DR. SOMOGYI FERENC
DR. SOMOGYI FERENC
DR. SOMOGYI FERENC külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A beterjesztett határozati javaslatnak az a célja, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés - a továbbiakban: alkotmányszerződés - hazai megerősítésre kerüljön. A H/12631. számú határozati javaslatot a kijelölt bizottságok, ahogyan elnök úr is említette, megtárgyalták, és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták.
Az alkotmányszerződést és a kormányközi konferencia záróokmányát a tagállamok képviselői 2004. október 29-én Rómában írták alá. Magyarország nevében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumokat. A meghatalmazási okiratot az Országgyűlés felhatalmazása alapján a köztársasági elnök úr állította ki.
Az alkotmányszerződés egységes rendszerként magában foglalja az európai integráció valamennyi alap- és kiegészítő szerződését, így a csatlakozási szerződéseket is. Alapvető fontosságú dokumentum, mivel a Magyar Köztársaság európai uniós tagságának alapját és kereteit is hatálybalépésétől ez az alkotmányszerződés fogja képezni. Az alkotmányszerződés aláírása és megerősítése jogi és politikai értelemben is aláhúzza, hogy Magyarország nem pusztán csatlakozott az Európai Unióhoz, hanem az Unió aktív és teljes jogú tagja, amely egyenrangú félként vett és vesz részt az egyesülő Európa jövőjének formálásában.
Ami az alkotmányszerződés megalakításához vezető utat illeti, érdemes felidéznünk annak egyes állomásait annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: az Európai Unió sikerrel oldotta meg a belső továbbfejlődés és történetének eddigi legnagyobb mértékű bővítése jelentette párhuzamos feladatot.
2000 decemberében Nizzában az EU akkori 15 tagállama az úgynevezett nizzai szerződés elfogadásával együtt döntött egy újabb kormányközi konferencia összehívásáról, amelynek előkészületeit a szerződéshez csatolt nyilatkozat határozta meg. 2001-ben e döntés alapján kezdődött meg egész Európában a vita Európa jövőjéről, amely formális társadalmi keretet adott a tudományos és politikai műhelyekben már régóta elemzett és részben kiérlelt gondolatok széles körű bemutatásához, elfogadtatásához, illetve továbbfejlesztéséhez. Ennek nyomán az laekeni Európai Tanács 2001 decemberében döntött arról, hogy az Európai Unió jövőjének legfontosabb kihívásait és az arra adandó válaszokat egy Európai Konvent tekintse át, illetve vitassa meg. Az Európai Konvent 2002 márciusa és 2003 júliusa között készítette el válaszait az állam- és kormányfők nyilatkozatában felvetett kérdésekre, és munkája befejeztével javaslatot tett egy alkotmányszerződés létrehozására.
A Konvent által készített munkaanyag a tagországok és tagjelöltek parlamentjei, azaz a nemzeti parlamentek képviselőinek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselőinek aktív részvételével, a tagállami kormányok együttműködésével, és végül, de nem utolsósorban NGO-k, kutatóintézetek, szakemberek és érdekcsoportok százainak aktív hozzájárulásával készült.
Ezúton is szeretném megköszönni a Konvent két magyar állandó tagjának, dr. Vastagh Pálnak és dr. Szájer Józsefnek, valamint a két póttagnak, Szent-Iványi Istvánnak és Kelemen Andrásnak az alkotmányszerződés érdekében kifejtett tevékenységét.
A 2003 októberére összehívott kormányközi konferencia ezen alkotmánytervezet alapján folytatott vitát a jelenleg hatályos alapszerződések egységes rendszerbe foglalásának és továbbfejlesztésének irányairól, az Európai Unió jövőjéről. A kormányközi konferencia a 2004. június 17-18-ai Európai Tanácson zárult le, az alkotmányszerződés szövegének elfogadásával.
Az alkotmányszerződés a korábbinál szélesebb és biztonságosabb keretet biztosít az Unió fejlődéséhez. Biztosítja a kibővült és tovább bővülő Unió működőképességét, az alkotmányos rendelkezések pedig egyértelműen rögzítik a közösség alapvető értékeit, elveit és céljait. Az alkotmányszerződés egységesíti a szerződéseket az Euratom kivételével, megteremti az EU jogi személyiségét, és a 2000 decemberében elfogadott Alapvető Jogok Chartáját az elsődleges joganyag szerves részévé emeli. Meghatározó vívmánya az EU és a tagállamok közötti hatáskörök pontosabb elhatárolása, a szerződések egyszerűsítése, a nemzeti parlamentek integrációs szerepvállalása.
Az alkotmányszerződés rendelkezései összhangban vannak az Unió fejlődésének jelenlegi szakaszával. Az Unió tehát továbbra sem szuverén hatalom. Ilyen értelemben a most ratifikációra bocsátott dokumentum nem jelent radikális előrelépést az integráció jellegében és az integráltság fokában. Tartalmazza ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a különböző politikák és tevékenységek során a kizárólagos uniós hatáskörű területek kivételével az arra vállalkozó tagállamok gyorsabban haladhassanak. Ennek általános formája a megerősített együttműködés, a közös biztonság- és védelempolitikai területeken pedig a strukturált együttműködés.
