TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mi már a parlamentben folytattunk vitát néhányszor az evatörvényről. Volt szerencsénk a törvényjavaslat általános vitájában kifejteni a véleményünket, majd teljesen meglepő módon a részletes vitában csak az ellenzék szólalt meg, de nekem személy szerint volt szerencsém a miniszterelnök úrhoz is azonnali kérdést föltenni ebben a kérdésben, és a miniszter úrhoz is interpelláltam már ebben az évben ebben a kérdésben. Úgyhogy volt lehetőségünk és időnk fölhívni a figyelmet arra, hogy rossz törvény készül, és ha az Országgyűlés el fogja fogadni, az bizony baj lesz. Be is bizonyosodott. Ez a törvény, az evatörvény mind szakmailag - látható az előttünk lévő törvényjavaslatból -, mind pedig politikailag egy nagy bukása a jelenlegi kormánynak. Politikailag azért bukása, mert hozzávetőleg sem választották annyian, mint ahogyan azt hirdették. A választási kampányban 1 millió emberről volt szó, aztán folyamatosan csökkent, csökkent, az általános vitában Burány Sándor államtitkár már több százezer vállalkozásról beszélt csak, aztán amikor a törvény el lett fogadva, már örvendeztek, amikor az internetről mindössze 120 ezer ember vette le és érdeklődött a törvényjavaslat után, és mikor mindössze 60 ezren választották, akkor pedig elhallgattak. Elhallgattak a kormánypárti politikusok, elhallgatott a pénzügyminiszter, a miniszterelnök úr, mintha ez a törvény nem is lenne.
De, kérem szépen, van ez a törvény - sajnos. Mi indokolja azt, hogy ez a törvény, az előttünk lévő törvényjavaslat szakmailag megbukott? Példa nélküli, hogy adótörvényeket havonta módosítsunk: a novemberben elfogadott adótörvény immár másodjára kerül az Országgyűlés elé. Példa nélküli, hogy három és fél hónap után újra egy ilyen részletes törvényt tárgyaljon az Országgyűlés. Az is példa nélküli - tessenek megnézni a törvényjavaslatot! -, hogy jelen törvényjavaslat - ami 12 paragrafusból áll, és abból 4 paragrafus csak a hatályba léptetést szabályozza -, általános indoklása mindössze egyetlenegy mondat: az az egyetlenegy mondat, amiben semmi önkritika nincsen. Legalább azt láthatnánk, hogy a miniszter úr önkritikát gyakorol, és azt mondja, hogy valóban elkövettünk hibákat, és most ezeket kénytelenek vagyunk ilyen módon módosítani.
Egyetlenegy mondat, aminek két része van. Az egyik része az, hogy az adótörvények félreérthetőségéből adódó problémákat ki kell küszöbölni törvénnyel, a másik pedig valami kettős adóztatásról beszél, ami teljesen fölfoghatatlan. Kettős adóztatásról akkor beszélünk, mikor egy másik országgal az adórendszerünket egyeztetjük, és arra döbbenünk rá, hogy egy állampolgár vagy egy vállalkozás a miatt, hogy a két országnak két különféle adótörvénye van… Azt korrigálni kell, nehogy itt is fizessen adót ugyanazért a munkáért, illetve jövedelemért és az adott országban is. Akkor beszélünk kettős adóztatásról. Itt most elhangzik az, hogy a kettős adóztatás elkerülése. Kérem, ki akar, ki adóztat itt kit kétszer? A magyar kormány, a magyar Országgyűlés, azok az emberek, akik elfogadták ezt a törvényjavaslatot, azok akarnak kettősen adóztatni állampolgárokat. Ez az egyik része. Teljesen megdöbbentő az egymondatos érvelés másik fele, amikor azt mondja, hogy a félreértések elkerülése végett törvényt kell módosítani.
Tisztelt miniszter úr, pontosan ön terjesztette be a parlament elé a '90. évi XCI. törvény módosítását az adózás rendjéről, ami így szól - most fogadtuk el az ősz folyamán -: a pénzügyminiszter az adótörvények értelmezése kérdésében az adóhatóság számára kötelező iránymutatást adhat.
(10.00)
Miért nem tetszik akkor ezt csinálni, ha itt félreértések lehetnek? (Pettkó András tapsol.) Megteremtődött a joga rá a pénzügyminiszter úrnak. Nem kell ide törvényeket hozni, fölöslegesen, ráadásul olyan törvényeket, ahogy mondtam, hogy a következő törvények módosulnak benne: maga az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló törvény, módosul a helyi iparűzésiadó-törvény, módosul a társadalombiztosításról szóló törvény, a személyi jövedelemadó törvény, az áfatörvény, az illetéktörvény.
Hát jól látunk? Minden törvény el lett rontva, és minden törvényt ide kell hozni március 4-én?! Komolyan tetszenek azt gondolni, hogy március 20-a az szja-bevallási határidő, és egy parlament, egy Országgyűlés március 4-én kezd el személyi jövedelemadó törvényt módosítani, változtatni, ami még az előző évre vonatkozik? Ezt valaki komolyan gondolta? Ugyanakkor pedig nem ismeri el, hogy az a törvény, amit erőszakkal elfogadtatott a parlamenttel, az egy szakmai bukás?
