk arra, hogy a parlament szentesítsen egy népegészségügyi programot, mert talán most jött el annak az ideje, hogy a politikai elkötelezettség, a lehetséges mértékű anyagi források hozzárendelése, és talán mondanám azt, hogy a szakmai és a társadalmi követelés is egy ilyen program iránt találkozzon egymással.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a korai halálozás legnagyobb kockázata a szegénység, sőt, továbbmegyek: a jövedelemkülönbségek nagysága. Ezért is örülök többek között annak, amit Surján képviselő úr mondott, nem egészen csak ebben az összefüggésben, hanem a családok és az egyedülállók helyzetével kapcsolatban. Igen megfontolandó megjegyzéseket tett, amiket a program végrehajtásának a folyamatában érdemes figyelembe venni, és érdemes ezeket a tanácsokat komolyan venni. Mint ahogyan érdemes arra is figyelnünk, hogy nekünk, politikusoknak - minden véleményvezérnek - példát is kell mutatni. Valóban úgy van, ahogy a képviselőtársaim közül többen mondták: figyelnek bennünket az emberek, figyel a társadalom, hogy mi rágyújtunk-e ott, ahol ezt egyébként tiltják; figyelik azt, hogy mennyire élünk egészségesen; picit példát is vesznek pozitív és negatív értelemben is rólunk. Anélkül, hogy abszolutizálnánk a helyzetünket vagy a szerepünket, de valóban köszönöm az ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseket.
A tisztelt képviselőtársam, Horváth képviselő úr feltette azt a kérdést, hogy mibe is kerül ez a program. Ezt a kérdést költségvetési vitában biztos, hogy fel is kell tenni, én azonban itt és most azt szeretném mondani, hogy javaslom, tekintsük ezt a programot befektetésnek. Olyan befektetésnek, ahol a megtérülés nem feltétlenül csak azonnal forintosítható összegekben vagy tételekben nyilvánul meg, hanem megmentett emberéletekben, együtt maradt családokban, korai rokkantság elkerülésében, és még sorolhatnám.
Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ponton ez a program bővíthető, de - ahogy Vojnik Mária képviselőtársnőm elmondta már a délelőtti vitában - miközben elfogadom, hogy többet kell szólni a romák helyzetéről, a romák egészségi állapotáról, a fogyatékosok egészségi problémáiról, a középkorúakról és számos más kérdésről, ne várjuk azt, hogy ez a program panácea, és ez a program képes a magyar társadalom valamennyi gondját megoldani.
Szó esett a vitában az egyéni felelősségről. Szeretném azt mondani, hogy volt idő a magyar népegészségügyi gondolkodásban, amikor egyoldalúan túlhangsúlyozódott az egyéni felelősség kérdése az egészségért. Én azt gondolom, hogy az egészséges élet nem csupán egyéni erkölcsi kérdés, hanem gazdasági, társadalmi feltételek, választási lehetőségek, kormányzati és önkormányzati politikák, egészséget segítő környezet és szolgáltatások függvénye. Tehát ezért nem elég csak propagálnunk, hogy törődj többet egészségeddel, és nem szemlélhetjük az egészség fejlesztését csupán nevelési vagy ismeretnövelési kérdésként.
Végül, tisztelt elnök úr, nagyon egyetértek mindazokkal a hozzászólókkal, akik hangsúlyozták, hogy ennek a programnak a sikere, esetleg sikertelensége azon áll vagy bukik, hogy ez a stratégia túl tud-e lépni az egészségügyi tárcának, a szakmának a hatókörén. Mi egy minden ágazatra kiterjedő, sokszínű programban gondolkodunk, ahol a nemzeti, összkormányzati szint mellett meghatározó a regionális, kistérségi tevékenység is. Természetesen ez a program új lehetőségekre fog találni az uniós csatlakozással is, hiszen - mint ahogy ezt tudjuk - az Unió alapokmányában is szerepel, hogy a közösségi politikában mindenhol érvényesíteni kell az egészség szempontjait. Ez egy nagyon komoly figyelmeztetés a mi számunkra is, hogy a kormányzat minden döntésében, hogy a várospolitika minden döntésében érvényesülnie kell az egészség szempontjainak, a személyi jövedelemadótól a területfejlesztésig, közvetve vagy közvetlenül. Azt gondolom, erre tudatosan figyelnünk kell, és ez valamennyiünk felelőssége itt, az Országgyűlésben is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni képviselőtársaim aktív részvételét, és bízom abban, hogy a mostani vita alapján is tovább tudjuk gazdagítani ezt a programot. Bízom abban is, hogy a részletes vita majd további gazdagító elemeket hoz a Johan Béla-programhoz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