(8.10)
Elmondható tehát, hogy az alapszerződés megerősíti a polgárok jogait az Unió alapjogi chartájának szerződésbe foglalásával, az Uniót jobban polgárai felé fordítja, új részvételi lehetőségeket kínálva nekik az Unió sorsának irányításában, például az Európai Parlament megerősödése a közös döntéshozatal fő szabállyá emelésével, uniós népszavazás kezdeményezésének lehetőségével. Világos továbbá, hogy átlátható megosztást biztosít az Unió és a tagállamok hatásköreiben, hatékonyabb ellenőrzési jogot nyújtva a nemzeti parlamenteknek is. Az Unió hatásköreit ott bővíti, ahol az a polgárok érdekeit szolgálja.
A szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségének megvalósításával hatékonyabbá válik a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a polgári jogi ügyek és döntések tagállamok közötti kölcsönös elismerése. A közös kül- és biztonságpolitika, az európai biztonság- és védelempolitika szabályrendszere a külkapcsolatok egészével összehangoltabbá válik. Ezzel növekszik az Unió külpolitikai szerepe, érdekérvényesítő képessége, s ennek nyomán erősödik biztonsága, nemzetközi tekintélye.
Az Unió tagállamai közötti gazdasági koordináció javításával erősödik a közös pénz, az euró stabilitása, kedvezőbb feltételek jönnek létre a gazdasági fejlődés, az Unió sorsát biztosító prosperitás tekintetében.
A szerződés gondoskodik az Unió eredményes működéséhez szükséges intézményekről és azok demokratikus alapon való hatékony működésének feltételeiről. Az Európai Parlament, a Tanács mellé felzárkózva, az Unió korábbinál nagyobb jogosítványokkal felruházott törvényalkotó szervévé válik. A törvényalkotás így a tagállamok polgárainak közvetlenül delegált képviselői és a tagállamok végrehajtó hatalmi képviselői közötti egyetértésnek lesz a jövőben az eredménye. A Tanács elnöklési rendje szintén átalakul az egyenjogúságon alapuló rotációs rend szerint, amelyben három tagállam 18 hónapon keresztül közösen látja el az elnökséget. Az általános és külkapcsolati ügyek tanácsa kettéválik. A Tanács döntéseit általánosan minősített többséggel hozza, amelynek új szabályait az alkotmányszerződés határozza meg. A Bizottság szervezete biztosítja, hogy ez az intézmény továbbra is az európai építkezés motorja és fő végrehajtója legyen, megjelenítse az európai érdekeket.
Az alkotmányszerződés közös európai siker tehát, mivel létével bizonyítja, hogy az EU a 25 tagállam közös akarata és szellemi erőfeszítése révén jogilag is kész és képes a kibővült tagságból fakadó követelményeknek megfelelni. Az alkotmányszerződés kidolgozásában régi és új, kicsi és nagy tagállamok egyaránt részt vettek, és kiegyensúlyozottnak, kölcsönösen elfogadhatónak ítélték meg a született dokumentumot.
Magyar részről mindvégig aktívan, és a végső dokumentum ismeretében elmondható, hogy eredményesen vettünk részt a kibővített EU jövőjét megalapozni hivatott alkotmányszerződés kidolgozásában. Magyarország nemcsak arról dönthetett, hogy elfogadja-e vagy sem e dokumentumot, hanem alkotó módon, egyenrangú félként, nemzeti érdekeinket következetesen képviselve vehettünk és vettünk részt az európai integráció alapjainak újrafogalmazásában. A kormányközi konferencia kezdetén a kormány a Konventben képviselt magyar álláspontra alapozva az alábbi fő célkitűzéseket fogalmazta meg: egy hatékony, működőképes Unió biztosítása, a tagállamok egyenjogúságának és szolidaritásának érvényesítése, az intézményi egyensúly fenntartása, a vegyes, közösségi kormányközi igazgatási modell fenntartása a közösségi módszer irányába való ésszerű előrelépéssel és az EU nemzetközi szerepvállalásának erősítése.
A magyar tárgyalási alapelveket sikerült érvényesítenünk. A közösségi jog eszközei egyszerűsödtek, és az új szavazási rend egyszerre biztosítja a nagyobb tagállamok számára kedvező demográfiai kritérium és a kis és közepes országok által szorgalmazott “tagállamok többsége” elv érvényesülését. A döntéshozatal során növekvő szerephez juthatnak az egy-egy kérdésre szerveződő ad hoc koalíciók, ami szintén egybevág hazánk elképzeléseivel. Az Unióban változatlanul irányadó a tagállamok egyenjogúsága, sőt azt sajátos megfogalmazással - a tagállamok egyenlők az alkotmány előtt - első alkalommal az EU alkotmányszerződése is rögzíti.
Hasonlóan fontos eredmény a szolidaritás elvének változatlan szerephez jutása. Többek között erre hivatkozva léphetünk fel a hazánk számára kulcsfontosságú következő uniós költségvetés, az Agenda 2007-2013 vitája során. Magyarország jogos célkitűzése, hogy évente a GDP 4 százalékát kitevő pótlólagos uniós forrást kapjunk az ország modernizációjának, európai felzárkóztatásának erősítéséhez.