Mit is ígért a Magyar Szocialista Párt a szabad demokratákkal? Kiszámítható gazdasági környezetet. (Domokos László: Sikerült!) Ez a kiszámítható gazdasági környezet, hogy havonta, de legfeljebb kéthavonta - de csak azért, mert januárban parlamenti szünet van - adótörvényeket módosítgatunk? (Derültség az ellenzék soraiban.) Ezt senki ne gondolja komolyan, hogy ehhez az ellenzékben partnerre fog találni, hogy egy rossz törvénynek egy rossz módosítását itt, az Országgyűlésben mi majd támogatni tudjuk! Ez egyszerűen példátlan, azt is mondhatnánk, agyrém! Maga az evatörvény is az, és ezt ki is fejtettük, hogy egyszerűen agyrém, elfogadhatatlan. Nem tudjuk támogatni annak a rossz törvénynek ezen rossz módosítását.
Ez egy pótcselekvés, uraim, pótcselekvés, olyan pótcselekvés, amit nem tudunk támogatni. Azért pótcselekvés, mert egyrészt nem tudják a heti ülésezésnek kitölteni az időtartamát, ez most már jól látszik, tehát törvényeket kell ide behozni a parlament elé. (Derültség az MSZP soraiban.) De nem tényleges és valóságos törvényeket! Mert szívesen időt szentelnénk arra most itt, hogy ha behozták volna a kis- és középvállalkozásokról szóló törvényjavaslatot, ami kimondja, hogy milyen támogatásokat ad ezeknek a vállalkozásoknak ilyen mély gazdasági válságban, amiben az ország van és nemzetközileg is vagyunk, és azt mondják, hogy kérem, a helyzet teremti meg azt, hogy most itt év közben ezt a törvényt meg kell tárgyalni. Nagyon szívesen szentelnénk rá időt!
De nem gondolják komolyan, hogy itt most még hangsúlyozzák is, hogy ez nem sok embert érint ám, mindössze tíz-húsz embert érint, de módosítani kell. Ilyen törvény, ilyen megalázó törvényjavaslat a parlament előtt még nem volt! Egyszerűen hihetetlen, hogy a képviselőknek az idejét, energiáját rabolják ilyen törvényjavaslatokkal, törvénymódosításokkal, miközben egy másik törvényben alkotmányellenesen megteremtik a pénzügyminiszternek azt a jogot, hogy ezeket a félreértéseket értelmezze, és adjon rá iránymutatást. Ehhez nem kell parlament, ehhez elég a pénzügyminiszter úr: adja ki az iránymutatást, hogy hogyan és miként kell ezt értelmezni!
De itt nem ez a probléma: ez 1995-ben ugyanígy megtörtént - önökkel. Akkor bizony az átalányadózás kapcsán hiába mondta el az akkori ellenzék, hogy baj lesz, azonnal módosítani kell a törvényjavaslatot, önök rá se hederítettek, elfogadták. Mit csináltak márciusban? Módosították azt a személyi jövedelemadó törvényt.
Most ugyanez történt: elmondtuk a parlamentben, nem lesz ez jó, nem lesz jó, mert nem tudják igénybe venni a vállalkozások, mert nem azok a vállalkozások veszik igénybe az egyszerűsített vállalkozási adót, akiknek kellene, nem azok veszik igénybe, akik fejleszteni, bővíteni akarnak, akik munkahelyet teremtenek; azok fogják igénybe venni, akik ügyeskednek, akiknek egyébként sem volt eddig sem költségük, akik eddig is meg tudták fizetni az adót, azok fogják majd ezt a törvényt választani - hiába mondtuk. Hiába mondtuk, hogy szakmailag is hibás ez a törvény, önök nem figyeltek oda, ránk sem hederítettek, azt mondák, hogy nem, majd a parlamenti többség meg fogja szavazni, és majd meglátjuk - hát itt van, megláttuk.
Pedig milyen büszkék voltak rá, hogy társadalmi vitát nyitottak! Már augusztusban ott volt a törvény a Pénzügyminisztérium honlapján, és maga a miniszterelnök úr mondta el nekem azonnali kérdésre adott válaszában, hogy kérem, mi a kamarával, az ipartestülettel, mindenkivel egyeztettünk, ez olyan tökéletes törvény lesz, hogy ilyen még az országban nem volt, hogy társadalmi vitára bocsátottuk, az érdekképviseletek, mindenki támogatja ezt a törvényt. Csak egyet felejtettek el: átnézni, megnézni az Európai Uniónak az előírásait arra vonatkozóan, hogy ilyen törvényt jól nem lehet megalkotni az Országgyűlésben.
Na, volt is ennek következménye a Pénzügyminisztériumban, azért valljuk be őszintén, hiszen mennie kellett az adóügyekért felelős helyettes államtitkárnak, és ma már látjuk, hogy a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára is fölfelé bukott ebben a kérdésben. (Derültség.) Tehát sajnos azt kell mondjuk, hogy nem azok mentek, akiknek kellett volna, hiszen úgy véljük, hogy ezekért a súlyos szakmai hibákért alapvetően a pénzügyminiszter úrnak kellene ebben a kérdésben felelnie.
Végezetül szeretném elmondani, teljesen jogos az, hogy a parlament ma ezt az általános vitát megkezdi, és le is zárja. Tehát én azt mondom, hogy zárjuk le ezt a törvényt minél hamarabb, szavazza meg újra a parlamenti többség, álljon ki a közvélemény elé, hogy rosszat csináltunk, most azt a rosszat megfejeljük; olyan, mint egy rossz játékvezető a meccsen, hogy előbb rosszat fúj (Babák Mihály: Hibázik!), hibázik, aztán a következő ítéletével megint rosszat fog tenni, és megint hibázni fog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy a javaslatom az, uraim: minél hamarabb zárjuk le ennek a törvénynek a vitáját.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
