DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Az Európai Unió alapító dokumentumában, amely 1950. május 9-én keletkezett, a nyilatkozat bevezetőjében ez áll: Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeképpen létrejönni, hanem csak azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg.
Az alapítók kezdettől azt hangsúlyozták, hogy az egységes Európa nem a földrész államainak egybeolvasztását, nem valami szuperállam létrehozását jelenti majd. Ahogy Robert Schumann fogalmazott, a megbékélt, egyesített és erős Európa lényege a bizalom és az összetartozás szövetsége. Idézem: mindannyiunk valóságos érdeke az, hogy felismerjük és elfogadjuk az egymástól való kölcsönös függésünket.
Az alkotmányszerződés magyar aláírásáról szóló vitát október 5-én már mi is lefolytattuk, október 29-én pedig Rómában alá is írtuk a szerződést. Ezzel olyan egységes Unió jött létre, amelyben a Közösség alkotmányszerződése különböző jogköröket biztosít. Az alkotmány azt is lehetővé teszi, hogy a különböző politikákban és tevékenységekben - persze a kizárólag uniós hatáskörbe tartozó területeket leszámítva - az arra vállalkozó tagállamok külön-külön gyorsabban is haladhassanak, ami azt is jelenti, hogy a tagállamok között külön együttműködések is létrejöhetnek, és ezekbe a többiek bekapcsolódhatnak. Magyarország szempontjából úgy ítéljük meg, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy ezt a lehetőséget azért kell fontosnak tekintetünk, mert hazánkat bizonyos területeken a fejlettebb tagállamokhoz hasonló, úgynevezett gyorsabb haladásra is alkalmasnak tartjuk, miközben persze a külön együttműködések rendszerét is létfontosságúnak tekintjük.
Ezeknek a kereteit a magyar kül- és nemzetpolitikának, vagyis kulturális és gazdasági törekvéseink hatékony érvényesítésének kell majd kitöltenie, természetesen elsősorban a szomszédsági kapcsolatokban és a határon túli magyarság érdekében folytatott nemzetpolitikában.
Az európai alkotmány tervezete a Konvent tevékenységének összegzése. Erről többen szóltak már, ez az összegzés ebből a korábbi tervezetből született alkotmányszerződésnek a formáját öltötte, többek között a mi parlamentünk uniós nagybizottságának, az integrációs bizottságban folytatott vitáknak és a kormány diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően.
A Magyar Demokrata Fórum szeretné világossá tenni a választópolgárok előtt, hogy ez a mai vita már természetesen nem az alkotmányszerződés szövegéről szól, és természetesen nem is arról a fölhatalmazásról, aminek a birtokában a magyar kormány a szerződést aláírta. Ez a mai vita csupán a megerősítő parlamenti határozatról szól. Mivel azonban az alkotmány szövegének szerves részei lesznek nemcsak a különféle jegyzőkönyvek, a mellékletek, de az új tagállamok csatlakozási szerződései is, nem mindegy tehát, hogy az aláírást szentesítő magyar parlamenti határozat mit tartalmaz.
Az aláírásra felhatalmazó októberi határozat az ilyenkor szokásos néhány rövid, tényrögzítő mondattal megerősítette az alkotmányszerződés magyar elfogadását, az indokolás pedig a szöveg megszületésének történetét ismertette. Részletesen kifejtette azt a három magyar alapelvet, a hatékonyságot, az egyenjogúságot és a kisebbségi jog biztosítását, amelyeket a kormány a tárgyalások során követett. Szólt az intézményi reform, a döntéshozatali mód, a rotációs elvű tanácsi elnökség és az egy ország-egy biztos elvének érvényesüléséről is, több helyen kiemelve, hogy - idézem - a kisebbségi jogok az Unió értékei közé kerültek, a megerősített együttműködéshez való későbbi kapcsolódást az Unió a saját eszközeivel is elősegíti majd.
A nemzeti és etnikai kisebbségi jog fölvételét, illetve az európai kisebbségvédelem gyakorlatának normatív beemelését, az ezek intézményesítésére irányuló eltökélt szándékot a vitákban annak idején az MDF is szorgalmazta.
(9.20)
És igaz ugyan, hogy a puszta említés is számít, az MDF a kisebbségi jogok közösségi gyakorlása, ennek megfogalmazása mellett foglal ma is állást. A kisebbségvédelemben ezért a kollektív jogok támogatását szorgalmaztuk.
