DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy egyetértsek Botka képviselőtársammal abban, hogy nagyon jó, hogy valóban ez a tíz éve húzódó dolog rendeződni látszik, nagyon jó, hogy az M5-ös továbbhalad Szeged felé, és hogy a végén kezdjem, ha ezzel csak az lenne a feladat, hogy támogatni kellene a két módosító javaslatot, magam és a Fidesz-frakció is, gondolom, mind a szegedi elkerülőt, mind a másik projektet - és hozzáteszek egy harmadikat, mind az M5-ösnek Röszkéig való elvitelét - támogatjuk. A helyzet azonban az, hogy a dolog ennél sajnos bonyolultabb.
Részben talán nem véletlen, hogy az M5-öst mindig az érdektelenség leple alatt hozza a kormány a Ház elé, most is csak egy kicsiny, de lelkes képviselői csoport hallgat itt minket… (Kuncze Gábor: Miért nem vagytok itt?) A java itt van, képviselő úr, tudom, de nem véletlen, hogy vagy az éjszakai órákban, vagy így a nyári kánikula előtti érdektelenségben lopakodik ide a kormány az M5-össel kapcsolatos ötleteivel.
A jegyzőkönyv és a nem déli megyékben lakó másik mintegy kilencmillió honfitársam számára mondom, hogy amiről itt most olyan lelkesen beszélünk, az Magyarországnak alapáron 671 milliárdjába kerül, plusz ha a meglévő szakasz kivásárlását hozzávesszük, az mintegy 740-750 milliárd forintjába kerül az országnak, ez a 150 kilométer, belátom, mind az Alföldnek, mind Dél-Magyarországnak nagyon fontos út. De nem akarom megelőlegezni az ezzel kapcsolatos őszi, gondolom, elég részletes és sokakat érdeklő vitát, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy az előttünk lévő javaslatra szorítkozzam.
Ne beszéljünk arról, hogy a kormány ennek az ügynek a megoldásában miért kapitulált, miért fogadta el eleve a koncesszor jogi álláspontját, miért szabott saját magának határidőket, miért kényszerítette bele magát egy lehetetlen tárgyalási szituációba, miért állt ki a miniszterelnök a saját miniszterének a háta mögül, gyengítve pozícióját - ne beszéljünk róla, majd ősszel megbeszéljük. Beszéljünk az országgyűlési határozatról!
Az első kérdés, ami itt felmerül, az, hogy ez a határozat tulajdonképpen mit szolgál, és ha az államháztartási törvényben megkívántakat szolgálja, akkor egy esetleges elutasítása milyen jogkövetkezményekkel jár. Az ebben hivatkozott szerződéseket a kormány által felhatalmazott miniszter aláírta, és legjobb ismereteim szerint ezekben a szerződésekben, pontosabban: szerződésmódosításokban, kiegészítésekben nem szerepel az a záradék, hogy ezekhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges. Ergo, ha az Országgyűlés nem adja meg ezt a kívánt felhatalmazást, egy lehetetlen jogi helyzet fog keletkezni, hiszen egy aláírt, joghatályos, sőt mi több, a gyakorlatban kivitelezésben megkezdett... - tehát a szerződés végrehajtása is megkezdődik. Ez lehet egy jogalkalmazási hiba, megengedem, talán jogalkotási is, mert több módosítás között kellett, gondolom, a tárcának választania, de mindenesetre egy olyan helyzetnek az elvi lehetősége van benne, amely mindenképpen feloldásra és magyarázatra szorul.
A következő ilyen kérdéskör, és ezt a határozat preambuluma tartalmazza, hogy a továbbépítéshez szükséges szerződésmódosításhoz szükséges passzusokra kellene a felhatalmazást megadni. Ugyanakkor a határozat gondosan kikerüli azokat a kérdéseket, amelyeknek nincs köze az államháztartási törvényhez, ugyanakkor, lévén, hogy ez egy globális felhatalmazás, és a szerződésmódosítást erősíti meg, leplezi azokat az egyéb kérdéseket, amelyekről itt gondosan hallgatnak, például hogy miért szerződés nélkül, miért versenyeztetés nélkül adták ki a továbbépítés munkáját, miért versenyeztetés nélkül adták meg az üzemeltetési, a fenntartási munkákat. Megint mondom, tisztelt képviselőtársaim, több mint 700 milliárdról van szó - indokolatlan nagyvonalúság.
Ha megengedik, az idő fogytával közelebb jőve a szöveghez, egy ennél lényegesen kisebb jelentőségű, de az előttünk lévő előterjesztésben szereplő passzushoz az első megjegyzésünk: ahogy a megállapodás indokolása is tartalmazza, de a vonatkozó iratok is, 14 százalékos bruttó tőkemegtérülési rátát fogadott el a magyar fél.
Tisztelt Képviselőtársaim! 14 százalékos bruttó megtérülés a világon nincs, ezt csak a magyarországi koncessziós autópálya-építő cégek voltak korábban is képesek - akkor 17,7-et, a korrektség kedvéért hozzá kell tennem, most pedig 14 százalékot - elfogadtatni, a szokásos néhány százalékos európai gyakorlattal szemben. Valakiknek ez egy hallatlan jó üzlet.
A határozati javaslat 4. pontja burkolt módon javaslatot tesz arra, hogy a kamatváltoztatás-kockázat teljes mértékét az állam vállalja át. A javaslat magától értetődő tényként kezeli, hogy az állam jól jár akkor, ha nem köt csereügyletet, hiszen a csereügyletnek, a swapnak megvan a maga költsége. Ez azonban csak az érem egyik oldala, hiszen a swap megkötésének elmulasztása esetenként jelentős pénzügyi veszteségekhez is vezethet. Azért engedem meg magamnak a feltételes módban beszélést, mert akkor, amikor a tárca az alapszerződések megkötésének magyarázatát adta, végig feltételes módban beszélt arról, hogy a másik félnek mind a jogi, mind a gazdasági konstrukció tekintetében igaza lehet.
Általában - anélkül, hogy részletezném, hiszen arra az idő sem módot, sem lehetőséget nem ad - tulajdonképpen ennek a határozatnak is szinte minden pontja egy számunkra érthetetlen nagyvonalúságról, felületességről és olyan más egyéb passzusról ad számot, amelyet jelenleg nem tudunk érteni, és nagyon kérjük a tárca képviselőjét, hogy az ősz folyamán feltehetően folytatódó vitában erre szíveskedjen számunkra magyarázatot adni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