Az intézményi egyensúlyt is sikerült megőrizni. A bizottság kezdeményező szerepe új megerősítést nyert, ami kulcsfontosságú az integráció továbbfejlesztése szempontjából. A Tanács, különösen az Európai Tanács politikai irányvonalat meghatározó szerepe az új elnöki funkció létrehozásával láthatóbbá válik, egyes új jogkörök révén pedig hatékonyabb lesz. Végül, de nem utolsósorban említeni, hangsúlyozni kell az Európai Parlament látványosan erősödő szerepét is.
Tovább erősödik ésszerű keretek között a kis és közepes tagállamok érdekeit különösen szolgáló közösségi módszer. E tekintetben a legjelentősebb újítást az úgynevezett passarelle, azaz átmenetre jogosító klauzula jelenti, amely az Európai Tanács egyhangú szavazata esetén lehetőséget ad új témakörök jövőbeni átsorolására, az egyhangú szavazás alól többségi döntéshozatali státusba.
Végül, de nem utolsósorban az EU világpolitikában játszott növekvő szerepének szimbólumaként létrejön az uniós külügyminiszteri poszt, amelyet elsőként Havier Solana tölt majd be. Az uniós külügyminiszter egyszerre lesz a Bizottság tagja, és tartozik majd közvetlenül a Tanácshoz. Feladata az EU külkapcsolati tevékenységének összehangolása, az EU adott témában való egységes fellépésének elősegítése, valamint a közös európai érdekek nemzetközi képviselete.
(8.20)
Közepes tagállamként különösen érdekünkben áll a tervezett európai diplomáciai szolgálat mielőbbi felállítása.
A fenti átfogó célkitűzések mellett Magyarország négy prioritást is meghatározott a maga számára, amelyek alkotmányszerződésben való tükröztetése a magyar diplomácia elsődleges feladata lett. Elsőként az alkotmány értékalapját sikerült hazánk, de a régió és egész Európa szempontjából is gazdagítani a kisebbségekhez tartozó személyek jogai védelmének tekintetében. Az alkotmányszerződés ilyen módon egyértelművé teszi mind a tagállamok, mind pedig a taggá válni kívánó országok számára az Unió vonatkozó elvárásait, másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy érzékenyebbé tegyük az európai intézményeket a kisebbségi kérdéskör iránt.
Másodszor: a bizottság összetétele tekintetében 2014-ig mindenképpen lesz magyar tagja az Európai Bizottságnak, és fennmarad az egy ország-egy szavazóbiztos elv. Ezt követően a Bizottság létszámát a tagállamok számának kétharmadában határozzák meg, és az egyenjogúság elve alapján a tagállami jelöltek rotálásával töltik be.
Harmadszor: az alkotmányszerződésbe bekerült a megerősített együttműködéshez később csatlakozók felzárkóztatásának előmozdítása. Magyar részről ugyanis következetesen elutasítjuk a többsebességes Unió létrehozására irányuló törekvéseket. Számot kell azonban vetnünk azzal a ténnyel, hogy a már említett eurózóna és a schengeni rendszer ilyen belső köröket jelentenek, amelyekbe nem minden tagország tud vagy akar tartozni. Az alkotmányszerződés pedig éppen az integráció lendületének megőrzése érdekében még több úgynevezett rugalmassági klauzulát vezet be, amelyek egy-egy kérdéskörben lehetővé teszik a tagállamok egy szűkebb csoportjának gyorsabb előrehaladását. Sikerült azonban elérnünk, hogy a szolidaritás elve alapján ezen együttműködési formák ne csak nyitottak legyenek a többi tagállam számára, hanem az Unió a Bizottság aktív közreműködésével elő is segíti a később bekapcsolódni kívánó tagállamok felkészülését.
Negyedszer: a kormányközi konferencia során a védelempolitikával kapcsolatos rendelkezések Magyarország számára elfogadható módon módosultak. Az európai válságkezelő képességek létrehozásának felgyorsítása mellett azok ekként egyrészt lehetővé teszik az integráció egységes jellegének fenntartását, másrészt garantálják, hogy az európai kollektív védelem letéteményese továbbra is a NATO marad.
Befejezésként szeretném megemlíteni, hogy az alkotmányszerződés 2006. november 1-jén lép hatályba, feltéve, hogy addig valamennyi tagállam alkotmányos előírásainak megfelelően a szerződést megerősíti. A kormány az alkotmányszerződés római aláírásán kinyilvánította, hogy Magyarország az elsők között szeretné ratifikálni az egyezményt. Ez egyébként Litvánia esetében novemberben már meg is történt.
Magyarországon az alkotmányszerződés aláírását követő parlamenti ratifikációhoz és a törvény kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Kérem az Országgyűlést, hogy az Európai Unió alkotmányszerződésének kidolgozása és az eddigi bizottsági vitája során mutatott példás összpárti együttműködés jegyében vitassa meg és erősítse meg e dokumentumot.
Köszönöm, elnök úr. (Taps.)