Amikor a magyar kormány ezen a téren - más kormányok támogatásával együtt vagy attól kísérve - részleges sikert ért el, örömmel ismertük el, hiszen ebben nem az MDF pártpolitikai szempontjainak, hanem az egész magyar nemzet érdekeinek az érvényesülését láttuk. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy itt sem pártpolitikáról, hanem nemzetpolitikáról van szó. Október elején ezért mi is támogattuk, hogy a kormány csatoljon egyoldalú értelmező nyilatkozatot a záróokmányhoz. Akkor a kormánypártok és a kormány képviselői úgy foglaltak állást, hogy bár a kezdeményezés tartalmával és céljával egyetértenek, erre nem látnak módot.
Kiderült, hogy erre a mostani előterjesztés megfogalmazása során sem láttak módot, azonban az ellenzék közös előterjesztéseinek látom még esélyét. Annak most jött el ugyanis az ideje, hogy bizonyos nyilatkozatrészleteket, bizonyos elemeket belefoglaljunk a ratifikációs határozatba. Ezért tehát azt javasoljuk, hogy a határozat két új ponttal egészüljön ki.
Az első ellenzéki közös javaslatnak a lényege a következő - három pontból áll -, először: miután az etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált, a Magyar Országgyűlés értelmezése szerint ez a cikkely a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok közös gyakorlására is vonatkozzék. Másodszor: a magyar parlament ebben a határozatban azt is kimondja, hogy a teljes egyenlőség és a diszkriminációmentesség elve nem áll ellentétben azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kisebbségek hátrányos helyzetének megelőzésére, avagy kiküszöbölésére irányulnak. Harmadszor: a Magyar Országgyűlés támogatja, hogy induljon meg a közösségi jogalkotás a nemzeti és etnikai származáson alapuló diszkrimináció leküzdésére.
Ha mindezt elfogadjuk, nem teszünk mást, mint hogy értelmezzük a szerződés első címének második cikkét, annak is azon kitételét, amely - idézem - „a kisebbséghez tartozó személyek jogait az Unió értékei között sorolja fel”. Ennek a javaslatnak a célja kettős, először is: annak kifejezésre juttatása, hogy a kollektív jogaikat az érintett kisebbségek immár az Unió alkotmányos alapelve szerint gyakorolhatják. Másodszor pedig: az MDF szükségesnek tartja azt is kimondani, hogy a kisebbségek pozitív diszkriminációja, vagyis a méltatlan és a hátrányos helyzet kiküszöbölése nem ütközik bele a diszkrimináció általános tilalmába. Ez utóbbi is teljesen logikus következtetés, hiszen csakis akkor ütközhetne bele, ha akadna bárki, aki bármilyen változást, tehát a pozitív változást, az adott helyzet javítását is megkülönböztetésnek, vagyis diszkriminációnak óhajtaná tekinteni.
Tisztelt Országgyűlés! Annak idején a kormányt arra is felkértük, hogy a kisebbségi joggyakorlás ügye mellett a kulturális-történeti Európa alapját alkotó keresztény értékek felvételét is szorgalmazza. Azért javasoltuk, mert a történeti hűségnek is szeretnénk megfelelni. Álláspontunk tehát világos: nem elutasító, hanem méltányosságot kívánó, hiszen sem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogbiztosításának európai alkotmányos garanciáival nem vagyunk sajnos elégedettek; sem pedig a kereszténység-keresztyénség mellőzését, az Európa keresztény gyökereire való utalás kimaradását nem tartjuk elfogadhatónak.
Az MDF annak idején, most az Európai Parlamentből konkrét lépést is említve - a saját megfigyelői által és a fideszes Szájer József képviselőtársunk erőfeszítéseivel összhangban -, nemcsak konzervatív, kereszténydemokrata pártként szorgalmazta ezt, hanem amint mondtam: a pártsemleges történeti hitelesség kedvéért is, hiszen az MDF számára a kereszténység nem politikai kérdés. Azt ugyanis maga Robert Schuman mondta ki, hogy a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulásának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet, azért, mert az európai egységgondolat világosan és egyértelműen keresztény gondolat.
