SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum politikájának központi kérdése a népesedéspolitika, a magyar népességfogyás ütemének megállapítása. A népességfogyást a nemzeti fejlesztési terv is a legnagyobb veszélyek sorában említi. A költségvetési évtől távolabb látó és nemzeti sorskérdéseket felvállaló politikának e veszélyt érzékelni kell, és olyan cselekvési programot kell működtetni, amellyel a társadalomra kiható pozitív változást tud elősegíteni, és amelynek hatását még utódaink is bizton érzékelik. Ezért vetődik fel joggal az a kérdés, hogy szükséges-e adóztatni a nagycsaládos háztartásokat.
A liberális felfogás szerint a gyermekvállalás magánügy, de az már nem magánügy, hogy a romló népegészségügyi mutatók és elöregedő társadalmunk miatt rohamosan csökkenő népességen belül egyre kevesebb lesz a gyermek. Mert eljönnek azok az évtizedek, amikor nem lesznek elegen azok, akik megkeressék és kitermeljék a mai aktív korúak nyugdíját, kórházi ellátását, gyógykezelését, gyógyszertámogatását; legyenek az akkori ellátatlan szegények liberális vagy konzervatív felfogásúak, a hiány a társadalom többségét fogja sújtani. A huszonegyedik század első évtizedének legsúlyosabb nemzetpolitikai kérdése tehát úgy hangzik: lesz-e elég aktív kereső, aki kitermeli a növekvő nyugdíjtömeget, és lesz-e elegendő járulékbefizető, aki megtermeli az egyre költségesebb egészségügy kiadásait. A kérdésre a válasz egyszerűen - a jelenlegi kormánypolitikából adódóan - a “nem”. A jelenlegi, káoszt idéző kormánypolitika semmilyen kiszámítható és biztos jövőképet nem nyújt azok számára, akiknek nem pusztán személyes sorsa függ a mindenkori kormány adópolitikájától, de arra a kalandor elgondolásra vetemedtek, hogy e kiszámíthatatlan világban is vállalják gyermekeik felnevelését, illetve vállalnák, ha hagynák őket.
Az egész társadalom érdeke, hogy több gyermek szülessen, és a felnevelkedő korosztályok soraiból minél többen szerezzenek jó munkaerő-piaci pozíciót. Ennek egyik előfeltétele a nagycsaládos háztartások jövedelemtermelő képességének biztosítása. Ma a gyermekes háztartások egynyolcadában van három vagy annál több gyermek. A gyermekszám növekedésével a háztartások jövedelme drámai mértékben csökken. A három vagy annál több gyermeket nevelő háztartásokban élő családok egy főre jutó átlagjövedelme nem éri el az egy gyermeket nevelő családok egy főre jutó jövedelmének a felét. A nagycsaládok többsége egykeresős, azaz egy eltartóra négy-öt eltartott jut, ebből következően a felelősségük is fokozott. A több gyermek szülése miatt a nagycsaládos édesanyák többsége nem tudja folytatni kereső tevékenységét, a több gyermeket nevelő családfők felelőssége ezért fokozott, mivel munkahelyük elvesztése után az egész család elszegényedhet.
Nagy családban nevelkedik közel minden negyedik gyermek, összesen 571 ezer fő. A nagy családot eltartó keresők viszont az összes aktív keresőnek mindössze az 5 százalékát teszik ki. Felvetődik a kérdés, szükséges-e adót fizetnie annak, akinek a vállán ekkora teher és felelősség van. Mekkora hiányt okozna a költségvetésben, ha addig az egy főre jutó jövedelemig nem kellene adózniuk a nagycsaládos családfenntartóknak, mint amennyit az egygyermekes, illetve gyermek nélküli háztartások realizálni tudnak, azaz 5-600 ezer forint/fő/év? Ez az adókedvezmény lefedné évente a 2,5-3 millió forint nettó jövedelmet egy olyan családnál, ahol három kiskorú gyermeket nevelnek, az édesanya otthon van, és csupán gyest vagy gyedet kap. Ma ez a család, illetve családfenntartó 3 millió forintot megközelítő jövedelem esetén 360 ezer forint adócsökkentést tud érvényesíteni, köszönhetően a polgári kormány gyermekbarát adórendszerének, amelynek továbbfejlesztése jelenleg is indokolt lenne.
A nagycsaládosok ügye politikai hovatartozástól független, nemzeti sorskérdés, ezért folytatni kell a Fidesz-MDF-kormány alatt elkezdett adópolitikát, vagyis a szubszidiaritás elvét kell követni, és ott kell hagyni a forrásokat, ahol a szükségletek ténylegesen felmerülnek; nem elvonni a jövedelmet azért, hogy nagy költségekkel annak egy töredékét esetleg segélyek formájában visszaadjuk. A kérdés tehát a válaszra egyértelműen adott: nem szükséges adóztatni a nagycsaládos háztartásokat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