Akik tehát most arra hivatkoznak, hogy a keresztény gyökereknek nincsen helyük az európai dokumentumokban, azok nem mondanak mást, mint hogy éppen azon Európa dokumentumaiból kellene kihagyni a kereszténységet, amely ennek a keresztény egységnek a gondolatára épül. Ez pedig történeti kérdés, liberálisok és szociáldemokraták, konzervatívok és zöldek számára, mindenki előtt. Ha tehát kimarad, mint ahogy kimaradt, akkor igen nehéz a Schuman-féle szolidaritásról beszélni.
Lehet egyébként szó a szolidaritásról, és kell is, hogy legyen szó, van is benne szó, csakhogy ez így kissé, ha nem is erőltetett, mégis csupán inkább afféle fiktív és szorgalmazott szolidaritás. Olyan szolidaritás, amelyet az egyébként abszolút magától értetődő gazdasági és pénzügyi érdek mozgat. Mi pedig, ugye, immár sokadszor, értékekről beszélünk, az értékek Európájáról. Éppen ez az egyik fenntartása az MDF-nek, aminek az egyik kiegészítő záradékban való rögzítését szükségesnek tartjuk.
Ez tehát a másik közös ellenzéki ajánlásunk, amelynek lényege annak megfogalmazása, hogy a történeti Európa vallási hagyományában a kereszténységnek kiemelkedő szerepe van. Nem bánt ez senkit, higgyék el! Az európai keresztény gyökerekre való hivatkozás tehát történeti tényrögzítés, ami nem érinti más vallások megítélését, nem érinti az állam és az egyház viszonyát, szétválasztását, nem érinti az alkotmányos szerződésben ugyancsak rögzített vallásszabadságot sem.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor negyvenévi parlamenti munkája után Robert Schuman belefogott az Európáért című munkába, könyve harmadik fejezete elé ezt írta: “Európa a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti a létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és időrendben szorosan kötődik a kereszténységhez. Vele együtt formálódott korszakról korszakra, sok-sok próbálkozáson át, nemegyszer tévedések és a barbárságba való visszahullás árán. Azonban a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz az. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még valamire szeretném felhívni képviselőtársaim és a választópolgárok figyelmét. Igaz, hogy a keresztény Európára való utalás nem került be az alkotmányba, az azonban benne van, hogy ha születik egy olyan, egymilliósnál nagyobb támogatottságú beadvány, amely ezt célozza, akkor az Európai Bizottságnak kötelessége a javaslatot a tagországok elé terjeszteni - erre mindjárt visszatérek. De fontos azt is megemlíteni, hogy az európai keresztény történeti gyökereknek a záradékba való beillesztése nemcsak a mi magyar gondolatunk és a mi magyar igényünk.
Lengyelországban a csatlakozás utáni enyhe csalódottságnak nemcsak az ottani agrárhelyzet, illetve a felemás uniós mezőgazdasági támogatások az oka. Lengyelország olyan ország, ahol nemcsak a gazdaság és a tőkepiac számít, hanem ahol a lelki-történeti szempontok is nemzeti szempontok. Ahol a közvélemény-kutatások szerint a társadalom kétharmada tartja elfogadhatatlannak, hogy a lengyel nemzettudat egyik meghatározó eleme, a katolicizmus az uniós alkotmányból kimaradt. November végén pedig arról is hírt kaptunk, hogy az Európai Parlament brüsszeli petíciós bizottsága több mint egymillió aláírással ellátott beadványt vizsgált meg. A dokumentum aláírói azt szorgalmazták, hogy az Európai Unió alkotmányos szerződésében mégiscsak említsék meg a kereszténységet és Isten nevét. Az 1 148 687 aláírással ellátott petíciót az olasz nemzetközi missziós központ küldte Brüsszelbe azzal a céllal, hogy módosítsák a Rómában aláírt alkotmányt.
Mi nem ezt kérjük. Mi nem az uniós alkotmány általunk is aláírt dokumentumának módosítását kérjük, mi pusztán a külön magyar ratifikációs záradék mellett érvelünk. A brüsszeli petíciós bizottság azonban azt állapította meg, hogy a testület az alkotmány módosításában nem illetékes. Tagjai, tehát az Európai Parlament képviselői azt javasolták, hogy a támogató országok a maguk saját ratifikációs jogszabályában tegyenek javaslatot erre, és tegyenek utalást a kereszténységre.
Tisztelt Országgyűlés! Ezt kéri a Magyar Demokrata Fórum is, nem egyebet. A ratifikációt egyebekben támogatjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(9.30)
